Workin' mom elso egy honap tanulsagai:
-nincs olyan, h tul koran. 5 es 6 kozott kelek, mindennap en vagyok az elso az irodaban. Es nem hittem, hogy valaha meg lehet szokni a nemalvast/rosszul alvast, de most elonyomre valik, nincs gond a korai kelessel, pikkpakk el tudok keszulni, mire beerek, mar egy fel napnyi teendovel kesz vagyok (neha mosogatok is reggel).
-mindenki (az irodan beluliek) fiatalabb nalam es senkinek nincs gyereke. Meg a fonokomnek es a ket kisfonok csajnak sincs, pedig ok boven 40+. Ez nem tanulsag es nem is itelkezes, csak viccesen jott ki, hogy mikor eljottem az elozo helyemrol, ott se volt senkinek gyereke, es itt sincs. Fura, hogy teljesen mas az eletunk, a fiuk nem tul erdeklodoek, de szerencsere a kollegano aki betanit, nagyon cuki es baratsagos, mintha ezer eve ismernem.
-lefogyni nem fogok, terveimmel ellentetben. Minden kollega nagyon szeret enni, a csajjal pedig a kozos szenvedelyunk a fish&chips, es a Nemo pont szallit hozzank is. Na meg a sutode. Ugye.
-munkaba egyelore nem halok bele, tobbszor eljottem korabban es itthonrol is dolgoztam 2 napot (nalunk nincs HO). Penteken eleve 2ig vahyunk, de delben mar parolognak el az emberek. Ugyhogy en is.
-elvezem, hogy nem melegitoben vagyok egesz nap. Hasznalok neha alapozot, megcsinalom a hajam es meg parfumot is szoktam neha. Vegre hordhatom az osszes ekszeremet, amiket imadok, es tok jo, hogy nem ugyanazt a par negyzetmetert jarom be napi ketszazszor, mikozben a gyerek ordit/hisztizik/unatkozik.
De
Persze nehez visszaterni a valosagba ket ev utan, es en alapbol egy baratsagos embernek tartom magam, ugyh ezzel most se volt igazabol gond (meg a fonokomet azert mar ismertem korabbrol, tehat csak a hely es az osszes tobbi kollega volt uj). Viszont mindekozben a gyerekem is kokemenyen probara lett teve a bolcsiben; januartol alszik ott, es be kellett latnunk, bar nekem nehezen ment, hogy neki picit tobb ido kell a valtozashoz. Igy leszerveztuk, hogy kora delutn ki hogyan tud erte menni, en egesz nap halalra aggodtam magam nyilvan, ez hatalmas lelki megprobaltatas. Most mar persze jobb, es o is egyre ugyesebb, beindult a beszedfejlodese, mint a raketa, es iszonyu ugyes es intelligens kisgyerek. Csak a legnehezebb, amirol senki nem beszel. Hogy egy dolog ujra munkaba allni, ket ev utan egy teljesen mas elethelyzetbol ujra embernek erezni magam, ujra elhinni, hogy nem csak arra vagyok jo, hogy pelenkat csereljek vagy almapuret csinaljak a gyereknek. Es hogy az elszakadas nem csak neki szar, de nekem is, es ezt nincs ido feldolgozni, mert menni kell dolgozni. Az anyukakkal mar nincs ido talalkozni, max hetvegen, de amikor nekem lenne igenyem ra, nekik nyilvan mas programjuk van. Es hianyzik. Minden, amiert par honapja nyigtam. A jatszoterezes, a szabadsag, hogy barmikor mehetek barhova [a gyerek es a covid altal behatarolt terben, nyilvan, de azert aranylag szabadon], hogy alvasidoben legalabb volt egy kis idom es csendem, most mar ennyi sincs. Es hianyzik a babaillata, a nevetese, es foleg, hogy ott legyek, amikor delutan folebred 😢 ehelyett csak nyelem sokszor a konnyeim, es muszaj, muszaj tovabb menni.
