Hé te...Most lelépek
Vissza jöjjek később az este folyamán?
Vagy időre van szükséged?... Hát persze rendben..
Hé te... Jó reggelt!...
Biztos vagyok benne hogy most elfoglalt vagy...
Hiszen, mi másért hagynál figyelmen kívül ugyebár?
Vagy távolságra van szükséged?
Megsúgom nem segít, mert az elméd az ami megváltozott
Így rajta gyerünk tört össze a szívem újra!
Had tűnődjek el azon mégis mi a fenéért engedtelek be?
Te vagy az elmezavar definíciója..
Vagy én vagyok?...
Ó ennek jónak kellene lennie hogy vágyakozunk...
Jónak kellene lennie hogy megengedem neked hogy kétszer összetörd
Most mégis olyan szomorú vagy...élsz még?
Úgy se mondod el ha találtál ennek valami mélyebb értelmét...
Azt hiszem megvakultam...
Tudom hogy az nem az igazság hogy ha azt mondod hogy......................
Így rajta gyerünk törd össze a szívem újra!
Had tűnődjek el azon mégis mi a fenéért engedtelek be?
Te vagy az elmezavar definíciója...
Vagy én vagyok?
Ó ennek jónak kell lennie...szeretni valakit
Aki megengedi neked hogy kétszer összetörd...
Szóval ne tettesd hogy én vagyok a felbújtó!
Te voltál az egyetlen, ki most arra született hogy elszökj...
Csókolj meg fél évtizeddel később...
Ugyanaz az illat........
Ugyanazok a fekete szemek.......
Ó ennek most jónak kell lennie...
Így hát rajta gyerünk törd össze újra...
Csak tudnám mégis mi a fenéért engedtelek be?..
Te vagy az elmezavar definíciója...
Vagy én vagyok...én vagyok... Ennek jónak kell lennie...
Szeretni valakit, aki megengedi neked......