#zselic

[rafeeen1]

A szavannafa

Léteznek olyan szűrők a távcsövekhez, melyek biztonságosan megtudják mutatni a Nap felszínét. Lényeg, hogy a napsugárzás energiájától védve legyen az emberi szem. Egy ilyen távcsővel egy fehér korongot lehet látni a Napból és a felszínén szeplők, sötét foltok látszódnak, amiket napfoltoknak hívunk. Azért sötétek, mert hűvösebbek mint a Nap 5500°C-os felszíne és a kontraszt miatt feketének látszódnak.

Bizonyos távcsövek azonban nem a Nap felszínét, hanem a felette ragyogó hidrogénplazmát tudják megmutatni, úgynevezett kromoszféra naptávcsövek. Ezek a műszerek egy hihetetlen látványos, izgalmas napkorongot mutatnak meg. Picit tévesen a napkitöréseknek nevezett kitüremkedések azaz a protuberanciák a leglátványosabbak, de számos más jelenséget is lehet látni a H-alfa naptávcsővel.

Míg a napfoltokat elég egy nap egyszer megnézni, addig az igazi naptávcsőben központi csillagunk akár óránként változhat. Tulajdonképpen ez az a távcső, amivel meg lehet figyelni azokat a napkitöréseket akár, melyek a Föld felé irányulva később sarkifényt okozhatnak alacsonyabb szélességeken.

A felvétel a Zselici Csillagpark H-alfa naptávcsövével készült. Egy bolygókamerával 4000 képes videó lett készítve 30 másodperc alatt. A legjobb 300 kép átlagából lett egy éles korong, igaz a fotón az negatívba lett átfordítva, hogy jobban látszódjanak a részletek.

/

The savanna tree

There are filters for binoculars that can safely show the surface of the Sun. It is essential that the human eye is protected from the energy of solar radiation. With such a telescope, you can see a white disk from the Sun and freckled, dark spots on its surface, which we call sunspots. They are dark because they are cooler than the 5500°C surface of the Sun and appear black due to the contrast.

However, certain telescopes can not show the surface of the Sun, but the hydrogen plasma shining above it, so-called chromosphere solar telescopes. These instruments show an incredibly spectacular, exciting solar disk. The protuberances, somewhat mistakenly called solar flares, are the most spectacular, but many other phenomena can also be seen with the H-alpha solar telescope.

While it is enough to look at sunspots once a day, our central star can change every hour in a real solar telescope. In fact, this is the telescope that can be used to observe those solar flares that, directed towards the Earth, may later cause the aurora at lower latitudes.

The image was taken with the H-alpha solar telescope of the Zselic Park of Stars. With a planetary camera, 4,000 image videos were made in 30 seconds. The average of the best 300 images turned out to be a sharp disc, although in the photo it was flipped to the negative so that the details could be seen better.

[pokmajom]

Az ibafai papnak...

[lovasoklonelkul]

#800_21.05.24_Kékhold Vendégház, Bárdudvarnok-Bánya

[videkreleptunk]

Régen írtam meg fotóztam. 

Szóval most elvittem a gépet és lőttem pár képet.

Vannak előre lépések, mint például, hogy úgy néz ki beindul a szabadúszó grafikus működésem. A gyerek nő és épp imád hisztizni, de hatalmas szövege van. A kutya is nő mint az állat. Szedem is a karácsonyi/szilveszteri kaja maradék felhasználatlan eredményét a kertben. 

Ami a vidéki élet apró öröme és nekem nagy élmény, hogy egyre több emberrel ismerkedünk össze és árad a szeretet mindenkiből. Fura is, hogy nem átnéznek az emberen. Amúgy túlvagyok az első 2db kakas vágásomon és egy kis disznóvágás is belefért a káosz ünnepekbe. 

Idén tervben van 

egy nyúlállomás kialakítása, mert apósnál már különrakva várja költözését az anyanyúl. Ehhez kell majd fagyasztó és tudás, hogy le is legyenek vágva, ne csak egyenek meg tojjanak. 

Jó lenne a csirke állományt is felépíteni, de ez már nagyobb építkezést igényel. 

Kerítés növelés biztosan lesz vertikálisan, mert a szomszéd két kan németjuhász tüzelés idején megállíthatatlan vággyal lesz nálunk, aminek nem örülnék. Majd @bubikort biztosan szívesen kisegít testével és motiváló szavaival egy hétvégén. 

Majd még igyekszem fotózni, de kakassal a lábam között és szénabála borogatás közben nem férek bele a fix50-be, após meg biztos, hogy megdobálna a villanypásztorral, ha mondanám, hogy várj, csak belövöm gépet. 

[rafeeen1]

Földközeli telihold hiperszaturálva

2025.11.05. - Égi kísérőnk extrém fényesen ragyogott az éjszaka folyamán. Noha a telihold egy megszokott jelenség, ám a média gyakran felkapja "szuperholdként" a földközelben lévő teliholdat.

Látványosnak látvány és fényes is. Égi kísérőnk földközelség idején kb. 13%-al nagyobb és kb 30%-al fényesebb, mint a földtávolban lévő Hold.

Egy kelő és nyugvó telihold még ennél is látványosabb, hisz annál még a perspektíva is rásegít, hogy nagynak látszódjon, holott látszó átmérője ugyanakkora. Ennek a jelenségnek a neve Hold-Illúzió.

A felvételen a különös színeket a színszűrők hozták ki. Szabad szemmel monokrómnak látszódik a Hold, csupán a légkör miatt látszódik hol vörösnek, hol sárgának, hol fehérnek, azonban ténylegesen vannak színei, melyeket színerősítéssel elő lehet csalogatni. Az eltérő színeket a Hold eltérő ásványi összetétele okozza. Szoftveresen felerősítve tulajdonképpen egy hiperszaturált holdkorong látszódik a felvételen.

A fotó egy 750mm-es fókusszal rendelkező távcsővel és 294MM kamerával készült külön színszűrőkkel... összesen 4 képből.

/

Perigee fullmoon hypersaturated

Our celestial companion shone extremely brightly during the night. Although the full moon is a common phenomenon, the media often picks up the full moon near the earth as a "supermoon".

The sight is spectacular and it is also bright. When our celestial companion is close to Earth, approx. It is 13% larger and about 30% brighter than the Earth-distant (apogee) Moon.

A rising and setting full moon is even more spectacular, because even the perspective helps it to appear large, even though its apparent diameter is the same. This phenomenon is called the Moon Illusion.

The strange colors in the recording were brought out by the color filters. To the naked eye, the Moon appears monochrome, only due to the atmosphere it appears sometimes red, sometimes yellow, sometimes white, but it actually has colors, which can be brought out with color amplification. The different colors are caused by the different mineral composition of the Moon. Amplified by software, a hypersaturated lunar disc is actually visible on the recording.

The photo was taken with 750mm focal length binoculars and a 294MM camera with separate color filters... 4 images in total.

[rafeeen1]

A Tél csillagai

2026.01.11. - Vastag hótakaró, hófúvás és derült hajnalokon csontrepesztő mínuszok jellemzik az igazi telet. A fagyos, havas táj felett ott ragyognak éjszakánként a téli csillagképek, látványosságok.

A téli éjszakai égbolt leglátványosabb csillagképe az Orion még a belvárosokból is látszódik, kint távol a fényszennyezéstől pedig szinte megvilágítja a tájat, hasonlóképp az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga a Szíriusz ( a romtemplom csúcsánál ), ám mostanában van egy fényesebb "dolog" az égen, az pedig a Jupiter ( a képben balra fent ).

Míg a csillagoknak szabad szemmel is látható színűk van, addig számos ködösség rejtve marad a szemünk elől, de a mai technológia már képes megjeleníteni ezeket a halvány emissziós ködösségeket is.

A felvétel egyfajta panorámakép, mely összesen 35 képből áll. 30 fotó egy része követéssel készült, míg a panoráma előtere leállított óraművel. A hótakaró és a visszaverődő fények miatt alacsonyabb 1600-as ISO lett használva f2.2-es rekeszen és 30 másodperces záridőn.

A fotózás végén további öt olyan fénykép készült, ahol egy a fényképezőgépbe illesztett H-alfa keskenysávú szűrővel ISO3200-on és 90 másodperccel a csillagködökre lett exponálva. Önmagukban ezek a fotók vörösesek, ám megfelelő beállítással szépen kihozható belőlük a ködösségek, mint például a Sirály-köd, a Barnard-ív, vagy éppen a Rozetta fényes ködössége, stb.

Különös, hogy a hótakaró szép homogén előteret ad, de valójában nagyon fényszennyező tud lenni még településfények nélkül is, hiszen akkor az égbolt fényét veri vissza.

A fotó -10°C-ban, gyenge hófúvásban és némi felhőátvonulások között készült.

/

Stars of Winter

Thick snow cover, blowing snow and bone-crushing minuses on clear dawns characterize the real winter. Above the frozen, snowy landscape, the winter constellations and attractions shine at night.

Orion, the most spectacular constellation in the winter night sky, can be seen even from the city centers, and outside away from light pollution it almost lights up the landscape, similarly the brightest star in the night sky is Sirius (at the top of the ruined church), but recently there is a brighter "thing" in the sky, and that is Jupiter (top left in the picture).

While the stars have colors visible to the naked eye, many nebulae remain hidden from our eyes, but today's technology can now display these faint emission nebulae.

The photo is a kind of panoramic image, consisting of a total of 35 images. Some of the 30 photos were taken with tracking, while the foreground of the panorama was taken with stopped tracker mount. Due to the snow cover and reflected lights, a lower ISO of 1600 was used at f2.2 and a shutter speed of 30 seconds.

At the end of the photo shoot, five more photos were taken, where one was exposed to the star nebulae with an H-alpha narrowband filter inserted in the camera at ISO3200 and for 90 seconds. By themselves, these photos are reddish, but with the right settings, nebulae can be brought out nicely, such as the Seagull Nebula, the Barnard Arc, or the bright nebulosity of the Rosetta, etc.

It is strange that the snow cover gives a nice homogenous foreground, but in fact it can be very light-polluting even without settlement lights, since then it reflects the light of the sky.

The photo was taken at -10°C, in light blowing snow and between some passing clouds.

[rafeeen1]

Árnyjáték

Égi kísérőnk "kicsorbultan" a legszebb. Távcsővel bámulatos részleteket lehet látni a fény és az árnyék határán. Amikor telihold van, akkor ezek a részletek eltűnnek és csak egy lapos korong van a távcsőben, ám amikor dagadó vagy fogyó hold látszódik, akkor a napfény már nem majdnem szemből, hanem inkább oldalról éri és ezért nagyon szép plasztikus a látvány ami óráról órára változhat.

A felvételen a Ptolemaeus-kráter pereme önmagára árnyékot vet, tehát ott épp napkelte volt a fotózás pillanatában. Maga a kráter mérete 150km körül van, míg átlóban jobbra fent az Albategnius központi csúcsát már javában éri a napsütés.

A felvétel egy 40 cm átmérőjű 3200mm-es fókuszú tükrös távcsővel készült mely mögött egy 174MM kamera gyűjtötte a fényt.

Az ilyen jellegű felvételek videóként készülnek, ugyanis a változó légkör elmossa a részleteket ám vannak pillanatnyi nyugodt időszakok. Ezért kellett 20000 képes videó, melyből egy program kiválogatta a legjobb 300 képet és azt összeátlagolta. Ezzel a "bolygófotós" technikával készülnek az éles bolygó, Nap és az ilyenfajta holdfotók is.

/

Shadow play

Our heavenly companion is the most beautiful "undersized". With binoculars, you can see amazing details at the border between light and shadow. When there is a full moon, these details disappear and there is only a flat disc in the telescope, but when the waxing or waning moon is visible, the sunlight no longer hits the eye, but rather from the side, and therefore the view is very beautiful and plastic, which can change from hour to hour.

In the shot, the rim of the Ptolemaeus crater casts a shadow on itself, so it was sunrise there at the moment of the photo. The size of the crater itself is around 150 km, while the central peak of Albategnius, diagonally above to the right, is already in full sun.

The stacked photo was made with a Schmidt-Cassegrain telescope with a diameter of 40 cm and a focus of 3200 mm, behind which a 174 mm camera collected the light.

Such recordings are made as videos, because the changing atmosphere blurs the details, but there are moments of calm. That's why we needed 20,000 image videos, from which a program selected the best 300 images and averaged them. With this "planet photography" technique, sharp planet, sun and this kind of moon photos are also taken.

[rafeeen1]

Tavaszi esték fénye

2026.03.06. - Nyugodt, napos idő után, távol a városok fényétől napnyugta után elkezdenek előbújni a fényesebb csillagok, majd a csillagképek is. Végül teljesen besötétedik és szabad szemmel egy jó égbolt alól 2500 csillagot is lehet látni. Ha nincs fent a Hold, akkor különös fények tündökölhetnek még a sok csillag mellé.

Az egyik fajta fény, melyet sokan ismernek a Tejút fénye, mely koratavasszal délkeletről egészen északnyugatig húzódik. Nem olyan fényes, mint nyáron, hisz pont kifelé nézünk a galaxisból.

Nyugaton viszont olyan fény van, mely igaz nem a Földről, de a naprendszerünkből érkezik. Neve Állatövi fény és a bolygóközi poron szóródik a Nap fénye úgy, hogy azt sötét égbolt alól is lehet látni.

A felvétel összesen 100 képből áll, egyfajta körpanoráma. A képek egyenként Samyang 35mm-es objektívvel és Canon 6D-vel lettek készítve ISO3200on f2.2őn és 30 másodperccel. H-alfa szűrővel még további 12 fotó lett gyűjtve ugyanezen beállításokkal 90 másodpercig a képen látható vöröses ködösségek miatt.

/

Light of spring evenings

After calm, sunny weather, away from the lights of the cities, after sunset, the brighter stars and then the constellations start to appear. Finally, it gets completely dark and with the naked eye you can see 2,500 stars under a good sky. If the moon is not up, strange lights can shine next to the many stars.

One type of light that many people are familiar with is the light of the Milky Way, which stretches from the southeast to the northwest in early spring. It's not as bright as in summer, because we're looking straight out of the galaxy.

In the west, on the other hand, there is a light that does not come from the Earth, but from our solar system. Its name is Allatovi light and the light of the Sun is scattered on the interplanetary dust in such a way that it can be seen even from under a dark sky.

The shot consists of a total of 100 images, a kind of circular panorama. The images were taken individually with a Samyang 35mm lens and a Canon 6D at ISO3200 at f2.2 and 30 seconds. Another 12 photos were collected with the H-alpha filter with the same settings for 90 seconds due to the reddish nebulae visible in the image.