régi emlékek

Feljegyzések, egy névtelen lány naplójából

[tele-s-irtnaplo]

Nem én,

Lelkem.

Szeress kicsit, de nem engem

Szeresd kicsit a lelkem.

A festékpöttyöket a kezemen,

Azt az apró heget az orrom mellett,

Amelyik mindig felgyűrődik ha nevetek,

A ferde mosolyom, a reszkető kezeimet,

Az ügyetlen lépéseimet, azt ha túl hangosan nevetek,

Ha álmos szemeimmel épp, hogy csak figyelek,

A ráncokat a szemem sarkában, a kósza szőke tincseket vörös hajamban,

Szeress kicsit, de nem engem

Úgy ahogy van, kicsiny darabokban,

Ó, szeresd inkább nagyon, de csak részletekben

Lelkemet.

[tele-s-irtnaplo]

Paradox:

Mosolygás okozta ráncokban,

Lefuto sós könnycsepp,

Ezek vagyunk mi,

A boldogság időtlen nyomot hagy bennünk,

De a fájdalom erősebb.

[tele-s-irtnaplo]

Fegyverszünet

Mint a hegedűtokban rekedt hang,

Amit gépfegyver tompa robbanása rejt,

Mint a járdaszélen guruló penny,

Amiért három nincstelen ölre megy,

Mint a sikátor csendjébe veszett sikoly,

Mely nem talál segítő fülekre,

Úgy vágyunk mi is egy cseppnyi békére,

Miért gyilokra is kelnénk mindannyian,

Hát nem ironikus ez?

Húr nékül nem dalol a hegedű,

A lyukas zsebből kihullik a penny,

S veszélyes minden sikátor egyedül.

Így fegyver sem hoz békét,

S magával sem élhet békében az ember,

Egy cseppnyi szeretet nélkül.

[tele-s-irtnaplo]

Szívdobbanásnyi élet

Úgy vágyom valami élőre,

Valami igazira,

Ami a valóságtól kap szárnyakat,

S csak a hajtomű csendes zúgolódása jelzi:

Dobog a szív és szeret,

Szeret repülni.

[tele-s-irtnaplo]

Amour plastique

Lemezbolt közepén állok,

S körülöttem egy univerzum kering,

Itt keresek valamit, ami rád emlékeztet,

Az albumok között futó ujjaim keresik megfoghatatlan, éteri anyagod,

Mely mindig halk zenében öntött testet,

Keresem a mélabús esős utcákon a dohányos illatod.

Nem talállak, már a csillagok között sem,

S kicsit nevetnem kell az ironián,

Amivel megmutattad a legfényesebb csillaghoz vezető utat,

Hogy majd ezerféleképpen szóljon a lejátszóból: nem érdemlem meg.

[tele-s-irtnaplo]

Hamis istenek

A tűz, amit bennem gyújtottál egykor,

Olyan lánggal ég, s úgy hevít,

Hogy ezzel megolvaszthatsz,

Majd új formába önthetsz,

Valami olyanná gyúrhatsz, ami jobban mutat a polcodon.

S a soha ki nem nyitott enciklopédiád alatt, hamiskás fenyű

Igazgyönggyé préseleheted elmémet.

Akár véresre is csiszolhatod a lelkemet, vagy feketere kalapálhatod,

De az úgyis mindig visszanyeri formájat,

Isteni mivoltod hiányára ébredj:

lelkem magad arcára nem formálhatod.

[tele-s-irtnaplo]

Papírgalacsin

Milyen gyűrött, milyen megviselt a lelkem...

Hadd terítsem ki éled.

Tegyünk sarkaira papírnehezéket,

Simítsd bátran végig két kezeddel,

S ha írni támad kedved, hát ne pazarold a lapot,

Vesőm tied, vesd lelkembe minden gondolatod.

Ne félj, ha elrontod is, fogom közben a kezed.

Így a hiba súlyát ketten cipelhetjük.

Majd össze hajtjuk, s öltönyöd zsebében,

Szíved felett hordhatod.

[pokoli-angyal]

•Gyertyafény•

#magyar #magyarköltészet #kortársvers #kortársköltészet #kortárs #modern #modernköltészet #irodalom #versek #magyarversek #kortársköltő #idézetek https://www.instagram.com/p/B2B7Gf8iVA9/?igshid=x10d38svp82t

[tele-s-irtnaplo]

365 napom szerelmes levelekben

44. Nap

Az emberi test is leginkább

A gyertya fényében önt valós formát,

Tündököl minden vonása,

Mint a viaszbábuk, a gyér világítasban.

S hát, mint a forró viasz,

Olvadjunk mi is,

A derengő fényben,

Eggyé.

[tele-s-irtnaplo]

365 napom szerelmes levelekben

43. Nap

Néha azt kívánom, hogy bár levetnéd a ruháidat,

Hogy láthassam, hogyan rejted el angyalszárnyaid.

Mert ha fantáziámra bízom levetkőztetésed,

Félek kitaszítanak a mennyorszaból.

[tele-s-irtnaplo]

365 napom szerelmes levelekben

42. Nap

Kocsi szürke kárpitját tarkítják a nedves tenyérnyomok,

A bőrhuzat nyiszorog sikamlós ujjaid között, ahogy belekapaszkodsz,

Ahogy az előbb még vallamat markolásztad,

És a bepárásodott üvegen keresztül is megvilagítanak a csillagok,

Utat mutatnak remegő kezeimnek,

Mégis most az egyszer hagyom,

Te vezess.

[tele-s-irtnaplo]

365 napom szerelmes napokban

41. Nap

Éjjelente számolgatom a flamingókat a pizsamádon,

S minden estével mintha kevesebb lenne.

Talán elszabadulnának innen,

Talán te is,

De elég szorosan ölellek most

És ujjaim közt morzsolgatom a selymes anyagot,

Remélve, hogy itt tarthatlak még

Legalább egy estére.

[tele-s-irtnaplo]

365 napom szerelmes levelekben

40. Nap

De szeretnék néha,

Egyetlen vizcseppé válni

Párás zuhanykabin üvegén,

Tenyered lenyomatában lecsúszó,

Vagy éppen az,

Amelyik végiggordul forró víztől libabőrös, izzó borodon

S gőzként illan el.

Lennék én az arcodat mosó könnycsepp is,

Hogy minden fájdalmad,

Rajtam keresztül párologjon el.

De akár esőcsepp is lehetnék,

Hogy a hűvös éjszakákon,

Ablakodon koppanva,

Belerajzoljam a párás üvegbe,

Neveink kezdőbetűit.

[tele-s-irtnaplo]

365 napom szerelmes levelekben

39. Nap

Neked sikerül

kabátban is fázni,

Mellettem,

S meztelenül könnyű

Nekem bőrig ázni,

Melletted.

[tele-s-irtnaplo]

365 napom szerelmes levelekben

38. Nap

Tested temploma előtt

Térdre hullanék akár,

S lelked oltára felé görnyedve,

Saját életem is feláldoznám,

Csak egyetlen csepp méztől,

Mi ajkadon szavakban legördül,

Attól is üdvösségre lelnek,

Gyertyát gyújtanek elmédnek szószékén,

És az ég felé tárt karokkal

Dicsőiteném szent neved.

Imára kulcsolt kezeimmel

Könyörögnék hozzád,

Egy utolsó sóhajnyi megváltásért.

Ó, arra kérnélek én,

Még ha magam vagyok is az ördög,

Hogy angyali glóriád fénye,

Csak egy kicsit világítson a pokol sötétségben.

Imáim alant zúgnak kebelemből,

Ó oltalmazz, szeress vagy égess el.

[tele-s-irtnaplo]

365 napom szerelmes levelekben

37. Nap

Ha éjszaka fölébredek,

Megkérlek, hogy mesélj nekem,

Mondj valami hamisat, de szépet,

Mondd, hogy milyen szép lesz az élet,

Együtt.

Hadd merüljek álomba,

Mert legalább álmomban,

Nem kell megtudnom, milyen lesz az élet,

Nélküled.

[tele-s-irtnaplo]

365 napom szerelmes levelekben

36. Nap

S az egyetlen különbség közöttünk,

Hogy míg én halk, szerelmes szavakat suttogok a csillagoknak,

Addig te fel is mászol közéjük

És onnan nevetsz le rám.