The Local Optimist

12 p.m.

[the-local-optimist]

Még várok arra, hogy a jó dolgok megtörténjenek, elvégre még csak január van. Még nem volt idejük megtörténni. Ugye?…

[the-local-optimist]

Mindenképp a végsőkig kell az embert nyomorgatni és kínozni ahhoz, hogy bebizonyosodjon, hogy tényleg halandó?

[the-local-optimist]

Korcsosult

Egymásra támadtok, mint az éhes vadállatok, kedvtelésből egymásra licitáltok, és versenyeztek, hogy kinek az egója a nagyobb. Büszkék vagytok magatokra, mert részesei vagytok valaminek. Olyas valaminek, ami elfogad minden szégyenteljes, alávaló dolgot; valaminek, ahol már nem kell gondolkodnotok, ahol az embert, már az ösztönei vezérlik. Arra néztek, ahol épp nektek kedvez, és mindig máshogy áll rajtatok a jelmez, amelyet azért öltötök magatokra, hogy passzoljatok az öntőformába, amelyet ez a világ a számotokra felkínál. Pedig ha tudnátok, hogy milyen boldog lehet annak az élete, akinek futja saját személyiségre...

[the-local-optimist]

Hétköznapok

Egyre kevesebb a motiváció, de az idegesség, a szorongás és a stressz ezzel ellentétben egyre inkább csak növekszik. Mikor már szinte kivétel nélkül minden reggel úgy kelek fel, hogy "csak érjen már véget ez a nap", amikor már minden reggel úgy ébredek, hogy "csak még 5 percet", majd könnyek közt hagyom el az ágyamat, fel kell ismernem, hogy valami nagyon nincs rendben.

Attól, hogy az emberek egyre többet várnak el, attól még nem tudunk a határainkon túl teljesíteni, hisz azok pont azért vannak, hogy gátat szabjanak a teljesítőképességünknek. Az egy olyan pont, amely bemutatja azt, hogy egy ember egy bizonyos szint felett már nem tud teljesíteni. Felesleges nagyobb dolgokra számítani.

[the-local-optimist]

Nem bírom idegekkel.

anélkül sem.

[the-local-optimist]

Jó lenne valahogyan tudatni az emberekkel, hogy egy nap nekem is csak 24 órából áll, amiből jobb esetben 7-et alszom.

Ötletek?

[the-local-optimist]

Kérdés?

Nem beszélgetünk? Csendes vagyok? Mielőtt ezek eszedbe jutnak, előbb gondolkozz el a következőkön: Van közös témánk? Ennyire jóban vagyunk? Ha erre a kérdésre tudsz válaszolni, már meg is fejtetted a saját felmerülő kérdéseidet.

[fromdarzaitoleeza]

{ Words by @fatimaamerbilal from being unwanted is a language. /Haruki Murakami from The Wind-Up Bird Chronicle }

[the-local-optimist]

A „tartás” manapság ilyen drága portéka, hogy senki nem engedheti meg magának?

Megborultak az erkölcsi mércék.

[the-local-optimist]

Magas a mamutfenyő, de az elvárások magasabbak.

Megalofóbiás vagyok

[the-local-optimist]

Pénz

Léteznek olyan személyek, akik minden körülmények között jobban tudják, hogy mit csinálj. Elméletben be tudják osztani az idődet, a pénzedet és az egész életedet úgy, ahogy az nekik tetszik. De nem így működünk, ez pedig csak hisztéria annak irányában, hogy megtegyél valami nekik tetszőt, amit nélküled nem tudnak kivitelezni. Ott már elvesztek az emberi értékek.

Ha tudom magamról, hogy nincs pénzem, ők a fejembe nyúlnak és azt állítják, hogy van. Azt én már nem is költhetem arra, amire szeretném, mert arra kell, amire szerintük muszáj. Onnantól ez már nem a saját életem.

[the-local-optimist]

Irányítás

Miért is akarnál beleszólni más dolgába? Miért vágysz más életére, amikor van sajátod? Tele vagy lehetőségekkel minden egyes nap. Ne legyél hát kapzsi és ne vágyj arra, amiből a másiknak is csak egy van!

Manapság sokan jogosultnak érzik magukat arra, hogy a másik életét irányítsák. Ott vannak például a szülők, akik lehet, hogy azzá akarják faragni a gyermeküket, akivé ők nem tudtak válni, és akivé annak idején válni akartak. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy minden ember egy más személyiség. Lehet, hogy valakinek hasonló az érdeklődési köre, mint a szüleié, de az is benne van a pakliban, hogy valami teljesen ellentétes dolog foglalkoztatja a gyermeket. Ilyenkor a legjobb opció ráhagyni az egészet. Nem robotok, hogy csak a programkódot kelljen átírni a fejükben, és már csinálja is, amit kell. Szabad akarattal rendelkező érző személyek.

[the-local-optimist]

Légy bölcs!

A buta a saját bőrén érzi, amikor egy felelőtlen döntést hoz. Az okos ezt kívülről nézi, és inkább más hibájából tanul.

Az ostoba nincs tisztában a tettei következményeivel, ezért elszenvedi azokat. Az éles eszű előre pörgeti fejben az időt, és mérlegeli a lehetőségeit.

Jól kell játszani ahhoz, hogy te nyerj. Fontos átgondolni minden részletet, mert hamar a pálya szélére kerülhetsz. Igaz ez az életedre is. Választhatsz, hogy ki leszel.

[the-local-optimist]

Drága magyar tanáromnak üzenem, hogy ezt így nem lehet csinálni.

most komolyan jó ez?

[the-local-optimist]

Cringe

Vannak olyan emberek, akik olyan szinten rám tudják hozni a szekunder szégyenérzetet, hogy legszívesebben búvár módjára buknék ki az ablakon – minimum a harmadikról. A viselkedésükkel, a megjelenésükkel, a megnyilvánulásaikkal olyan érzelmeket váltanak ki belőlem, hogy őszintén nincs kedvem velük bármily módon interaktálni. Az ilyen emberrel nem jó egy légtérben lenni, mert megmérgezi az életkedvemet (meg lehet, hogy másét is).

Az egyik ilyen az a fajta ember, aki nemes egyszerűséggel nem hajlandó felfogni bizonyos dolgokat. Nem is az a probléma forrása, hogy nem ért meg bizonyos tényeket, kérdéseket, hanem az, ahogyan ezt lereagálja. Mindenképp érzi a késztetést arra, hogy hangot adjon lázadásának. Az ilyen emberek miatt már megéri erősebb adag nyugtatóra váltani.

Egy másik fajta, akit ugyanennyire simpelek hasonló kaliberű. Mégpedig a kiabálva méltatlankodó. Vagy kiabálva bármit csináló. Ezzel még a legkompatibilisebb személyiségek a ‘fontoskodó’, illetve a ‘magamutogató’. Ezekkel párosítva egy alapból hangosan visítós ember maga az agyvérzés.

Persze ez mind személyes preferencia és sajátos vélemény, bár biztos, hogy vannak olyan emberek, akik ezekkel egyetértenek.

Mára ennyi.

[the-local-optimist]

Ráncok

Igen. Ráncosak a szemeim mosolygás közben, de ezekért én dolgoztam meg. Legalább én boldog vagyok és van okom mosolyogni.

[wedarkacademia]

[the-local-optimist]

well