Mardosott a bűntudat, amit azért éreztem, mert tulajdonképpen nem is volt bűntudatom.
B.B. Easton - A csontarcú

seen from Canada
seen from Malaysia
seen from Germany
seen from Canada

seen from Malaysia
seen from Germany
seen from Canada

seen from Malaysia

seen from Canada

seen from United States
seen from China

seen from Finland
seen from Indonesia

seen from Philippines
seen from United States
seen from Finland
seen from United States
seen from China

seen from China

seen from Malaysia
Mardosott a bűntudat, amit azért éreztem, mert tulajdonképpen nem is volt bűntudatom.
B.B. Easton - A csontarcú
ha két ember szíve egymásért dobog, nincs mit tenni
Rám sosincs idő...megszoktam...
Már nem kelek sírással
1 órával sikerült tovább aludnom
Szomorú vagyok még és fáj de talán rájöttem hogy el kell engednem mert
Ő
Már
Nincs
....
Nincs
Többé
Tudod mit?! Elegem van a mellé beszélésekből és a kifogás gyártásokból. Rettenetesen kedvellek az első perctől kezdve hogy megismertelek. Lehet hogy ez nem jelent neked semmit, de nem bírok tovább a tudattal élni, hogy ezt soha nem mondtam a szemedbe pedig megvolt az esélyem rá. Hiányoznak a beszélgetéseink. Nem érdekel hogy más mit gondol..csak az hogy te, legyen az pozitív vagy negatív, eltelt rengeteg idő és én nem akarok kétségek közt egy ideált kergetni ami lehet soha nem is létezett csak az én fejemben.
Miért érdemes
Hosszasan mesélhetnék róla, hogy az ember hányszor adja fel és/vagy érzi a kilátástalanságot meg azt az érzést, hogy nem érdemes csinálni semmit mert semmi értelme nincs, hát megdöglünk úgyis. Az örök félelmem volt, hogy elvesztem az életkedvem, a tettvágyamat, az érdeklődésemet és végleg belesüllyedek valami nihilbe, ami karöltve jár az önutálattal meg a kérdéssel, hogy mi a faszomnak vagyok egyáltalán. Szükségem volt rá, hogy emberek legitimálják a létezésem. Azért vagyok, mert szükség van: a segítségemre, a munkámra, a tejemre, a gondoskodásomra, az ötleteimre, a boldog percekre. Azért vagyok, mert a létezésem más valakinek jót kell eredményezzen. Valamikor az elmúlt napokban egyszercsak felötlött bennem a válasz. Azért érdemes csinálni bármit is, mert ha nem csináljuk, akkor nincs. Két lehetőség van: Nem csináljuk, akkor nem lesz, csináljuk, akkor lesz. Nem kell ehhez senki jóváhagyása, partnersége, elismerése, se támogatása. Amit megcsinálunk, az belekerül a világba. Amit nem, az nem kerül bele. És pusztán ezért, hogy a dolgok általunk megteremtődnek, pusztán ezért érdemes őket megtenni/megcsinálni. Komolyan teljesen mindegy, hogy mi az. Ropogós héjú kenyér, egy finom házitúró, egy ágytakaró, gyereksál, jelmez, gyufaszálból kertitörpe, könyv, vasaltruha, új tapéta a szoba sarkában, festett villanypózna, kagylógyűjtemény vagy AKÁRMI. Ha megcsináljuk benne lesz a világban, ha nem, akkor nem. Nincsenek fontosabb és kevésbé fontos, értékes dolgok. Csak van és nincs létezik. Ennyi az egész. :)
Nincs olyan hogy "nekem nem megy, belefáradtam, nem csinálom" csak olyan létezik hogy pihenek egy kicsit, de folytatom!
Szar érzés ha nincs apukád, még szarabb ha van, de még sincs.