gyakran megrémít, hogy mennyire nem is akarok semmit az élettől. nincsenek világmegváltó álmaim, céljaim, terveim. nem akarok jól fizető, menő állást, nem akarok házasságot, családot, még párkapcsolatot sem. nem vágyom hírnévre, pörgésre, bulizásra, nem vonzanak a hatalmas, föld körüli utak, sem az, hogy én legyek a legjobb bármiben is. nem akarok magam köré tömeget és nem akarok az lenni, akire bárkinek is fel kellene néznie.
amikor elképzelem a jövőmet mindig nevetségesen egyszerű dolgok ugranak be. egy kutya a menhelyről, egy kis ház, egy munka, amit szeretek és ami jó érzésekkel tölt el, egy kényelmes ágy és jóbarátok, akiknek a számát egy kezemen megtudom számolni.