emlékszem mit akartam régen.
téged, téged, téged, téged, téged, téged és téged.
a ti illatotok, és aroma mely körbelengte szobám. és vele együtt a borzalom és szorongás, amit végül a lelkemre hagytatok.
az öleléseitek, amik sosem voltak elegek, de valaki megütötte a szintet. kettő szép, nagy kar és némi bicepsz nem ígért szoros ölelést.
tetszettek a parfümjeitek. volt köztük fűszeres és édes. a nyakatokról haraptam le az illatokat, melyek keserű, enyhe alkoholos beütései szerelmek fanyar ízeit hagyták a számban. a te after shavedet imádtam.
a puha bőreitek, és a te száraz kézfejed, ahogy simították bőrömet.
egymás után,
sorba jöttetek.
a puha hajszálaitok és amikor rövidre vágtátok. nem volt mit tépni többé.
nem volt kit szeretni többé, mikor itt hagytatok.
a ruháitok, amiket anyukáitok mostak. imádtam az illatukat.
gyerekek voltatok, én pedig úgy bántam veletek, mint a felnőttekkel.
a drága cipőitek mellett, olcsó magassarkúkban tipegtem mellettetek.
de úgy látszik felnőttem hozzátok. és most felnőttebb vagyok mindegyikőtöknél.