Új város

Dunapentele / Sztálinváros / Dunaújváros / Hungary / 1950-2000

[ujvaros]

“Hó és fagy takar mindent, s egyre csak mínusz 10-15 fokot “ígér” a meteorológia. Unjuk a telet, a megfázást, az embert siettető, a munkát mégis hátráltató fagyos napokat. Az utcán fázós emberek jönnek velem szemben, talán éppen közöttük van néhány, akik éjszaka 20-22 fokos hidegben vagonokat csákányoztak a Vasműben, s most hosszú munkaidő végeztével melegedni, pihenni igyekeznek. A Vasmű udvarán nagy hangerővel viszik szét a felhívást hangszórók: alkalmi jelentkezőket keresnek a szén kirakására. A felhívás naponta többször is elhangzik, mert naponta megújuló probléma a Vasmű téli üzemeltetése.” A dolgozók helytállása biztosítja a téli üzemelést a Vasműben Dunaújvárosi Hírlap, 1963. január 25.

_

"Csütörtökön már ötödik napja tartott az egész országra kiterjedő küzdelem a hóval. A szerdai enyhülés után csütörtök hajnalra néhol az újabb havazás, erős szél, másutt az utakra fagyó ónos eső jelentett óriási gondokat. A távolsági közlekedés gyakorlatilag megbénult, kis távolságokra is csak nehezen jutnak el járművek, a városok helyi közlekedésében szinte mindenütt nagy zavarok voltak. Az országos és a helyi operatív bizottságok, a közlekedés, az egészségügy, és sok más szakma, hivatás dolgozói megfeszített munkájának eredményeképpen azonban az alapvető élelmiszerekből és fogyasztási cikkekből megfelelő mennyiség áll rendelkezésre mindenütt, az üzemek kisebb-nagyobb fennakadásokkal dolgoznak. ...

... Palázsi Péter, a Béke téri autóbuszállomás forgalomirányítója elmondta, hogy a környékbeli autóbuszjáratoknak csupán fele érkezett be háromnegyed hatig, a helyi járatok a 18-as busz kivételével közlekednek. ... Molnár József személyfuvarozási üzemvezető arról adott tájékoztatást, hogy a soproni kivételével a távolsági járatokat elindították, bár a komáromi és a pápai busz csak Székesfehérvárig megy, Rácalmás és Kulcs között egy csuklósbusz az árokba csúszott, s a Kisapostagról nem érkezett be a műszakos járat, mert a jeges emelkedőn nem tudott felkapaszkodni. ...”

Küzdelem a hóval, hideggel Dunaújvárosi Hírlap, 1987. január 16.

[ujvaros]

HIRDETÉSEK

− 6.000 kilométert futott piros Pannónia eladó. érdeklődni telefon: 68-55 szám alatt.

− Sztálinvárosi háromszobás, központi fűtéses lakásomat elcserélném budapesti, esetleg egyszobásra. Cím: Koltai Endre, Kilián György u. 3.

− Eladó! Új Csepel Danuvia 125 cm3-es motorkerékpár igényesnek. Érdeklődni: délután 6-7, Iskola-tér 25, I/3.

− Egy keveset használt, jókarban lévő férfi ballon, kerékpár eladó, megtekinthető mindennap délután fél 4 órától, József Attila u. 3., fsz. 2., Mohácsi György.

− Felveszünk! Gyakorlattal rendelkező főzőnőt, Kohász Technikum, Diákotthon (Szórád Márton u. 10.) Jelentkezni lehet mindennap.

− Értesítjük a központi fűtéssel ellátott intézményeket, közületeket, vállalatokat és lakókat, hogy a kormány határozata értelmében az 1956/57 évi fűtési idény az időjárástól, illetve a külső napi középhőmérséklettől függően, 1957. április 30-ig hosszabbítást nyert. Ennek értelmében a központi fűtési szolgáltatást április 15-e után is folyamatosan biztosítjuk a fűtési rendeletben meghatározott, illetve engedélyezett napi 8 órás fűtési óraszámmal. Egyben értesítjük a központi fűtéssel ellátott fogyasztókat, hogy a fűtési díj is a fűtés tényleges befejeztéig fizetendő. Víz és Csatornaművek

− Budapesti egyedülálló orvostanár keres kitűnő bizonyítványokkal rendelkező jól főző házvezetőnőt. Feltételek: bentlakás, étkezés, és havi 450 Ft fizetés. Ajánlatokat „Házvezetőnő” jeligére a kiadóhivatalba.

A VASMŰ ÉTTEREM zene: BUDAI MOCSÁR FERENC és cigányzenekara A NAPSUGÁR CUKRÁSZDA zene: SZATMÁRY GYÖRGY a zongoránál A DUNAGYÖNGYE HALÁSZCSÁRDA halkülönlegességek Egységesen naponta, éjjel 11 óráig nyitva!

SZÍV-POSTA

− Melyik magányos férfi vágyik eszményi jó feleségre? Férjhezadnám 27 éves értelmiségi, csinos kolléganőmet. Válasz „Eszményi férj” jeligére a szerkesztőségre kérek.

− Férjhezadnám elvált asszony barátnőmet, 45-50 év körüli független, józanéletű, intelligens, otthontszerető férfihez. Barátnőm középmagas, karcsú, jókedvű szellemi dolgozó, aki otthonát szereti. Választ csak olyan küldjön, akinek komoly szándéka van. „Keresem a boldogságot” jeligére a kiadóba.

Sztálinvárosi Hírlap, 1957 április 19.

[scanzen]

Sztálinváros 1950 VI.-1960 VI. Két gyufacímke.

Sztálinváros – two Hungarian matchbox covers, 1960.

[ujvaros]

Sztálinváros a felszabadulási hét kezdeményezői között Február 28-án a Szakszervezetek XVIII. Kongresszusán a sztálinvárosi nagykohó építői nevében Klausz Alajos Kossuth-díjas főmérnök nagyjelentőségű felhívást intézett dolgozó népünkhöz: „Felszabadulásunk ünnepének tiszteletére március 20-tól április 4-ig Felszabadulási hetet tartunk, melynek keretében újabb termelési győzelmekkel bizonyítjuk be a fölszabadító Szovjetunió iránt érzett forró szeretetünket.” Az épülő kohó műszaki vezetői a nevezetes nap reggelén helyszíni megbeszélést tartottak. Részt vett Klausz Alajos az építés irányító főmérnöke, Pilter Pál a jövendő nagy kohó vezetője, Szabó József a nagyolvasztó vízmestere, Borovszky Ambrus a Sztálin Vasmű helyettes igazgatója, hogy közös erővel segítsék a Felszabadulási hét sikerét. Kovács János transzportőrök segítségével biztosítja a kohó kőművesek zavartalan anyagellátását. Már az első napokban 100 %-al emelkedett a kohó falazóinak teljesítménye. A 3-as számú léghevítő szerelői is kitesznek magukért. Terhona Ferenc daruirányító vezényszavai nyomán újabb hatalmas gyűrű kerül a helyére, közel 30 méter magasságban. A léghevítő kupolái a Felszabadulási hét végére a helyükön lesznek, mert Tóth János hegesztő és az egész békebrigád teljesíti vállalását. A Felszabadulási hét Sztálinváros valamennyi építkezésén nagyszerű munkalendületet hozott. A legnagyobb lakásépítkezésen bevezették az előregyártott pillérekkel történő építést. Az építkezés dolgozói a Felszabadulási hétre 15 ezer órás munkamegtakarítást ajánlották fel. A sztálinvárosiak kezdeményezése országos mozgalommá vált. Dolgozóink Felszabadulási hétre tett vállalásaikkal küzdenek az első negyedév feladatainak teljesítéséért és túlteljesítéséért.

Magyar Filmhíradó 1953/13. - szinkronszöveg

[ujvaros]

50 éves osztálytalálkozó!

A dunaújvárosi Vasvári Pál Általános Iskola 1963-ban végzett diákjai osztálytalálkozót szerveznek. Találkozó: Vasvári Pál Általános Iskolában, 2013. április 19-én (péntek) 16 órakor Vacsora: Béke Étterem Várják azon diákok jelentkezését, akik eddig még nem tették meg! (Infó: Béke Étteremben, Csokinál)

[ujvaros]

Jégkorong Dunaújvárosban A kezdetek 1973. november 7-én adták át a városban a műjégpályát – amely nem mellesleg az első vidéki műjégpálya volt az országban –, jogosnak tűnik tehát, hogy ezt a dátumot tekintsük kiindulópontnak. Hamarosan megalakult a Dunaújvárosi Kohász jégkorong-szakosztálya, majd 1974. december 22-én a Kohász serdülő csapata lejátszotta első bajnoki mérkőzését.

Az évek során egyre több fiatalnak jött meg a kedve a jégkoronghoz, így számos korosztályban rendszeresen ott volt a magyar bajnokságokban a Kohász. Igaz, a dunaújvárosiak a budapesti klubok mellett nem nagyon rúghattak labdába, de már a hetvenes években is több olyan játékos játszott a városban, akikre a korosztályos válogatottaknál is számítottak. 1979-ben indult először a felnőtt mezőnyben a Kohász, igaz, csak az OB II-ben, de mégis nagy szó volt, hogy felnőtt csapattal versenyez Dunaújváros.

Hat évvel később, 1985-ben óriási fordulópontjához érkezett a városi jégkorong. A sportágat szinte az első percektől istápoló Böröndi Károly és Szilágyi János gondolt egyet, és leszerződtette Kercsó Árpádot, aki Erdélyben addigra már remek eredményeket ért el az utánpótlás-nevelés terén. Kercsó megszerzése után a szakvezetés a csapatot is megerősítette: Budapestről sikerült egykori válogatott, illetve utánpótlás-válogatott játékosokat igazolni Dunaújvárosba. Mindezek eredményeként 1985. novemberében lejátszották Dunaújvárosban az első OB I-es bajnoki mérkőzést. Akkor végül negyedik lett a csapat – ezt az eredményt még kétszer sikerült megismételnie a gárdának.

Két évvel később a felnőtt csapat és Kercsó Árpád útjai szétváltak. A klub vezetése úgy döntött, hogy nem tesz további erőfeszítéseket arra, hogy a felnőtt csapatot tovább fejlessze, s teljes mellszélességgel az utánpótlás-nevelést kezdték támogatni. Mint később kiderült, ez az egész ország jégkorongsportját meghatározó döntés volt.

forrás: dabdocler.hu

[ujvaros]

Hanász Csaba Nők napjára

Tisztelgés a Nők előtt, Egy nap az évben, Legyen az leány, avagy felnőtt, Ebben a kerek egészben. Szépek ők, pedig hátukon a világ, Megannyi szenvedés, mely rajtuk üli torát, Csak egy szál virág, egy évben egyszer, Köszönni kell mindennap, ezerszer. (...)

A nőnap gyökerei a nők egyenjogúságáért vívott harcokból erednek: 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin. Más források szerint 1908-ban e napon egy tűzesetben halálát lelt 127 munkásnő emléke indította el a követelést, hogy évente egy nap szóljon a dolgozó nőkről. A nők egyenjogúsági, munkásmozgalmi harcának emlékét őrzi a „nemzetközi nőnap”. A Rákosi-rendszer hazánkban kötelezővé tette a dolgozó nő ünnepét, mára azonban már átalakult, a férfiak néhány szál virággal fejezik ki tiszteletüket a „Nő” előtt.

[ujvaros]

Tavasz van, édes emberek, a szívem fűben hempereg, úgy hempereg, mint kiscsikó, mert élni szép, mert élni jó! (Gábor Andor)

[ujvaros]

Góliáth Dunaújvárosban

Világjáró útja során tegnap reggel városunkba is megérkezett a Góliáth óriásbálna, a világ legnagyobb emlősállata. Érkezése és bevonulása nem volt zavartalan, mert a hatalmas gépkocsi, amely utasával együtt 88 tonnát nyom, besüllyedt a felázott talajban. Az AKÖV segítségével csak nagy üggyel-bajjal tudták a Gorkij térre vontatni, ahol szerda estig marad. Megtekinthető minden nap reggel 8-tól este 9-ig. "Személyi" adataiból csak annyit, hogy 1954 nyarán a norvég tengerparton fogták, 22 méter hosszú és 7000 liter formalinnal tartósították. Az óriásbálnát eddig útján mindenütt nagy érdeklődéssel fogadták, itteni "vendégszereplését" is bizonyára siker kíséri.

Dunaújvárosi Hírlap, 1962. február 13.

A hatvanas évek elején két alkalommal is járt Magyarországon a 22 méteres, 68 tonnát nyomó kékbálna. Egyike volt annak a háromnak, amit 1954-ben fogtak ki a norvég partoknál és egész Európát bejárták velük. Az akár harminc méteresre és száznegyven tonnásra is megnövő állat Európa-körútjának részeként először 1961. december 29-én érkezett Budapestre, ahol négy héten keresztül csodálhatták meg az érdeklődők. Ezt követően több vidéki nagyvárosban is látható volt. Másodszor majd másfél év múlva, 1963 végén, Kelet-Európából visszafelé állt meg a konvoj – valószínűleg ugyanezeken az állomásokon. Mivel Góliát a Nyugatról érkezett a kicsiny, vasfüggönyön túli Magyarországra, ezért különböző városi legendák is szárnyra kaptak. A legérdekesebb szerint a bálnát a CIA küldte, mivel méreteiben azonos volt egy ballisztikus rakétákat szállító teherautóval (az Urbanlegends cikke a témában).

[ujvaros]

Mi okozta a vasárnapi vízhiányt? Ne pazaroljuk a vizet! Sürgős intézkedésre van szükség a vízellátás biztosítása érdekében!

(...) Már a "víztelen" vasárnapon, de azóta is számosan fordultak hozzánk azzal a kérdéssel, hogy mi a gyenge víznyomás oka, s mi idézte elő a vasárnapi teljes leállást? Általában az, hogy víztermelő berendezéseinket annak idején, a nagy építkezések kezdetén, csak provizórikus jelleggel, a pillanatnyi szükségletek kielégítésére építették meg, s nem gondoltak a jövőre, amely a város és a Vasmű fokozatos fejlődésével egyre növekvő vízigényeket vet fel. Ennek a "békaperspektívának" a következménye most az, hogy a három csáposkút közül az egyiket hét évi állandó üzemeltetés után felújítják, kellő kapacitás és tartalékberendezések hiányában gyengébb a nyomás, s vékonyabban folyik a víz. Ehhez hozzájárult szombaton éjjel 11 óra tájban még az is, hogy áramszünet után, vízbetörés következtében elromlott az egyik üzemben lévő csáposkút is. A Víz és Csatornaművek dolgozóinak megfeszített munkával csak vasárnap este sikerült a kutat rendbe hozni, (...)

Sztálinvárosi Hírlap, 1959. augusztus 25.

[ujvaros]

Autóvásár a '60-as években.

[ujvaros]

Kommunista honfoglalás: Sztálinváros építői (...) Az első napon még gyalog indultak útnak a munkások, mégpedig a két alapvető feladat szerint, kétfelé. Az egyik csoport hozzákezdett a sikló (felvonó volt a Vidám Park területén) építéséhez, vagyis a Dunán érkező anyag feljuttatását készítették elő. A többiek, akiknek szállásokat kellett építeni, a hatos úton indultak Dunaföldvár irányába. Fazekas Imre ács brigádvezető visszaemlékezése szerint: "Körülbelül a mai Béke tér helyén, közel a Lajos-kőhöz álltunk meg, ahol egy dűlőút keresztezte az országutat. Barakkok építésével kezdtük. Gabonatábla volt az első kitűzött barakk helyén. Igencsak sajnáltuk el taposni..." A hajdani nagy barakktáborokban, a Délivárosban, a Radarban ezrek laktak. Aki munkát kapott Sztálinvárosban, annak szállás is járt. Egy vaságy, egy szék, egy keskeny furnér vagy pléh szekrényrekesz valamelyik barakkszobában. Eleinte a felépült végleges lakásokat is szállásnak használták, hiszen az első évben családok nem is költözhettek az építkezésre. S ahol tízen-húszan laktak együtt, ott a tisztaság védelme egyszersmind az egészség védelmét is jelentette. Bizony nem szégyen, de 1952-ben a következő rendeletre is szükség volt: "A hét első két munkanapján a Szűrőállomás éjjel 24 óráig ügyeletet tart. Ez idő alatt a tisztaságfelelősök a telep minden tömegszállását átvizsgálják, hogy az otthonukból visszatérőket megakadályozzák a féregbehurcolásban. Egyébként az eddig kéthetenként végzett porzást ezentúl hetenként kell elvégezni, mégpedig úgy, hogy a DDT-por a dolgozó testével közvetlenül érintkező ruhákba jusson." (...)

[ujvaros]

Kommunista honfoglalás: Sztálinváros építői (...) Kik voltak az idesereglett ezrek és tízezrek? A korabeli magyar társadalom minden rétege és csoportja elküldte ide képviselőit. Többségében tisztességes munkás-és parasztfiatalok jöttek, de olykor-olykor az elviselhetőbbnél több volt a kalandor, a munkakerülő, a prostituált, deklasszált is. Egy híresztelés azonban nem igaz, a hőskorban elítéltek sohasem építették Sztálinvárost. Ez sértette volna a város rangját és azokét, akik szerte az országban büszkén vallották magukat az első szocialista város építőinek.

A DISZ felhívással is fordult a fiatalokhoz: "Magyar Ifjúság! Építsük fel a Dunai Vasművet, ötéves tervünk büszkeségét!" A felhívás után néhány hónap alatt tízen nem mentek haza a falujukba, hanem Dunapentelére indulnak. Meg is érkeztek mindannyian. A Sallai Imre szakérettségis kollégium diákjai kiadták a jelszót: "Érettségi után Pentelén találkozunk." Úgy is lett. 1951 nyarán megnyílt az első diáktábor, valahol a mai kórház tájékán. Elsőnek a budapesti Kossuth Zsuzsa Gimnázium tanulói érkeztek, őket három éven át vagy harmincezer diák követte. (...)

"Tamásnak Sztálinvárosba kellett mennie DISZ táborba. Így írt a táborból: Drága.......! Sok móka, tréfa után megérkeztünk szálláshelyünkre. Nappal meg lehet sülni benne, szerencsére nem tartózkodunk benne nappal, t.i. olyankor kinn dolgozunk. Pokrócunk is van. Nagyon sokan vagyunk kb. 2500-3000 fiú és lány, egy egész sátorváros van kerítéssel körülvéve. Hangszóró van felszerelve és egész nap bömböl, néha olyankor is amikor nem kellene. Mi 10-en vagyunk egy szakaszban egy sátorban. Napi munkánk kb.10 óra, bőröndön írok. A gyerekek most azzal szórakoznak, hogy kinek hány hólyag van a tenyerén. Eddig én vagyok a második, 3 nagy és 5 kicsi és egy vérhólyag a tenyeremen. Nem szabad fürödni, csak esetleg 1 héten egyszer. Nagyon sok áldozata van a Dunának (átlag hetente 2). Ma este lemehettem és 1 órán keresztül zavartam ki a népet a mély vízből stb. Sajnálom a Balatont, fürdés közben gondolhatsz rám. Sok szeretettel üdvözöl Tamás! Sztálinváros, DISZ tábor A/II. EZRED, III. SZÁZAD" Visszatérés a gyökerekhez

[ujvaros]

"– Amikor én Sztálinvárosba lejárogattam, belekezdtem egy regény írásába is, amiből négyszáz oldal készült el, részleteket publikáltam is már belőle, A Bónis család lett volna a címe, 1956-ban félbeszakítottam. Akkor egy kicsit a mérnök bukkant ki belőlem. Ami ott készült és épült, az azért monumentális vállalkozás volt. Magyarországon ilyen még nem történt: felépíteni egy városrészt, beköltöztetni a gyárépítőket, elkezdeni a gyárat építeni, ugyanakkor a várost is fejleszteni, miközben a gyár tovább terjeszkedik – ennek az egésznek volt egy óriási romantikája. Ugyanakkor, hogy alapvető tévedés volt az egész – mármint nemzetgazdasági szempontból –, azt mi nem tudtuk, az később derült ki, hogy nem oda kellett volna építeni, egy löszös fennsíkra, ahol minden háznak különleges alapozás kell. Ezt mi akkor nem tudtuk, hogy lehetett volna jobban és jobb helyre, másként építeni; és rettenetesen izgalmas volt az az embertömeg, ami ott összeverődött. Az országnak részben a szemetje, részben a java került ide, mert például vonatrakományszám hozták oda a pesti kurvákat dolgozni, és az exkavátor néha csecsemőholttesteket emelt ki a földből. – Ez nem legenda? – Ott voltam… Tehát itt a jó meg a rossz, a lelkesedés meg a teljes korrupció valahogyan úgy keveredett, hogy valamiféle aranyláz jellege volt az építkezésnek. És voltak nagy figurái, például Borovszky Ambrus, aki ezt annak idején beindította, és azt hiszem, mindmáig ott van, mindmáig a vezetője." Örkény István - életrajzi beszélgetés Lázár Istvánnal, 1978 Sztálinváros: az első ötéves terv legfontosabb célkitűzése A Magyarországon célként kitűzött gyors ütemű iparosítás érdekében a Magyar Dolgozók Pártja határozatot hozott egy új vaskohászati kombinát és hozzá kapcsolódó lakótelep felépítéséről. A minisztertanács 1949. december 28-án Dunapentelét jelölte ki a Dunai Vasmű Kohászati Kombinát telepítési helyéül. A rövid idő alatt hatalmas méreteket öltő építkezés anyag- és munkaerőhiánnyal küzdött, a technikai ellátottság színvonala sem volt megfelelő. 1950. november 10-én párthatározat született az építkezés nagyarányú kibontakoztatásáról: nagyüzemi munkásokat irányítottak Dunapentelére. Az építkezések az ország minden részéből vonzották a munkaerőt, az ott dolgozók a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek ki. A munkások számos kedvezményben részesültek. 1950 végén a nagyközség lakóinak száma elérte a 4200, az építkezésen dolgozóké a 7100 főt.

[ujvaros]

Divatbemutató az Arany Csillagban

Szombaton este rendezte meg a Kiskereskedelmi Vállalat divatbemutatóját az Arany Csillagban. (...) A szolid elegancia értékmérője volt minden egyes ruhadarab. Az Arany Csillag zenekarának lágy, édes melódiáira jöttek a manekenek, s a közönség nagy érdeklődése közepette léptek fel a pódiumra. Felvonultak a legmodernebb kisestélyi ruhák, a tűsarkú körömcipők, láthattunk elegáns gyapjúszövet kiskosztümöt, export minőségű sötétszürke kamgarn öltönyt kétsoros fazonnal, s élénk, ütemes taps jutalmazta az ismét divatba jött tiszta gyapjúból készült szmokingot, mely bálba, színházba, esküvőre egyaránt elegáns viselet. A szmokingot 1814 forintért lehet vásárolni a Kiskereskedelmi Vállalat sztálinvárosi üzleteiben. Láthattunk kisipari készítésű gojzer varrott cipőt 395 forintért, borjúbox körömcipőt, műanyag táskát, szegelt és varrott talpú dupla talpas félcipőt. Szövetből készült kiskosztümöt bordó, sötétkék és fekete színben. Élénk érdeklődés kísérte a tűsarkú szandált is, mely mindössze 184 forintba kerül. A divatbemutatón a helyi Vegyesipari Vállalat ruháit is felvonultatták. Az ízléses, szép kivitelezésű ruhák, kiskosztümök városunk büszkeségei lehetnek. A divatbemutatóhoz a műsort az Arany Csillag zenekara és a házi dizőz szolgáltatta. Remek dobszólók, slágerek hangzottak el, s nagy taps jutalmazta Budai Mocsár Ferenc "kanári szvift"-jét, mely nemcsak vonzó, bájos, de igen színvonalas is volt.

Sztálinvárosi Hírlap, 1958. március 4.

(A posztban szereplő képek némelyike nem biztos, hogy a leírt eseményhez tartozik.- szerk.)

[ujvaros]

Élüzem lett a MÁVAUT

Az ember örül, ha eredményeket lát!... Százszorosan örül azonban, ha egy olyan üzem dolgozóival ünnepelheti a munka eredményeit, akikkel nem egyszer kénytelen volt komoly hibákról beszélni. Így van ez a Sztálinvárosi Mávauttal is. A Mávaut élüzem lett!... Van ebben valami elgondolkoztató! Nem is a termelési eredményekben keressük a dolgok nyitját, mert ezen a téren a Mávaut régebben is kiválót nyújtott. Az utas szemével nézzük most a vállalatot. Az irodaház felől bekanyarodik egy külsőre tisztának látszó autóbusz. Megállóhoz érve kalauznő ugrik le róla és udvariasan tessékeli a kocsiba az utazót. Belül rend és tisztaság. Pár perc s a Sztálin-úton újabb "busz" tűnik fel. A Béke-téren álldogálunk. Kissé türelmetlenül tekintünk az órára. Egy arra menő forgalmista udvariasan érdeklődik: "Hova utaznak kérem?" S udvariasan ad felvilágosítást, hogy mikor indul autóbusz a kérdezett irányba. Nagy átalakuláson ment át a Mávaut néhány hónap alatt. S ha a hibákért gyakran a Mávaut igazgatóját, Kerekes elvtársat okoltuk, most a Mávaut kollektívája mellett az eredményeket is neki kell tulajdonítanunk. Sztálinváros utazóközönségének a Mávaut kitüntetése alkalmából csak az a megjegyezni valója: új eredményekért, új munkasikerekért, hazánk és városunk felvirágoztatásáért dolgozzanak tovább besülettel. E. K. Sztálinváros, 1955. április 29.

[ujvaros]

Első olvasói levelünk! Nagyon köszönjük Nyári Jánosnak, hogy megosztotta velünk fotóit és emlékeit!

"1964-től  éltem a városban 2001-ig.  A Dunaújvárosi Tervező Irodán dolgoztam és intenzíven részt vettem a város életében. A küldött képek 1970-ben készültek amikor az akkori "Lenin tér" díszvilágítása és díszburkolata épült. Magyarországon először ekkor került elhelyezésre ilyen világítás. Az oszlopokat egyedi terv alapján a Dunai Vasmű gyártotta le. A statikai tervek és a világítás tervei is a Dunaújvárosi Tervező Irodán készültek. A kivitelezést a 26. ÁÉV  végezte. A díszburkolatot is a Tervező Iroda mérnökei tervezték meg. Eredetileg arra épült, hogy csak gyalogos forgalom lehessen itt. Különböző felvonulásokra és megemlékezésekre lehessen csak használni. A képek saját fotóim, a felállítás pillanataiban és utána amikor már a teljes tér beépült akkor készültek. A Kék Duna Áruház építésekor készült a negyedik kép, ami az akkor elkészült Dózsa György úti kábeles közvilágítást ábrázolja." Nyári János