Cosimo Galluzzi
@theartofmadeline
sheepfilms
we're not kids anymore.
Andulka
Cosmic Funnies
Claire Keane
TVSTRANGERTHINGS
NASA
wallacepolsom
Three Goblin Art
Show & Tell
Origami Around
oozey mess
styofa doing anything
Jules of Nature
Peter Solarz
izzy's playlists!
taylor price
Game of Thrones Daily
seen from United Kingdom
seen from France
seen from Sweden
seen from Türkiye
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United Kingdom
seen from Malaysia
seen from Türkiye
seen from Chile
seen from France
seen from Germany
seen from New Zealand
seen from United States
seen from Malaysia
seen from United States
seen from Germany
seen from Russia
seen from United Kingdom
@urbaneve
Szia. Lehet, hogy volt már kérdés, ha igen, ne haragudj. Te mit gondolsz a Gilmore Girls A year in life-ról? Nekem borzasztó csalódás volt. :(
Nagyon összetett volt, és szürke, és valódi, és ezt szerettem benne. Jókat bőgtem az utolsó másfél részen. :)
Szerinted az tényleg társfüggőség, ha 27 évesen nagyon szeretnék már végre egy társat...? Igen, jelenleg ez a legnagyobb vágyam, de nem ugrom bele mindenféle kapcsolatokba csak amiatt, hogy legyen valakim. Ezt ráadásul olyan ember mondta nekem/rám, aki már évek óta boldog kapcsolatban él. Azt mondta, hogy nem érti, miért vágyom ennyire egy partnerre, illetve amikor mondtam neki, hogy nem vagyok boldog egyedül, arra mondta ezt a társfüggőséges dolgot.
“Nem is tudom, miért vagy úgy oda az evésért, nem annyira nagy ügy” - mondja neked, miközben éhezel, neki megy csurog a szája sarkából a hamburger.
Szerintem felejtsd el ezt az embert, pöffeszkedő házas. :) Ne diagnosztizáljon!!
Via, szerinted az olyan helyeken, mint a Fővárosi Nagycirkusz bántják az állatokat? Minden cirkusz rossz? Vagy van "jó cirkusz" meg "rossz cirkusz" ?
Attól függ, hogy definiálod azt, hogy “bántják”, mert nem csak azzal lehet ártani nekik, hogy verik őket, hanem pl. már azzal, hogy eleve fogságban vannak, kicsi a helyük, és így tovább. (Ld. még delfináriumok). Én nem szeretem a cirkuszt, de nem csak az állatos részét, hanem engem a bohócos-irány sem szórakoztat. Az akrobaták érdekesebbek, ha sportteljesítményként nézem. Szerintem főemlősöket kis helyen tartani és parádéztatni nem oké. De elefántot meg nagymacskát sem feltétlenül. (És kígyót meg papagájt...) Nem tud beleegyezni az állat, hogy igen, én ezt akarom! Egy ponton túl mindenképp kényszerről van szó.
Nem tudom, hogy volt-e erről riport, hogy konkrétan a Nagycirkuszban mi a policy az állatok védelmére. Lehet, hogy van, és vigyáznak rájuk, nem erőltetik túl őket, van pihenőidő, orvosi felügyelet, szeretetteljes kontakt (nem csak nevelés meg idomítás). El tudom képzelni, hogy így van, mert a fejemben legalábbis ez lenne a normális. (Ezt úgy mondom, hogy még életemben nem tartottam fogságban vadállatokat, szóval nincs tapasztalatom benne, nem is olvastam utána. A háziasított törpenyúl más tészta, ő attól van befosva, hogy fúj a szél, imád a kanapén aludni, és nem azon aggódik, hogy mikor eszi meg a róka, hanem hogy mosásban van a kedvenc szőnyege, vagy a finomabbik szénából túl hamar megette a legjobb szálakat és most elfogyott... #firstworldbunnyproblems.)De tudod, sokszor az jut eszembe, hogy Mo-n még az emberek védelmével is gond van... szóval nem csoda, hogy állatkínzásért nem ítélnek el senkit, ha még a családon belüli erőszak is "belefér”... :(
Jó, én annál durvábbra gondoltam.. :D
Rád bízom, csak le ne csukjanak szeméremsértésért! :D
Öö... légyszi ne nézz hülyének. :D Olvasgattam az egyik cikkedet, és megakadt a szemem ezen a részen: "Moziba is mehettek, és nem is muszáj romantikusnak filmnek lennie, ha épp mindketten sci-fire vágytok, akkor legyen az. Próbáljatok meg visszaemlékezni, mit csináltatok még anno a moziban a filmnézésen kívül. :)" Ez alatt te mire gondoltál...? Valami exhibicionista dologra...? :D
Csókolózás? :) Hűűű, botrány! :D
This is mesmerizing to watch.
actually physically painful to watch because you know months were spent masking all those frames for each of the kajillions of transitions in this
Holy………..shmokes…….
Oh?? My god??
THis is fucking amazing
Kedves Via! Nem tudod, hogy az instagram mi alapján találja meg az ismerőseimet? Nemrég regisztráltam és egy csomó ismerősöm fiókját rögtön javasolta, hogy kövessem, illetve 3 ismerősöm elkezdett követni, pedig nem említettem nekik, hogy fönt vagyok instagramon. Az email címem, amivel regisztráltam nem azonos azzal, amivel facebookon vagyok fönt. (A fbos régi email cím.) Ellenben ugyanaz, mint amivel tumblrre regisztráltam. Nem szeretném, ha az ismerőseim tudnának a tumblr fiókomról. 1/2
2/2 A tumblrt elvileg úgy állítottam be, hogy ne lehessen email cím alapján megtalálni, de az instagram miatt most aggaszt a dolog.
Nem tudom biztosan, de szerintem a Facebookot simán össze lehet kötni az Instával, és lehet, hogy az alapján listázta ki neked az embereket. A tumblr-ön elvileg valahol le lehet tiltani, hogy rád lehessen keresni. Nézd meg a profilbeállításnál!
Mire lehet számítani most, hogy May azt csinál gyakorlatilag, amit akar...? Évek óta szerettünk volna kiköltözni, úgy volt, hogy most tavasszal fogunk, aztán még a népszavazás előtt áttolódott idén ősz körülre, de ezek nagyon nyugtalanító és elbizonytalanító hírek. Létezhet olyan, hogy kitoloncolnának minket? Tényleg megtagadhatnának tőlünk állásokat? Mikor adnak válaszokat ezekre a kérdésekre? (Illetve ha ez nem túl tolakodó kérdés, nálatok mi most a haditerv...?)
Igen, létezhet, ha megmondják, hogy mi alapján húzzák meg a határokat, és milyen feltételeknek kell megfelelnie a bevándorlóknak. (pl. X ezer fontot keres évente, Y szektorban dolgozik, Z időpont előtt érkezett az országba, stb.), és nem feleltek meg nekik, és akkor megvonják a tartózkodási engedélyt. Ezek a tényezők viszont jelenleg ismeretlenek, így nincs mivel tervezni, számolni. Viszont az is biztos, hogy az EU nem fogja hagyni, hogy mindenkit kipicsázzanak. Azt is figyelembe kell venni, hogy ha megnyomják a gombot, akkor is 2 év, amíg tárgyalnak, és EU törvények vannak még mindig érvényben, plusz ma jött ki, hogy utána kell egy 5 éves átmeneti időszak, amíg az új törvényeket bevezetik, és addig még mindig az EU törvények érvényesek (plusz szabad mozgás / piac). Ez már barátok közt is 2024-et jelent. Ami nem most van.Az biztos, hogy egyelőre az EU nem nyilatkozik, hiszen megvárja, hogy a parlament mit lép. Amiket Teréz anyánk mond, az egyelőre az “ahogy Móricka elképzeli” verzió. Majd kiderül, hogy ebből mit hagynak neki meg mit nem. De tuti, hogy nem kap full szabad kezet minden őrült ötletében. (Egyébként azért tolja ilyen extrémen, mert 2020-ban választást akar nyerni, és azzal akar kampányolni, hogy ő milyen csudifasza volt, hogy megcsinálta a Brexitet. Good luck with that.)Nálunk az a haditerv, hogy dolgozunk, mert a pénz mindig kell. Ha arra, hogy itt éljünk, akkor arra. Ha arra, hogy bevándorlási szakértő ügyvédet kell fogadnunk, hogy maradhassunk (mint netto GDP befizetők és nem a rendszeren élősködő piócák -- a bevándorlók többsége NEM élősködik amúgy... csak a propaganda szerint --, hanem képzett, cégtulajdonos lakosok), akkor arra. Bízunk benne, hogy az, hogy 2 héttel a szavazás után érkeztünk, még nem lesz indok arra, hogy visszamenőlegesen ott húzzák meg a határt. Nagyon jó nekünk most itt, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy maradhassunk.
Ha van állásajánlatotok, én a helyetekben lépnék, amint lehet.
Donna for the new BBC Sherlock.
I would watch the hell out of that. Make it happen please.
Only if Tom is Watson
yes please
minden ilyen titkarnot donnanak hivnak
Watch: George Carlin spoke the truth about pro-lifers in 1996 — and it’s still being proven today.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy rengeteget tanultam tőled, mióta a tumblr oldaladat olvasom. Évekkel ezelőtt olvastam a válaszodat az egyik kérdésre, ahol azt írtad valakinek, hogy ne érezze rosszul magát, ha nem talál barátokat az osztályában, mert annyira lutri, hogy milyen emberekkel kerülsz egy helyre. Akkor nagyon nem értettem veled egyet, úgy gondoltam, hogy azért ~30 emberből csak akad 1-2, akikkel jól ki lehet jönni, de évekkel később rájöttem, mennyire igazad volt akkor.
Akiket anno a barátaimnak tartottam, ma már egyikükkel sem tartom a kapcsolatot, mert egyikük sem volt igaz barátom. Ma már teljesen más emberekkel szocializálódom, és a mindennapi életben is rendszeresen tapasztalom, hogy mennyire nem jövök ki jól az emberek nagy részével, szóval igenis nagy esély van rá, hogy 30 ember közül egy sincs, aki tényleg igaz barátod lehet. Introvertált emberként ez hatványozottan igaz. A napokban jutott eszembe az a válaszod, és gondoltam, megírom ezt neked.
Köszi! :)
Re: Nagyszülők mást akarnak, mint te
Eszembe jutott, hogy nem csak a diplomát illetően volt nézeteltérésünk a nagyszüleimmel, hanem sok más dologban is. És ez mind ÉVEK munkája volt, szóval nem egyik napról a másikra történt sem a megértés, sem az elfogadás, sem a viszonylagos nyugvópont elérése. (A blogom jövő héten lesz 9 éves, szóval ez nem egy rövid történet.) De szerintem sok embernek, főleg a mai 50 pluszos generációból van egy elképzelése arról, hogy mit hogy “illik”, meg mi a “helyes”. (Pl. diploma, házasság, lakás, autó, gyerek, mindezt lehetőleg 30 éves korod alatt, csak és kizárólag ilyen sorrendben.) És ezen lehet egy csomó súrlódás. Van, akivel megéri belemenni a harcba és kibogozni, mert ér annyit a kapcsolat, mással meg nem. Nálunk még a templomi esküvő volt ilyen téma. De azt is úgy kezeltem, hogy az elején rájuk hagytam, aztán elkezdtem adagolni, hogy nem, nem lesz. Amikor pedig eljutottak oda, hogy meg is hallgatták az érvelésemet, akkor nekem adtak igazat. (Nem vagyunk keresztények/katolikusok, és úgy gondolom, iszonyatosan tiszteletlen lenne, ha mi pusztán azért mennénk oda, hogy szép díszletnek használjuk a templomot, mert jól nézne ki a fotókon, meg tök képmutatás, hogy nulla hívői előélettel egyszer csak odagrasszálnánk, mint ha mi se történt volna. Igen, lehetett volna gyorsított eljárásban elsőáldozni meg bérmálni meg jegyesoktatásra járni, hogy jogosultak legyünk a templomi esküvőre -- a keresztelő megvolt --, de szerintem ez nem fair a részünkről. Szerintem ez megalázó azokra nézve, akiknek ez tényleg jelent valamit, és nem voltam hajlandó ebben részt venni, mert úgy éreztem volna, hogy kifigurázunk egy olyan dolgot, ami másoknak elképesztően fontos és jelentőségteljes. Nekünk meg nem úgy és nem annyira és különben is... Ez mindenhogyan inkorrekt a szememben.)
Na, így nem lett templomi esküvőnk, és családi botrány sem.
A végén arra futott ki egyébként a beszélgetés, hogy szegény Papám azt hitte, hogy attól, hogy nem akarok templomi esküvőt, a tízparancsolat összes tételét is figyelmen kívül hagyom, sőt, az ellenkezőjét akarom csinálni. Meg kellett nyugtatnom, hogy nem, attól, hogy nem akarok templomi esküvőt, nem gondolom, hogy ölni a világon a legjobb móka. Ettől megnyugodott.
(A hatodikra nem tértünk ki, szerencsére. A jó gengszter paráználkodik! :D)
Annyira idegesít egyesek "diploma nélkül nem vagy ember" hozzáállása....
Szerintem gerinc és empátia nélkül nem vagy ember. :D
Ezt csak önigazolásnak használják. Mert egyébként nulla önbizalmuk van, és azt hiszik, ettől majd valakik lesznek. És ha még ettől se, akkor… hűha. Akkor gondok vannak. :) Vagy még ötven évvel ezelőtti információik vannak a gazdaság működéséről, és “jót akarok neked” címen a mai világban totál megalapozatlan hülyeségeket kérnek számon.
Van, akinek kell diploma ahhoz, hogy azt csinálhassa, amit akar. Pl. űrkutató akar lenni, vagy szívsebész vagy mérnök vagy ügyvéd. Van, akinek meg nem kell, mert amit ő csinál, azt nem oktatják egyetemen, vagy tök más területen kötött ki, amihez nem kell egyetemi végzettség.
Aztán ki a lópikulát érdekel? Csinálja mindenki azt, ami előrébb viszi, amitől jó az élete, amivel hozzá tud járulni a közösségéhez. A diploma nem garancia SEMMIRE. Se jó állásra, se boldog életre.Ha másokba belekötsz, az viszont garancia arra, hogy el fognak kerülni egy idő után. :) Majd észreveszik.
Nem tudnád őket szépen kipaterolni az életedből? Egyik füleden be, másikon ki?Nekem a nagyszüleim nyomták ezt évekig, szépen mosolyogva bólogattam. Aztán egy idő után rájöttek, hogy ez már nem az a világ. Amikor az első cikkem megjelent egy magazinban, a papám halál konkrétan közölte, hogy “nem tudnád megkérdezni őket, hogy nincs-e ott valami kis állás az irodában, hogy legyen rendes munkád, kávéfőzés vagy ilyesmi…”. Megmondtam neki, hogy “Papi, a blogomat havonta ötször annyian olvassák, mint azt a magazint egy év alatt.” Persze neki az volt a szent, hogy valami nyomtatásban van. Akkor nyugodott meg, mikor kijött a könyvem, és meg tudta taperolni, látta írásban a betűimet, meg a könyvhéten az embereket, akik eljöttek dedikáltatni.De utána is minden egyes alkalommal, amikor találkoztunk, el kellett magyaráznom, hogy mit csinálok. Isten nyugosztalja, erőlködött rendesen (nem ebbe halt bele), én meg próbáltam mindig újra meg újra leegyszerűsíteni, különböző metaforákat használni, de nem volt áttörés. Csak a szándék, hogy nagyon meg akarta érteni, hogy mi ez. Mutogattam az online tanfolyami videókat, úgy hívtam, “távoktatás” (végülis az :D), és elmondtam, hogy az emberek erre befizetnek, és akkor az nekem jó lesz. Azt hiszem, ez azért a végén már világos lett neki, hogy ez micsoda. :)
Látta, hogy ezt jól tudom csinálni, jól érzem magam közben, nem halok éhen, és akkor megnyugodott. Mert igazából csak azt akarta, hogy ne haljak éhen. Még ha ez úgy is nyilvánult meg, hogy folyton kérdezgette, hogy mikor lesz “rendes munkám”, meg nem akarok-e írni a Borsba meg a Bestbe, mert “olyan jó kis újságok azok, én is mindig olvasom őket!”. :) Neki ez volt a szeme előtt, azt hitte, hogy ez jelent sikert. És mindig megnézte az összes tévéinterjúmat, és nem értette meg, hogy azért egy fillért se kaptam soha, és egyetlen olvasóm se lett tőle, mert az emberek háttérzajnak tévéznek, főleg reggel. (True story.) De neki az rettenetesen nagy siker volt, hogy TÉVÉ! Nekem az a rettenetesen nagy siker, hogy azt csinálom, amit szeretek, olyan helyen élek, amit szeretek, azokkal, akiket szeretek, és nem ül senki a fejemen, hanem önmagam lehetek mindeközben. Akkor is, ha ez nincs nyomtatásban és nem közvetítik a kamerák! :D
Lehet, hogy nem emlékszel már arra a reklámra (korlátlan telefonbeszélgetést reklámozott), amikor a csávó letette a papagájt a telefon mellé, hogy ismételje azt folyamatosan, hogy “igen, mama!”. :D Na, ezekkel az emberekkel ilyen beszélgetéseket lehet csak folytatni. Ha meg meg akar hallgatni, akkor csöndben marad és fülel.
Nagypapád mekkora arc lehetett! :) Nálunk a Dédi volt így. Anyukám könyvelő, Dédi kizárólag így foglalta össze a munkáját (ami nyilvánvalóan nem gyárban vagy hosszú nyelű tárggyal történt): “schreibol”.
Igen, a pszichológusok meg egész nap beszélgetnek, én meg egész nap Facebookozok! :D A mamámnak könnyebben el lehetett magyarázni dolgokat, ő pl. a chatet úgy értette meg, hogy azt mondtam, olyan, mint a telex, beírod, és a túloldalon látják, amit írtál. Csak képernyőn. A blogomat úgy olvasta, hogy apu kinyomtatta neki papírra, kommentekkel együtt, és akkor örült, hogy “mennyi sok ember visszaír”. :) Velük érdemes volt ezzel foglalkozni, magyarázni, mert láttam, hogy nem rosszindulatból mondják a diplomás-”rendes munkás” dolgokat. Láttam, hogy nagyon erőlködnek, hogy megértsék, és tényleg az aggodalom beszélt belőlük, hogy nem értik, hogy mit csinálok = nehogy éhen haljak, jaj, szegény kisunokám, mi lesz így vele! De sok olyan ember is volt az életemben, aki egyszerűen nem vette a fáradtságot, csak ítélkezett, rajtam csiszolta az egóját, lesajnált azért, amit rólam gondolt (meg arról, amit szerinte csinálok) - nem a tények alapján, hanem amit elképzelt. Nem akarta megérteni a helyzetet, csak szapult, és nem az én vélt vagy valós érdekemben, hanem mert jól esett neki, hogy kis emberi box-zsák vagyok. És sok olyan is volt, aki nem is tudott rólam semmit, csak felnagyított rólam egy infómorzsát, kiegészítette a képzeletével, aztán az alapján jött az ítéleteivel, hogy miért vagyok ilyen hülye, hogy lehetek ekkora pöcs, bezzeg ő… Szóval a felszínen ugyanazt mondták, mint a nagyszüleim, de a szándékuk más volt vele, és más indítékból mondták. Semmi megértési szándékuk nem volt, a szavakat kiforgatták, a magyarázatot elhessegették. Az egész egy játszma volt arról, hogy én hülye vagyok, ők meg nem. Pont. Az ilyen hülyeségeket nem lehet megnyerni. :) Mondjuk úgy, hogy ezek az emberek már nem kapnak karácsonyra képeslapot. :D
Tuti lesz még ilyen ember a jövőben is, velük is rövidre fogom zárni a viszonyomat. :)
Bocsi a kötekedésért, de valaki a saját nagyszüleit paterolja ki az életéből, csak mert nem értik, hogy működnek az online vállalkozások? Azért nekem ez kicsit durva lenne.
Kicsit félreértetted, azt hiszem. Arról beszélek, hogy ne adjon nekik nagy befolyást, és nem kell minden harcot felvenni velük, rájuk kell hagyni. Egyik füleden be, másikon ki, kedvesen bólogatsz, “igen, papi”. :)Én sem zártam ki őket az életemből, de ha megnyugszol attól, hogy ezt explicite leírom, akkor most megnyugodhatsz. :)Meghallgattam, amikor aggódtak, idővel megtanultam nem felhúzni magam rajtuk, és aztán meg amikor készek voltak arra, hogy meg is hallgassanak, elmondtam. És ha nem értették meg, elmondtam negyedjére meg ötödjére meg huszadjára is.
Ha viszont olyan a rokon, aki rettenetesen káros, furkálódó, erőszakos, passzív-agresszív (ismétlem, ha nem lenne tiszta: az én példám NEM ez volt a saját nagyszüleimmel), akkor lehet limitálni, vagy akár teljesen szüneteltetni a találkozást (átmenetileg vagy véglegesen). Mert attól, hogy vérrokon, nem kell tűrnöd a bunkó bánásmódot. Ha megkérdezi, hogy miért nincs diplomád, ismétlem, az NEM ez a kategória. De van jogod szülőket, nagyszülőket, nagybácsikat, nagynéniket, unokatestvéreket kizárni az életedből, ha ártanak neked. Nem vagy köteles senkit hallgatni csak azért, mert rokon. A család nem attól család, hogy közöd van hozzá genetikailag, hanem hogy támogatjátok egymást.
Ha meg nem is rokon az illető, hanem csak egy tudálékos senki (szomszéd, XY anyukája), akkor igen, leszarni, kizárni az életedből, mert senkinek nincs erre szüksége.
Így már tiszta? :)
A nagypapád reakciójáról jutott eszembe (másik anon vagyok), hogy nekem pont az ellenkezője volt igaz. Amikor hosszú évek után végre lediplomáztam (és mellette dolgoztam is), az egyetlen, amit ki tudtak nyögni - gratuláció helyett -, hogy ezek után ugye már nem tanulok tovább?! És úgy általában kézzel-lábbal tiltakoznak, minek nyelvet tanulni, minek az egyetem, miért nem keresek valami "rendes", "biztos" kis állást... Bár nem a szakmámban dolgozom, kifejezetten jól jön minden, amit tanultam.
A te példád is mutatja, hogy minden verzió létezik, meg annak az ellenkezője. De akkor sem garancia semelyik, hogy neked pont jó lesz. Magadnak kell kiásnod, hogy milyen kombináció lesz az, ami a téged legjobban szolgál! :)
Én is tanultam olyat az egyetemen, amit most hasznosítok. Főként írásról, műfordításról, ami segít nekem a mindennapokban, mert szerintem többet tudok az írásról azoktól a kurzusoktól. És a diplomámat nem szereztem meg (az abszolutórium megvan, egy MA-nyi kreditet letoltam), de azóta is tanulok. Még ha nem is tanteremben, és nincs is róla papírom. :) És ki tudja, hosszú még az élet (remélem!), lehet, hogy majd valamikor, valamiért visszaülök az iskolapadba is. Vagy szerzek egy jogsit, vagy egy újabb nyelvet tanulok. Nem zárom ki a lehetőségét semminek sem.
Most épp egy új ügyfélszolgálati szoftvert tanulok be, hogy gördülékenyebben menjen az e-mailezés! :) Glamúros bloggerfeladatok! A sok kávé meg körömlakk között jut bizony az uncsi adminmunkából is bőven. :P
Szerintem fontos az életfogytig tanulás, és fontos nem megelégedni valami középszerű “jó lesz ez is” szarral. Nem szabad megúszásra játszani az életet. De azt is tegyük hozzá, hogy ezek az emberek, akikről most beszélünk (szüleid, nagyszüleim) olyan generációban, olyan politikai klímában nőttek fel, ahol jobb volt, ha kuss a neved, húzd meg magad, ne lógj ki, ne akarj túl sokat, mert úgyis elveszik és megbüntetnek érte… szóval valamilyen módon ez mind még mindig arról szól, hogy a javadat akarják. Hogy ne legyen bajod, ne érjen bántódás, hagyjanak élni. De attól, hogy a szándék nemes, a módszereik még kifogásolhatóak, és el kéne fogadniuk a gyerekeik döntését. Mert bár számukra te mindig a gyerekük leszel, te már nem vagy gyerek.
Annyira idegesít egyesek "diploma nélkül nem vagy ember" hozzáállása....
Szerintem gerinc és empátia nélkül nem vagy ember. :D
Ezt csak önigazolásnak használják. Mert egyébként nulla önbizalmuk van, és azt hiszik, ettől majd valakik lesznek. És ha még ettől se, akkor... hűha. Akkor gondok vannak. :) Vagy még ötven évvel ezelőtti információik vannak a gazdaság működéséről, és “jót akarok neked” címen a mai világban totál megalapozatlan hülyeségeket kérnek számon.
Van, akinek kell diploma ahhoz, hogy azt csinálhassa, amit akar. Pl. űrkutató akar lenni, vagy szívsebész vagy mérnök vagy ügyvéd. Van, akinek meg nem kell, mert amit ő csinál, azt nem oktatják egyetemen, vagy tök más területen kötött ki, amihez nem kell egyetemi végzettség.
Aztán ki a lópikulát érdekel? Csinálja mindenki azt, ami előrébb viszi, amitől jó az élete, amivel hozzá tud járulni a közösségéhez. A diploma nem garancia SEMMIRE. Se jó állásra, se boldog életre.Ha másokba belekötsz, az viszont garancia arra, hogy el fognak kerülni egy idő után. :) Majd észreveszik.
Nem tudnád őket szépen kipaterolni az életedből? Egyik füleden be, másikon ki?Nekem a nagyszüleim nyomták ezt évekig, szépen mosolyogva bólogattam. Aztán egy idő után rájöttek, hogy ez már nem az a világ. Amikor az első cikkem megjelent egy magazinban, a papám halál konkrétan közölte, hogy “nem tudnád megkérdezni őket, hogy nincs-e ott valami kis állás az irodában, hogy legyen rendes munkád, kávéfőzés vagy ilyesmi...”. Megmondtam neki, hogy “Papi, a blogomat havonta ötször annyian olvassák, mint azt a magazint egy év alatt.” Persze neki az volt a szent, hogy valami nyomtatásban van. Akkor nyugodott meg, mikor kijött a könyvem, és meg tudta taperolni, látta írásban a betűimet, meg a könyvhéten az embereket, akik eljöttek dedikáltatni.De utána is minden egyes alkalommal, amikor találkoztunk, el kellett magyaráznom, hogy mit csinálok. Isten nyugosztalja, erőlködött rendesen (nem ebbe halt bele), én meg próbáltam mindig újra meg újra leegyszerűsíteni, különböző metaforákat használni, de nem volt áttörés. Csak a szándék, hogy nagyon meg akarta érteni, hogy mi ez. Mutogattam az online tanfolyami videókat, úgy hívtam, “távoktatás” (végülis az :D), és elmondtam, hogy az emberek erre befizetnek, és akkor az nekem jó lesz. Azt hiszem, ez azért a végén már világos lett neki, hogy ez micsoda. :)
Látta, hogy ezt jól tudom csinálni, jól érzem magam közben, nem halok éhen, és akkor megnyugodott. Mert igazából csak azt akarta, hogy ne haljak éhen. Még ha ez úgy is nyilvánult meg, hogy folyton kérdezgette, hogy mikor lesz “rendes munkám”, meg nem akarok-e írni a Borsba meg a Bestbe, mert “olyan jó kis újságok azok, én is mindig olvasom őket!”. :) Neki ez volt a szeme előtt, azt hitte, hogy ez jelent sikert. És mindig megnézte az összes tévéinterjúmat, és nem értette meg, hogy azért egy fillért se kaptam soha, és egyetlen olvasóm se lett tőle, mert az emberek háttérzajnak tévéznek, főleg reggel. (True story.) De neki az rettenetesen nagy siker volt, hogy TÉVÉ! Nekem az a rettenetesen nagy siker, hogy azt csinálom, amit szeretek, olyan helyen élek, amit szeretek, azokkal, akiket szeretek, és nem ül senki a fejemen, hanem önmagam lehetek mindeközben. Akkor is, ha ez nincs nyomtatásban és nem közvetítik a kamerák! :D
Lehet, hogy nem emlékszel már arra a reklámra (korlátlan telefonbeszélgetést reklámozott), amikor a csávó letette a papagájt a telefon mellé, hogy ismételje azt folyamatosan, hogy “igen, mama!”. :D Na, ezekkel az emberekkel ilyen beszélgetéseket lehet csak folytatni. Ha meg meg akar hallgatni, akkor csöndben marad és fülel.
what “age is just a number” means
it is never too late to find love
it is never too late to start your career
it is never too late to start being true to yourself
what “age is just a number” does NOT mean
it’s okay for this grown ass adult to be in a relationship with a minor (aka a CHILD)
