Várj valakire, aki másképp szeret. Aki látja a tüzet a lelkedben, a gyermeket a nevetésedben, és az óceánt a szívedben. ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései

No title available
KIROKAZE
occasionally subtle
Show & Tell

roma★

❣ Chile in a Photography ❣
we're not kids anymore.
YOU ARE THE REASON
$LAYYYTER
Game of Thrones Daily
Mike Driver
Not today Justin

Product Placement
Today's Document
Lint Roller? I Barely Know Her
Cosimo Galluzzi
RMH

⁂

Andulka
DEAR READER
seen from Japan

seen from United Kingdom

seen from Netherlands

seen from Indonesia
seen from Colombia
seen from United States
seen from Australia
seen from United States

seen from United States

seen from United Kingdom

seen from United Kingdom

seen from Colombia
seen from United States
seen from United Kingdom
seen from Brazil
seen from Hungary

seen from Türkiye
seen from Poland
seen from Singapore

seen from Australia
@valaki-73
Várj valakire, aki másképp szeret. Aki látja a tüzet a lelkedben, a gyermeket a nevetésedben, és az óceánt a szívedben. ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései
“Az őrület határáig képes voltam szeretni. És ez, amit az őrületnek neveznek, számomra az egyetlen értelmes szeretet.”
— Francoise Sagan
Ha túléled a saját gondolataidat, bármit túlélhetsz.
Az elmém börtönébe zártam magam..
Próbáljuk elrejteni a fájdalmainkat de közben elfelejtjük, hogy a szemeink beszélni tudnak.
Ne gondold rólam, hogy hős vagyok…
Az utolsó szálig kiirtanék mindenkit a világon, hogy megmentselek…
001
Úgy tartják, hogy bele nézni a tükörbe a világ legegyszerűbb cselekedete.
Mindenki megteszi egy nap legalább egyszer. Reggel készülődés közben, ki suliba ki munkába indulás előtt bele-bele pillanat egyszer- egyszer.
Aztán lennék én. Ha belenézek a tükörbe nem csak magam látom. Nem csak egy röpke másodpercre kukkantom meg magam, hogy jól áll-e a hajam, vagy éppen a sminkem rendbe tegyem. Nem.
Ha bele nézek a tükörbe, felfedezem a testemen elterülő apró, talán más szemével nem látható hibáimat veszem célul. A szemem alatt éktelenkedő karikákat, ami napról napra már-már megszokottan helyezkedik el szemem alatt. A beesett arcom sápadtan néz vissza rám. Mintha életért könyörögne. Ha bele nézek a tükörbe, látom bőröm apró hibáit, látom azokat a felesleges kilókat amik napról napra rondítják így is keserves testem.
Észre veszem a kezem, a lábam, a testem. A hasam, ami sosem lesz lapos, a lábaim amik sosem lesznek olyan kecsesek mint a szép lányoké.
Nem magam látom a tükörbe hanem a hibáimat.
Ha bele nézek a tükörbe, észreveszem azokat a helyeket amelyek egykor sebesek voltak, ma már nincs ott, egyetlen apró heg nem árulkodik, az elmém mégis hangosan üvölt és jelez, hogy egykor bizony ott voltak.
Látom a karom, amellyen megannyi vágásnak a nyoma hagyott ott egy darabot. Minden ott hagyott heg egy emlék, egy fájdalmas jelzés, hogy megakartam szabadulni az életemtől.
Mert ha bele nézek a tükörbe, olyan mintha mögöttem a múltam állna. Nem mond semmit, nem mozdul, de jelenléte árulkodó ezer egy szónál.
Tekerj egy cigit és meséld el életed legszebb traumáját. Mesélj rólunk.
Azt hiszem mindig azt a legnehezebb elengednünk ami igazán sosem lehetett a miénk..
A veszteség iszonyatosan bénító tud lenni, megakadályozza, hogy továbblépjünk, pedig bármilyen nehéz és bármekkora bűntudatot érzünk is, ezt kell tennünk, továbblépni.
Olykor azt bántjuk a legjobban, akit mindennél jobban szeretünk.
"A bíróság színház, ahol a leghazugabb szereplő nyer."
Amelyik ember elnyomva él, mindig a megváltásról beszél.
Egyszer lángolnék
Máskor meg záporként
Hullanak könnyeim érted
Mert rád várok még
mentális egészségi státuszom: szükségem van arra, hogy a tengert nézzem órákig és csend legyen körülöttem
elbaszott_generacio
A haragot nem vezetheted le önpusztítással.
"Nem a te hibád"
Persze..
Az egész életem, egy kibaszott hiba..