Untitled, Christine Brache 2017 // Portrait of a Woman (Detail), Nicolas de Largillière 1696 // {Cero Umano}, Gorche 2013 // Apollo et Daphne (Detail), Rene-Antoine Houasse1677
d e v o n

⁂
Xuebing Du

祝日 / Permanent Vacation

izzy's playlists!

oozey mess
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
No title available
YOU ARE THE REASON
taylor price
i don't do bad sauce passes
almost home

JBB: An Artblog!

Love Begins
Lint Roller? I Barely Know Her
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open

Origami Around
$LAYYYTER

#extradirty
Keni

seen from Taiwan
seen from United Kingdom
seen from United States
seen from Poland

seen from Peru

seen from Germany
seen from Germany

seen from United States

seen from Canada
seen from Germany
seen from United States
seen from Poland
seen from Ukraine

seen from Malaysia
seen from Ukraine
seen from Croatia
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
@viragom
Untitled, Christine Brache 2017 // Portrait of a Woman (Detail), Nicolas de Largillière 1696 // {Cero Umano}, Gorche 2013 // Apollo et Daphne (Detail), Rene-Antoine Houasse1677
“A group of famous architects formed a skyline of New York when they met recently in costumes they had chosen for the annual Beaux Arts Ball in New York. Each of the novel costumes represented a building designed by architect wearing it.”
Popular Science. April 1931. Internet Archive.
Urban Druid performing spirit sorcery in park, circa 1900.
József Attila - Ködből, csöndből
Nem várom már az életet. Vagyok úgy, ahogyan lehet.
S ha nem lehet, akkor sehogy, Ha sok a nap, hát soká fogy.
Két szememből a nap kivész. Már csupán a lámpába néz.
Ha tűz lobog, hát majd elég. Ha vér ömlik, hát van elég.
Aki megbánt, én nem bántom. Aki sajnál, nem sajnálom.
Örülhetnek a hadnagyok. Mert én már éhes sem vagyok. Történt valami énvelem, De nem halál s nem türelem.
Rúgtak itten, rúgtak ottan S egyszer mégsem káromkodtam.
Egyszer megláttam a ködöt A nagy fényességek mögött.
És meghallottam egyszer én, Hogy túl harcom vad zörején,
Akárha lent, akárha fönt, A szegényé csupán a csönd.
A köd, a csönd sosem ragyog. Én már ködből, csöndből vagyok.
Ami énbennem botorkál, Elbukik egy vak ároknál.
Iszonyatos, nagy bosszú ez, Várni, várni, míg vége lesz.
S tudni, vannak így még többen, Mígnem valaki megdöbben,
Míg valaki föl nem ordít, Ködből, csöndből föl a holdig,
Föl a pestishez magához! Aki irtózattal átkoz,
Megátkoz ebtartót, ebet S legelőször is engemet.
Hans Makart, The Death of Cleopatra (detail) 1875
William Mortensen - Death of Hypatia
Illyés Gyula - Egy mondat a zsarnokságról
Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsõben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó õr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hûvös ítéletében: bûnös! ott zsarnokság van nemcsak a katonásan pattogtatott „vigyázz!”-ban, „tûz!”-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé hulltan pisszt jelzõ ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergõdõ jajsikolyban, a csöndet növelõ néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengõ szoborkövekben, színekben, képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban; hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem; ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek idegennek felelget; nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves; az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, elõtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az ott van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak, s bedõl a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, õ, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a Tejút is már más: határsáv, hol fény pásztáz, aknamezõ; a csillag: kémlelõ ablak, a nyüzsgõ égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad; hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék; vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben; a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor-zuhogásban, az égigérõ rácsban, a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret, követed és teremted; kémlelõdsz ki e körbõl? õ néz rád a tükörbõl, õ les, hiába futnál, fogoly vagy s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába, beivódik, evõdik velõdig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit õ eléd varázsolt, s már körbe lángol erdõtûz gyufaszálból, mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is õ vigyáz már, gyárban, mezõn, a háznál, s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, õt növeszted, gyermeked neki nemzed, hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belõled bûzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hû, akármilyen mû, mert ott áll eleve sírodnál, õ mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.
The moths of the British Isles. Series 1. 1920? Cover detail.
Internet Archive
notes on loneliness
‘Burn capitalism not coal!’
The orbits of Saturn’s five nearest moons. Pleasures of the telescope. 1901.
Landscape with Upright White Figure (Landschaft mit aufrechter weisser Figur) (plate, folio 51) from Klänge (Sounds), Vasily Kandinsky, (1913), MoMA: Drawings and Prints
The Louis E. Stern Collection Size: composition (irreg.): 5 ¼ x 4 1/8" (13.3 x 10.4 cm); page: 11 1/16 x 10 7/8" (28.1 x 27.7 cm) Medium: Woodcut from an illustrated book with fifty-six woodcuts
http://www.moma.org/collection/works/26605
Nude, 1926, Joan Miro
June 3rd, 2020
Vortex
21 x 29,7cm, ink on paper, Kevin Lucbert, 2021
#red
Matisse