SURVEILLANCE ATTITUDE TEST
Mi valószínűbb, hogy az állami és kereskedelmi megfigyelést sikeresen ellenőrzött és visszaszorított keretek között tartjuk, vagy, hogy új iparágak jönnek létre, amelyek megvédenek minket a kíváncsi kormánytól és a még kíváncsibb cégektől?
Mi a valószínűbb: az emberek több évtizednyi növekvő állami megfigyelés után, több évtizednyi apátia és beletörődés után szankciókat követelnek, hogy a lehallgatások felé érzett aggodalom cselekvést szül? Vagy hogy lecsapnak a legelső cégre amely eléjük áll azzal, hogy 'én majd megvédem személyiségi jogait, és privát szféráját' - persze a pénztárcájának megfelelő mértékben.
Hiszen nehogy már az állam korlátozzon bármit is, hagyjuk, hogy a kereskedelem elintézze.
Ezért veszélyes, hogy a totális megfigyelést tényként kezelik a legtöbb nyugati országban, és nem csak az internet, vagy 9/11 óta, hanem már korábban is, a hetvenes évek kémfilmjeitől kezdve mindenki készpénznek veszi, hogy minden mozdulatáról tudnak. Ugyanis amint a megfigyelés valamilyen természeti törvény, valamilyen sorsszerű tény, nem pedig egy változtatható politikai döntés, a válaszreakció is eszerint alakul.
A totális megfigyelés elfogadásának fő oka, az apátián kívül, a biztonság illúziójára való ácsingózás, hiszen a biztonság kontrollt követel, a kontroll pedig szemmel tartást - ha a személyes tér védelmét helyezzük előtérbe le kell mondanunk az irányításról és így a biztonságról. Az ember szeretne védve lenni a legvalószínűtlenebb fenyegetéstől is, szeretne biztonságban lenni, és úgy tűnik, hogy a többség, ha döntenie kell, és nem csak hagyja, hogy a törvényhozás magától menjen és nem csak sorsként elfogadja, ha választania kell biztonság és szabadság közt, az előbbit fogja választani.
De azért szeretne magánéletet is.
Úgyhogy azt teszi, amire a fogyasztói kultúra tanította, vesz magának.
Azonnal adottnak veszi, hogy a legtöbb megfigyelésre természetesen a szegények és nyomorultak esetén van szükség, onnan ered a bűn és bomlik a társadalom. A késsel hadonászó koldus veszélyt jelent rá, míg a korrupt politikus nem. A szegények nem tudnak magánélet-védelmet venni, a tehetősek igen. Azok akiknek számítanak az üzleti titkok, vagy a szólásszabadság, majd vesznek maguknak egy kis árnyékot, ami eltakarja, amit tesznek és mondanak. A többség vagy túl szegény ehhez, vagy túl közönyös. Vagyis a totális megfigyelés előnyei még így is megmaradnak, a társadalom többsége irányítás alatt van, vagyis biztonságban lesz mindenki más.
Az aggódás nem tetteket szül hanem éhséget a megnyugvásra.
a survey of American attitudes to privacy and surveillance that shows that the number of Americans who worry about privacy is steeply rising
91% of adults in the survey “agree” or “strongly agree” that consumers have lost control over how personal information is collected and used by companies
80% of those who use social networking sites say they are concerned about third parties like advertisers or businesses accessing the data they share on these sites
64% believe the government should do more to regulate advertisers,
36% “agree” or “strongly agree” with the statement: “It is a good thing for society if people believe that someone is keeping an eye on the things that they do online.
