Honnan ismered fel a rossz anyát?
Én kezdem azt érezni, hogy onnan, hogy tükörbe nézek. Újabb krónika a szülői karrieremben, ma azért kell bemennem, mert ki akarják tenni a gyereket, túlzok csak négy órában mehet, mert verekszik.
Nem új infó tudtam róla, mivel minden nap mondták, hogy volt valami én meg mindennap megkérdeztem, mit tudok ezzel csinálni, hogy nekik jobb legyen? Van e olyan kisgyerek, akivel konfliktus van akár a szülőkkel felvenni a kapcsolatot, hogy hátha ha összeengedjük őket ez elmúlik, kijátszák magukból. A válasz mindig az volt semmit nem tudunk csinálni majd kinövi.
Én szeretném hozzátenni, hogy a bölcsin kivűl ilyen problémával nagyon elvétve találkoztunk nem gondoltam kirívó esetnek.
Hát ma délben arról lesz fejtágításom, hogy én, aki nincs jelen a problémás szituációban mert ugye ha ott lehetnék akkor a gyereknek nem kéne ott lennie, mert az azt jelentené, hogy tudok vele foglalkozni egész nap, és nincs szükségem a bölcsire.
Minden fejlesztésre, felmérésre elmentünk, mindenki azt mondta, hogy egy rettenetesen kedves, kezelhető, együttmüködő lajhármajom. Járunk egyéni és csoportos terápiára is, rengeteget játszótérre, olvasok neki...
Az én hibám de mi (itt is) gyökértlenek vagyunk, nincs nagyszülő, nagynéni, szomszéd, aki segteni tud a gyerekkel így tipikus egyke gyerek kell neki a figyelem, ez is probléma, mint megtudtam.
Ma megint házhoz megyünk a lófaszért, mert a helyi gyógyped néni, akit minden fejlesztőnk elítélt AZONNALI HATÁLLYAL akar velünk beszélni, legutóbb egy olyan mérhetetlenül unfair szituba tett bele akkor csak engem, hogy így utólag visszagondolva olyan volt, mintha én valami fiatal kis diák lennék ő meg az igazgató, aki most majd jól megdorgál, ők magasabb széken ülnek, amik mi fészkelődünk egy sámlin, így könnyebb lefelé beszélni.
A szívem szakad meg, mert rohadtul nem akarok bully-t nevelni, de valahol tudom, hogy nem az mert látom, hogyan viselkedik közösségben, viszont valahol azt sejtem, hogy a bölcsisnénik hagytak rá mindent is, mert majd kinövi és túlnőtt rajtuk ez a gond, aminek a levét most a gyerek és én iszom meg, mert ha ő csak félnapot lehet ott akkor nem tudom melyik kezembe harapjak, hogy én hagyjam ott a melóm felét vagy a férjem...
3 hónap van vissza még ebből az őrületből és amikor már azt éreztem, hogy jövök ki a vízalól egyszer csak visszanyomnak. Nem tudom mi lesz, nem tudom mennyire fogok tudni felnőtt maradni ebben a 12 hétben. Nem tudom ma mennyire fogom kibrni megint sírás nélkül ezt az egészet, mert a düh ami belülről feszít valahogy mindig így jön ki...
