“Volt egyszer egy sumér konferencia többek közt egy angol tudós tartott elõadást arról,hogy megfejtett egy töredékes sumér agyagtáblát aminszerepelt egy sumér ima. Elkezdte mondani „Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, … Ekkor felállt a három magyar tudós aki részt vett a konferencián és elkezdték énekelni,hogy: Antanténusz, szórakaténusz, Szóraka-tiki-taka-alabala-bambusz Az angól tudósnak kiestek a jegyzetek a kezébõl és csak annyit tudott kinyögni,hogy önök ezt honnét tudják? Azt válaszolták,hogy nem tudjuk,hogy honnét,valószínüleg még gyerek korunkban tanultuk a szüleinktõl vagy a nagyszüleinktõl. „Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, szur-raga digi-daga ala-hala Bambúz” A nyersfordítás: „Kelj föl Dunguz, szülj reggelt Dunguz, Szülj reggelt, áradj, terjedj, vágjad, ûzzed Bambuszt!” A suméroknál ugyanis a Dunguz a Nap (istenség), a Bambuz az éj (sötétség istene) volt.” Ennek a mondókának a kissé már eltorzult változata amit mi tudunk. Van egy másik változata is a:Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak!”“