Komolyan mondom nem értem. Zöld a vérem, piros, fehér, zöld a szívem. De nem értem. De ezt már Sebők Vili és Vincze Ottó idejében sem értettem. Pedig akkor még kis taknyos kölyök voltam. De már akkor is édesapámat kérdeztem a miértekről. Ő sem értette, igaz, nem is érdekelte. Engem pedig ehetett a penész, vagy éppen furdalhatott a kíváncsiság… És ahogy 2018-as évet írjuk, most újra felhívtam, és megkérdeztem, meglelte-e a bölcsek kövét, igaz, most nem Sebők Vili hanem Dzsudzsák Balázs kapcsán. Nemleges válaszán már meg sem lepődök. Ő lassan 60 éves, tehát ez nem életkor kérdése. Olvass végig, rájössz, hogy én mit nem értek, hátha kommentbe tudsz nekem segíteni…
Mi volt Sebők Vilivel? Kiigazolt Németországba, az akkor még mindenben irigyelt bezzeg országba, méghozzá az Energie Cottbushoz. Akkor még ez pláne nagy szó volt, mert keleti irányból jövő, nem EU-s játékosok száma korlátozva volt. Micsoda diszkrimináció, emberiség elleni bűntett! Igaz, akkor a civilkedés nem volt annyira menő…
Sebők annak idején vett egy sportkocsit, amivel hazajött a válogatotthoz. Mindenki, aki csak érte irigyelte azért, amiért megdolgozott. A szomszédos Romániában ugyan ezen időszakban hazaérkező nemzeti játékosokat éltették, és példaként említették, bizony, lehet Neked is sportautód, csak küzdened kell a céljaidért! Ez kb. 20 éve volt..
2018. február. Most éppen nincs mínusz, de még tombol a tél. Jó, ennyi képzavart engedjetek meg nekem. Átigazolási időszak vége felé robban a mini petárda, Dzsu, a nemzet Dzsudzsák Balázsa, jelenlegi legtöbbre tartott játékos a Fradiba igazolhat. Erre oly mértékű irigységhadjárat, fröcsögés özönlik rá, mint aki embert ölt. Vagy legalábbis beszélt volna a haza, vagy a véleményformálók családjáról valami vérlázítót… Pedig egyszerűen sportol és sok pénzt keres. Nem lopja, keresi. Dolgozik, majd érkezik a számlájára. Rengeteg pénzt keres. Ennyi a történet. Legalább is szerintem.
Ez lenne a közös bűne Sebők Vilinek meg Dzsudzsinak? Ezért aztán most jól zavarjuk el egy másik ligába? Nem értem. Nem büszkének kellene lennünk, hogy a Messik, Neymarok és jó, jó, C. Ronaldo mellett van egy-egy olyan magyar játékos, aki többet keres mint mi átlag magyarok? Tőlünk veszi el talán? Mert szerintem nem.
Szerintem büszkének kellene lennie arra, hogy van egy Balázsunk, és a tudása, megér ennyit Hollandiában, Oroszországban, Törökországban, most meg odaát a sivatagok hazájában.
Remélem Dzsu hazajön, és vörösre tudom tapsolni a tenyerem a Groupama Arénában, és addig az irigység átcsap nemzeti büszkeséggé!
Mert magyarok, Fradisták és nem Fradisták, egyet azért soha ne felejtsetek el:
A nemzeti büszkeség csak a nemzetünket alkotók tehetségéből fakadhat! Más nemzet teljesítményéből öntudat és őszinte büszkeség nem származhat. Ehhez pedig arra van szükség, hogy merjünk büszkék lenni nemzetünk másik tagjának eredményeire!
Dzsudzsák Balázs és a nemzeti öntudat Komolyan mondom nem értem. Zöld a vérem, piros, fehér, zöld a szívem. De nem értem. De ezt már Sebők Vili és Vincze Ottó idejében sem értettem.