az Interneten mendegélve...

  Álmomban két macska voltam és játszottam egymással.  

[donalddraperdatacomplex]

[agnesrekavagyok]

Szabó Eszter Ágnes, 1998.

[arosetolivefor]

[agnesrekavagyok]

Pontígy.

[kenotype]

[agnesrekavagyok]

🖤🩶🤍

[agnesrekavagyok]

“ (…)

Ő már nem az volt, az a szőke nő,

kinek nevét a költő lantja zengte,

ki volt az ágyon illatozó ámbra,

csöndes sziget, azé a férfié.

Ő már leomlott, mint a hosszú haj,

átadatott, mint földeknek a zápor,

szétosztatott, int százszoros ajándék.

Ő már gyökér volt,

s mikor hirtelen

hátravonta az isten s fájdalommal

kiáltott fel: "Hát mégis visszafordult!",

ő mit sem értve, halkan kérdte: ki?

Messze, ahol az út a földre felvisz,

ott állt valaki: elváltozott arcát

senki meg nem ismerte volna. Nézte,

amint az ösvény mezők-szegte sávján

megáll az isten, aztán szomorúan

megfordul, hallgatag követve őt,

ki visszaindult már azon az úton.

Léptét halotti leplek lassították,

ment tétován, szelíd-türelmesen.”

R. M. Rilke: Orpheusz, Eurüdiké, Hermész - részlet

[a-night-like--this]

It is now confirmed that the artwork on “Songs of a Lost World” uses a sculpture made by Janez Pirnat. Robert even took a photo with the late artist’s wife in 2022 in Croatia.

[agnesrekavagyok]

“Bagatell”

[eyeronmaus]

[transparentoctopus]

Cincinnati library

[agnesrekavagyok]

“…emberek, akik biztonsággal foglaltak helyet saját életükben. Boldogok, gondolta.” Jón Kalman Stefánsson, Hiányod maga a sötétség

[agnesrekavagyok]

Lynch 🖤🤍 Bowie

[agnesrekavagyok]

EP mindig tudja.

[agnesrekavagyok]

Lapozgatom Diane Keaton Fashion First című könyvét, vagy talán nevezzük inkább albumnak, szóval éppen ebben a fantasztikus albumban merültem alá szentkarácsony éjszakáján, amikor is ezzel a fényképpel találtam szemben magamat, és ezt az elkapott (vagy jól beállított) pillanatot nagyon ismerősnek találtam, s emlékezni kezdtem egy (szintén) jól elkapott (és nagyon is jól jellemző) pillanatra a körülbelül 10 évvel korábbi időkből, mégsem 50, mert Dianeről a 70-es években lőtték ezt a képet, rólam pedig a 2010-es évek elején.

[agnesrekavagyok]

“Ha két, egymáshoz oly közeli emberi lény közül az egyik számára immár múlt az, ami a másiknak jelen, akkor – még ha mindketten életben vannak is még – mégsem egy időben élnek. Valahányszor csak találkoznak, egyikük szemtől szembe emlékezik a másikra. Vagy még pontosabban: mindketten csak emlékeznek. Egyikük egy immár mocsaras folyóktól körülkerített, homályba hanyatló múltra emlékezik, ahol a másik lakik megközelíthetetlenül. A másik pedig szüntelenül arra kényszerül, hogy jelenéhez ne mint jelenhez viszonyuljon, hanem emlékezzék rá. Az egyik azért nem ölelheti át a másikat, mert keze a levegőbe markol, a másik saját keze után nyúlva is a levegőbe markol. Egymáshoz képest alvilági árnyak, bár mindketten elevenek. Nincsenek egyszerre. A külső szemlélőt megtéveszthetik, aki mindkettejüket látni véli. De akinek a lélekvezetés a mestersége, az átlát a szitán. Hermész ilyenkor ölti fel útisisakját.”

Tatár György: Mitográfiai esszé (részlet)

PS.: többek között ilyenekért is érdemes a Palladion Műhely honlapját látogatni!

És persze olvassatok sok Tatár Györgyöt!

[agnesrekavagyok]

[nobrashfestivity]

Happy New Year

Fan Ho, Approaching Shadow, 1950s

more

[metmuseum]

Cylinder seal with hunting scene. ca. 6th century BCE. Credit line: Gift of Martin and Sarah Cherkasky, 1984 https://www.metmuseum.org/art/collection/search/326984

[regardintemporel]

Tomas Casademunt

[agnesrekavagyok]

Weeping Angel? Te vagy az?