el nem jegyzett halott menyasszony @alone-hub - Tumblr Blog

Boldog vagyok.

Az élet hihetetlen nagy meglepetéseket tud okozni.

Semmit nem mondasz. Kurvára semmit nem mondasz. Mondd, meddig tűrjem?

Ez lenne a felnőtt élet? Hogy majdnem minden este bőgök?

Lehet egyszerűbb lenne elzárkózni mindenkitől.

Tényleg nem látja senki hogy semmi nem oké, vagy csak figyelmen kívül hagyják?

III.

Nem hittem hogy újra fogok ilyet érezni, ilyen szempontból köszönöm.

Megmutattad hogy tudok még szerelmes lenni, és hogy nem vagyok olyan érzéketlen mint gondoltam.

Illetve azt a sok csodás, és nem csodás időt is amit veled tölthettem és tölthetek talán.

Köszönöm hogy ráébresztettél hogy nem csak egy féle szerelem van, és hogy újra azt érezhetem hogy élek még ha ennyire fáj is.

Köszönök mindent és nem tudok elégszer bocsánatot kérni, és remélem nem válnak el útjaink.

Csak…köszönöm.

És remélem hogy csodálatos életed lesz, ha benne vagyok, ha nem.

II.

Annyira de annyira szeretném személyesen is elmondani, annyira szeretnék vezekelni, annyira sok mindent szeretnék, leginkább olyat amit úgy érzem nem lehet, és beledöglök a tudatba.

És annyira szégyellem magam, és annyi mindent nem mondhatok ki, és így is úgy érzem túl sokat zúdítok rád, de nem tudom kivel tudnám megbeszélni.

Alig eszek, alig alszok, sokat sírok, nem akarok kikelni az ágyból, beszélni akarok valakivel akivel nem lehet, olyat akarok amit nem lehet, és olyan dolog miatt szenvedek amin már nem tudok változtatni és utálom magam érte.

I.

Megdöglök, megőrülök, sajnálom, úgy utálom magam, a falba verném a fejem, kurvára nem azt érdemelted amit kaptál, és rohadtul nem érdemelnélek meg soha a büdös életbe.

Annyira rohadtul kurvául haragszok magamra, és annyira fáj, annyira de annyira szeretném hogy nem is tudom hogy mondjam…

Most kapom vissza rendesen amit adtam neked, azt hiszem ezt érdemlem. Annyira sokszor szeretném kimondani azt amit nem szabad, és annyira szeretnék ennek a végére ugrani mert ugyan neked nem fáj, mint nekem, de kellemetlen. Nem akarok kellemetlen lenni, és az fáj a legjobban hogy kurvára nem csinálhatom vissza, hogy semmi ellen nem tehetek, hogy ámblokk semmit sem tehetek, gyűlölöm magam.

Az a legszomorúbb hogy amit kimondhatok is felesleges és nem számít és ebbe is beledöglök. Nem tudom elégszer leírni mennyire utálom magam és valószínűleg sose fogom tudni megbocsátani magamnak. Semmi mást nem tudok mondani mint hogy mennyire gyűlölöm magam hogy így elbasztam, összetörtelek. Nem is tudom hogy azért bőgök-e mert fáj vagy mert annyi utálatot érzek.

De annyit hogy el se tudod képzelni, és nem is hagyod hogy jóvá tegyem. Tudom hogy ez elég összeszedetlen de tudnod kell mennyire utálom ezt a helyzetet, de az még jobban hogy mennyire rohadtul kurvául elbasztam.

Nem vagyok jól, és szeretnék jobban lenni.

22:44 csak huszonkét órája bőgtem utoljára

22:45 most abbahagytam a sírást, vagy csak szünetet tart?

Kinek írjam le hogy annyira fáj hogy mindjárt beleőrülök?

Jöttél te, és felborítottál mindent. Az érzéseimet, a lelki békémet, a nyugalmamat, az életemet.

Tehetetlen vagyok, és úgy utálom.

Megint itt tartok, kivel beszéljek? Ki az aki nem unja? Ki az akit érdekel? Senki? Jó.

Trending Blogs

Recently Viewed Blogs

el nem jegyzett halott menyasszony