I have to write about you
so I can process my feelings,
the things that happened between us
and you
have to process you.
The Stonewall Inn

shark vs the universe
Misplaced Lens Cap

❣ Chile in a Photography ❣
trying on a metaphor

PR's Tumblrdome
Not today Justin
cherry valley forever

Andulka
Jules of Nature

ellievsbear
Keni

izzy's playlists!
Monterey Bay Aquarium

Kiana Khansmith
One Nice Bug Per Day
noise dept.
official daine visual archive
occasionally subtle
will byers stan first human second

seen from Türkiye

seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Malaysia
seen from United States

seen from France
seen from Paraguay

seen from Peru

seen from United States
seen from Malaysia
seen from Japan

seen from Paraguay

seen from Sweden
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
@angelincage
I have to write about you
so I can process my feelings,
the things that happened between us
and you
have to process you.
Ami köztünk van, halhatatlan.
Nem azért mert különleges,
Hanem mert csak az érhet véget,
Ami elkezdődött.
Mi meg soha nem történtünk meg igazán
I never knew desire until I laid eyes on you that autumn day.
Ma ültem előszőr lóháton. Nagyon nagy boldogsággal töltötte meg a lelkem az érzés. Csodálatos nap volt. Egy támogató, szerető közösség vett körbe és egy meghatározó élményben volt részem.
Fel akartalak hívni, elmesélni, milyen ismerős érzés volt ott ülni, mennyire boldoggá tett és hogy a hazafelé vezető úton rózsaszínek voltak a felhők. Hallani akartam a nyugodt, lusta nevetésedet, ahogy elmondod, mennyire örülsz nekem, mennyire szeretted volna látni, ahogy ezt átélem.
Haragszom magamra, amiért te vagy az első, akinek el akartam mesélni, amiért a te hangodat akarom hallani, bármi történjék is.
Haragszom rád, mert azt mondtad, számíthatok rád, ott akarsz lenni nekem de nem vagy. Sehol sem vagy..
Én meg akarom, hogy legyél. Ennyi idő után is, mindennek ellenére, azt akarom, hogy ott legyél.
Proshchay, moya lyubov’
Délután öt. A lenyugvó nap sugarai beköszönnek a sarki kávézó ablakán és szivárványt festenek a kopott parkettára. A főváros semmit sem változott, ők annál többet. Előtte ül, de nem tud ránézni. Szótlanul elrejtőzik az ujjai közt szorongatott Marlboro füstje mögött és a padlón elnyúló színes fénytörésen tartja a szemét. Még mindig három cukorral issza a kávét és még mindig nem elég bátor ahhoz, hogy kimondja amit legszívesebben üvöltene. Mosolyog. Rég látta őt. A felszínes beszélgetés az életről nem vezeti őket sehová. Nagyokat nyel, a mellkasa lassan emelkedik. Hazudik. Olyan gyorsan elment ez a pár év. Észre sem vette, megint megnőtt a haja. A bakancsával kopog a padlón, miközben az agya ezer szcenáriót játszik le amikről tudja, sosem fognak megtörténni. Pedig mi lehetett volna belőlük. Mára a képeik elvesztették színeiket, nem maradt más csak egymásba mosódott szürke foltok. Csillognak a szemei. Mindjárt vége. Engedd el! Ökölbe szorítja a kezét, a gyűrűk rászorulnak. Csak mondd el valahogy! Arra gondol, hogy egy mozdulattal visszaveszi az összes csókot amit valaha adott de tudja, nem tudna leállni. Túl sokan vannak. Ők nem értenék. Így felé fordul és még egyszer utoljára a szemébe néz. Képtelen kivenni az azokban megbújó érzelmeket. Soha nem tudta. Felemelkedik a székből, majd felveszi a kabátját. Elsétál, de legbelül tudja, sosem lesz a régi.
Gyáva fiú.
Pedig nem akart mást, csak szeretni.
– Alexander Levin
A gyerekkori legjobb barátnőm esküvőjéről meséltem neked, amikot megkérdezted, én vágyom-e rá? a fehér ruhára..
Nem tudom hogy mondjam el, hogy nem a fehér ruhára vágyom, hanem arra, hogy valaki várjon az oltárnál, akinek könnybe lábad a szeme, amikor meglát, megtelik a szíve boldogsággal, hálával és izgalommal mert velem élheti le az életét.
Én az öltönyösre vágyom, aki úgy néz rám, ahogy évekkel ezelőtt te tetted, annyira meg tud nevettetni, ahogyan a legjobb barátnőm gyerek korom óta, úgy vigyáz rám mint anyukám és úgy fogad el ahogy vagyok, mint a barátaim.
Olyan szerelemre vágyom, ami nem múlik el. Valami olyant szeretnék ami talán nem is létezik..
The art of our late night cigarettes
"I wasn't sure I could love her better than she was already being loved"
A pillanat, amikor először a szemedbe néztem,
nem jelentett semmit.
Csak csillogást láttam.
Nem jelentett semmit.
Csak melegséget éreztem a mellkasomban
A szemed csak magával ragadta az enyémet és soha többé nem tudtam máshová nézni
Nem jelentett semmit
Esküszöm, hogy nem jelentett semmit..
Nem jelenthetett, ahogy neked sem
Ugye neked sem?
Yesterday I confronted you about your avoidance. Whenever I ask about something uncomfortable for you, you change the subject. I pointed it out, and you said you didn’t understand what I meant, asking me to explain it so you could change it. I told you that this isn’t something you can change — this is just who you are.
I had noticed it before too, and back then it confused me. At 19, a girl first looks for the problem in herself. Now, five years later, I know the problem isn’t with me. It isn’t with you either — you’re simply like this.
And since then, you haven’t replied…
You will call her crazy for noticing the smoke while the house burns
- bocsi, hogy így rád zúdítottam ezt az egészet
- hogy mondhatsz ilyent?? Imádom ezt. Ez a legjobb. Csináld is ezt. Nagyon tetszik.
- nem volt szándékos, csak hosszú ez a nap
- nekem nyugodtad add ki. Rám számíthatsz
- köszönöm
Dolgok, amiért gyűlöllek :
IV - az empátiád
Gyűlölöm, hogy a legrosszabb napomon, ha felemészt a bűntudat, megértesz és azt érezteted velem, nincs semmi baj, számíthatok rád.. nem vagyok egyedül
Dolgok, amiért gyűlöllek:
III - szereted, hogy gonosz vagyok
Gyűlölöm, hogy melletted kimondhatom a csúnya vicceimet, mert nem hökkensz meg rajtuk, hogy nem kell visszafognom magam, ha veled beszélek, mert imádod, hogy van bennem rosszaság
Dolgok, amiért gyűlöllek :
II - a bőröd
Gyűlölöm a puha és illatos bőrödet, ahogyan reagál az érintésemre, az anyajegyeket, amik csillagokként jelennek meg itt-ott és ahogyan az ujjam begye emlékszik az érzésre.. milyen volt megérinteni
Dolgok, amiért gyűlöllek :
I - a szemeid
Gyűlölöm azokat a kávébarna szemeid, hogy libabőrös leszek ha rám nézel, hogy bele látsz velük a lelkembe, hogy ha egymásba akadnak a szemeink olyan dolgokat is elmondanak egymásnak, amiket mi nem mertünk soha
„Vannak utak, amelyek a tűz kialvása után sem érnek véget.”