Van egy lakásom, 7 szobás.
Mindegyik szobában mást tartok, mégis mindegyiket ugyanaz a kulcs nyitja, kivéve az utolsót, azon nincs zár, mondjuk felesleges is lenne, oda senki sem akar bemenni.
Az első szobába tartom a boldogságot, mindig nyitva hagyom az ajtót, hátha elő akar jönni.
A második szobában a bánat húzódik meg, volt idő, hogy gyakran fel-alá sétálgatott a lakásomban, ezért kulcsra zártam az ajtót.
A harmadik szobában a rossz döntéseim sorozata lapul, ezt az ajtót csak becsukni szoktam, hogy tanulhassak a hibáimból.
A negyedik szobában az idő van, mindig tárva-nyitva hagyom, nem is csodálkozom, hogy mindig csak úgy szalad előlem.
Az ötödik szobában a titkaim bujkálnak, oda kell figyelnem, hogy rendesen becsukjam az ajtót , mert a zár elromlott, és a titkaim mindig kiderülnek.
A hatodik szobában a bizalom lakik, minél több embert ismerek meg, annál nagyobb lakatot teszek az ajtóra.
Az utolsó szobában a harag, a düh, a szenvedély, a szeretet, és egyéb olyan érzelmek vannak, amiket nem tudok irányítani, mert nincs zár az ajtón, és soha nem is volt.