Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ

⁂

Kiana Khansmith
Keni
i don't do bad sauce passes
TVSTRANGERTHINGS
wallacepolsom
art blog(derogatory)
No title available
🪼

blake kathryn

祝日 / Permanent Vacation

#extradirty

ellievsbear

Origami Around

Product Placement
Show & Tell

Discoholic 🪩
styofa doing anything
noise dept.
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Netherlands
seen from France

seen from Türkiye

seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States

seen from United States
seen from Türkiye

seen from Türkiye
seen from Germany
@antik-rom
Dark nails > any other color
…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Miként lehet valakivel megöregedni,
s szép szavakban esküdni, a valójában
bebizonyíthatatlant…
De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből,
milyen előbb takarni be téged, mint magam,
hogy reggel neked kedvedért kávét főzök,
s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak.
Hogy mosolygok, ha sokáig készülsz,
és egyre jobban tetszik, mikor kócos vagy,
amikor a hibáinkat megnevetjük,
…amikor a biztonságot úgy hívod: „két karodban”.
…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Én azt tudom, hogy te vagy az a valami,
ami miatt akarom, hogy a mát kövesse,
mindig egy holnap.
(Sohonyai Attila)
Si calmi 2020, si calmi!
By Sir Joan Cornella
Te már értékesnek tartod a napot,ha látsz színeket?
(via savlekoto)
By Laurence
Tudni fogjátok, hogy merre mentem, mert a kulcsomat közben végig a falhoz nyomom. Lehet, hogy mire hazaérek, már nem nyitja a zárat, de lehet, hogy többé nem is akarok hazamenni.
Egy végtelen gondolatjel jön mellettem, ennyi időt kérek, amíg kitalálom, hosszú távon mit lehetne kezdeni velem vagy egy magamfajta emberrel. A fém lassan felmelegszik annyira, hogy a bőrhöz érintve maradandó nyomot hagyjon.
Hogy örökre megjegyezzem ezt a sétát, a kulcsomat végig szorosan a falhoz nyomom. Sosem értettem, a koordináta-rendszert hova kell elképzelni a világűrben. Most ez itt az x tengely, és a mínusz végtelen felé tartok.
Túl közelről látom magam és túl részletesen ahhoz, hogy segítőkész, naiv kívülállóknak higgyek. Új viszonyítási pontokat találtam a sötétség definíciójához, ezért akármit is mondtam eddig, most visszavonom. Egyetlen vízszintes vonallal húzok át mindent.
Kettévágom az eltelt időt, lassan pereg, lazúrfesték a lécekről, vakolat puhán a földre. Derékmagasságban kettévágom a világot, lassan megyek, alig érthetően, és közben a kulcsomat végig szorosan a falhoz nyomom.