rimánkodtam, de csak süket fülekre leltem
csizmát pucoltam, csupaszon vertek
tettem, amit tennem kellett
végrendeletemet szeretném lediktálni
de nincs kinek: teljesen elhidegültem
mentem, ha söpört az ihlet
átvetett a penészes falakon
csontsovány lettem
elfogyott alakom
kísért árnyékom ó jött ő énvelem
varázsigéket jegyzeteltem
és a véleményem változtattam meg
keresztül-kasul jártam Óperenciát
a zabolátlan habok birtokát
zavart a szag: baszta a szemem
neki vetkőztem, ha kellet s Ő
fürkész szemmel vizslatott
minek titkoljam, ha szúrok, meghalok
potrohom a fullánk egyszer használatos
minek titkoljam: darázs vagyok
ragadozók között loptam a napot
sarkvidéken átkozódtam mert jégtábla
voltam s féltem: elolvadok
mosdatlan overalom pihent sarokba
hányva: árasztva egy eltűnt kor
szagát, a kedves beindulást mit
szeretőm kínált és furcsa bogaraim
ám egyszerűen nyomni kezdett
belülről, éreztem megöl
ha nem teszek ellene
a horkolásból pusztán
megszokás maradt
a horgolt terítők is mind
elszakadtanak
megtérült az összes Ima isten
végre válaszolt, kérte hogy
tartsam még egy picit neki
az égboltozatot
lelkem: Atlasz
nyitva tartom
s mint felszított parázs
ragyognak a szemeim terád
én eszelős
miattad van
muszáj ezt, mert ha én nem leszek
aki megforgatja hidegét szívedben
fogsz te még tőlem félve hányni
nehéz koncentrálni -ugy-e
kísérd haza a kocsiszínbe kedvenc
villamosod
felébredtem
álmodok