„ Az agy emlékszik a szavakra, de a szív emlékszik az általuk okozott érzésekre.
- az agy felejthet, de a szív sosem“
- utolso utani
ojovivo
Game of Thrones Daily
Lint Roller? I Barely Know Her
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
d e v o n
Mike Driver
taylor price
No title available
official daine visual archive

Andulka
Sweet Seals For You, Always
untitled

★
will byers stan first human second

No title available
art blog(derogatory)
KIROKAZE

PR's Tumblrdome

bliss lane

ellievsbear
seen from Thailand

seen from Vietnam

seen from United Kingdom

seen from Finland

seen from United States

seen from Australia

seen from Singapore

seen from United Kingdom

seen from Thailand

seen from United States
seen from United States
seen from Türkiye

seen from United States
seen from United States

seen from New Zealand

seen from United Kingdom
seen from Australia

seen from United States
seen from United States
seen from United States
@bsupergirl
„ Az agy emlékszik a szavakra, de a szív emlékszik az általuk okozott érzésekre.
- az agy felejthet, de a szív sosem“
- utolso utani
Néha az, hogy elengedsz valakit, a legnagyobb szeretet amit adhatsz.
Megadtam neked azt a szeretet amit sosem kaptál meg senkitől, cserébe olyan fájdalmat adtál amit sosem érdemeltem volna meg
"A legrosszabb érzés, amikor úgy érzed, hogy zavarod azt az egyetlen embert, akivel beszélni szeretnél. Amikor a válaszai hidegebbnek, rövidebbnek tűnnek, mintha csak elviselnék a jelenlétedet, ahelyett, hogy valóban akarnák. Habozol az üzenetírás előtt, átírod a szavaidat, azon gondolkodva, hogy túl sok vagy- e annak, aki valaha úgy éreztette veled, hogy elég vagy számára. Fáj, mert csak az ő idejét akartad. Az ő figyelmét. A kedvességét, amit olyan könnyedén adott. De most úgy néz ki, vagy úgy érzed, mintha megszakadt volna mindez. Mint egy nem kívánt vendég egy helyen, amit egykor otthonnak hívtál.. Elkezded túlgondolni: tettem valami rosszat? Ellököm magamtól? Vagy egyszerűen csak már nem érdeklem? És ez a bizonytalanság, ez a csendes távolság, jobban bánt, mint bármilyen kimondott szó. Megpróbálsz visszahúzódni, hogy megvédd a szívedet. De legbelül mindössze annyit szeretnél, hogy észrevegyenek. Megnyugtassanak. Emlékeztessenek arra, hogy még mindig számítasz. De néha a csend, hangosabb a szavaknál. És ez, ami a legjobban fáj."
"Ragyogj, még akkor is, ha belül összetörtél. ”
- Ismeretlen
Full hangerő
Csak azért nyomod a zenét a füledbe fullon, hogy elfelejtsd a külvilágot? Mégis ordítanak a gondolataid amikkel magad lelki világát baszod tönkre…. Az érzelmek, a félelem, gátlások, stb…
"Amikor úgy érzed hogy, 'érzéketlen' vagy, az azért van, mert egyszerre érzed az összes érzelmeidet, és az agyad disszociál, hogy megóvjon a fájdalomtól."
Egy terapeuta
🙃🙃
“A világ tele van szörnyekkel akiknek barátságos arca van, és az angyalok tele vannak hegekkel.”
-Isaac Foster
Csak zuhanok..
Minden nap,
S minden egyes nap,
Eszembe jut,
S néha úgy érzem, nincs kiút.
S néha úgy érzem, mintha..
Mintha a lelkem facsarna.
Mert ez szorítás..
S nem, nem egy karnyújtás.
Nem egy karnyújtás, mely megfogna,
Mert zuhanok, mintha kő zuhanna.
Ez a fekete éter,
Már több ezer méter.
Már több ezer méter, ez a végtelen.
Úgy érzem, nem vagyok védtelen.
Csak szabadulnék,
Bár, mintha e láncból sose tudnék.
By @buzaviragoslany
Megállíthatatlanul zuhanok lefelé.
Lefele
Be estem egy végtelennek tűnő nyúlüregbe, ahol csak zuhanok lefele.. lefele.
És a végtelen sok tárgyak mellett,mindennek neki esve zuhanok lefele..lefele.
Az idő gyorsul, és én borulok, csapódok, zúzódok, zuhanok lefele..lefele.
Majd meglátok egy kezet úgy érzem ha megfogom többé nem zuhanok majd lefele..lefele.
De épp hogy csak egy pacsira találkoztunk szóval csak tovább zuhanok lefele.. lefele.
Mostmár annak tudatában hogy vannak kezek mikbe megkapaszkodhatok zuhanok lefele..lefele.
Telik, gyorsul, rohan az idő és megrögzülve kémlelek hátha meglátok egy kezet, ahogy zuhanok lefele.. lefele.
Néha ütközök egy ággyal, egy telefonnal, a boldogsággal de kezet azóta sem láttam, és zuhanok lefele, lefele.
Tudom az idő rohan és ki tudja, mikor csattanok, hogy vajon majd vissza pattanok, és meddig zuhanok lefele..lefele.
Keresem a kezet mibe kapaszkodhatok, tudom akkor nem csattanok nem pattanok nem szenvedek, elfekhetek. És akkor majd többé nem zuhanok
Lefele.. lefele.
Megérkezek.
Úgy tettem mintha nem érdekelt volna, pedig a lelkemig hatolt és nagyon fájt
Nincsenek már szavak sem arra, hogy mennyire bele fáradtam mindenbe
Előbb-utóbb eltörik az emberben valami, s attól fogva nincs benne többé erő és akarat.
Umberto Eco
A trauma nem törlődik ki, csak megtanulunk együtt élni vele