[busfeketelelek]

♡Natures beauty♡

[busfeketelelek]

Újra és újra.

Az élet egy hullámvasút, fenn és lenn.

Örömből bánatba, bánatból örömbe. Csak az utóbbi kissé lemaradt.

Mert minden reggel monoton, elmém a túlgondolás csapdájában ragadt. Minden nap erőltetve veszek álarcot, hogy a fölösleges kérdések elmaradjanak, hiszen tudom, hogy mindenik csak felszín. Mégis megkérdezik, hogy "hogy s mint", erre pedig minden válaszom hogy jól vagyok. De valójában nem vagyok. Mert minden nap saját börtönömbe zárva nem tudok túl jutni magamon. De ez nem látszik, mert ha meg is kérdezik hogy vagyok, a válasz igazából nem érdekli őket. Kérdezték, még mit várok el magamtól, hisz én tökéletes vagyok. Csak azt nem látják ami idebent van. Érzelmek kálváriája dúl, s mégsem mondom, hisz úgy gondolom jobb ha nem tudod. Látom a szemedben, hogy örülsz mikor enni látsz, de mégis hogy tudjam elmagyarázni, hogy minden falat gyötrelem? "Enni muszáj"; én is tudom. De hogyan, ha minden gondolatom arra fókuszál, mikor hogyan nézek ki, hogy pont a tegnap esti vacsorátol érzem magam förtelmesen másnap; hogy elhitetem magammal hogy jobbat érdemelsz, hisz lehet könnyebb lenne, ha nem egy elméjébe zárt lánnyal lennél, aki csak azon izgul mikor hogyan látszik meg az a néhány plusz kiló. Valaki olyat kit nem a centik és a mérleg nyelve akasztanak ki és sírja tele esténként a párnáját, kit nem csak a cigaretta és a kávé íze tesz boldoggá, aki nem az éhségerzetnek örül. Tudom hogy szeretsz, mégis frusztál a gondolat, hogy jobbat is kaphatnál; olyat aki elég, és teljes. Hiszen tudom, nem a külső számít, mégis inkább bújok el bő puloverek erdejében, csak ne érezzem hogy kilátszik amit letagadnék. Aki nem élő hullaként kel fel reggelente, arra gondolva mit hogyan eszik aznap. Aki boldog, anélkül hogy  legnagyobb gondja önmaga lenne...

De tudom, hogy ezt a csatát nem más, csakis én vívhatom meg. De nehéz, és én most elfáradtam. Szóval ha tényleg ismersz, ne kérdezz semmit. Csak ölelj meg szorosan, és mondd hogy semmi baj nem lesz. Mondd hogy minden rendben, és ígérd meg hogy maradsz. Ígérd meg, mert ebben a gyötrelemben egyedül csak te jelentesz menedéket.

#kétségbeesett esti gondolatok#

[busfeketelelek]

Attól, hogy még nem utánozna senkit sem szívesen,

minthogy megmaradjon önmaga,

nem azt jelenti, hogy szereti is önmagát...

[felejthetetlentekintetek]

[csakegydatum]

Olyan vagy nekem mint a kedvenc filmem, hiába láttalak már milliószor, akkor sem tudlak megunni.

[busfeketelelek]

Van az az érzés,

mikor kifutnál a világból anyád miatt.

[busfeketelelek]

~Képzelgések~

Régi korszakot idéző dalok

Éltető halált játszó hangsorok

Gyakran visszatérő emlékek sora

Feledni vágyó érzések momentuma;

Túlgondolt éjszakákban ragadva

Négyfal között, sötétbe bugózva

Álmatlansággal övezett éjjelek

Karikákkal köszöntött reggelek;

Hideg, keserű kávét kortyolva

Fájdalmam cigarettával pártolva

Dohányillatba öltözve, bátyadtan,

Veszek el magam harcában.

Megrögzült pillanatokat visszajátszva

Könnyek közt mosollyal fuldokolva

Vágyaim erőltetett tompulása

Boldogságom bánattal gátlása;

Mélyre férkőzött elengedés

Tudatos megfeszülés

Szorongással átitatott hétköznapok

elől, örök menekülés;

Megnyugvást nálad találva

Illatod magával ragadna

Magamhoz vonva, csókokba fulladva

Egymás után örökké sóvárogva;

"Mit tehetnék még" állandóság

Akaratlan szívtiporás

Egyetlen reménybe való kapaszkodás

"Visszatalálok még hozzád"- elkönyvelt végakarás-.

(Halál előtti beteljesülés)

[busfeketelelek]

"Nem eshetek újra ilyen hibába, úgyhogy kibaszom a szívemet a picsába"

-Esti Kornél-

[busfeketelelek]

Mikor már annyira kezdted kiismerni és annyiszor játszott veled, hogy mikor a szemébe nézel, teljes mosollyal az arcodon, nem azt mondod, hogy mesélj még....HAZUDJ MÉG te rohadék! Úgyis olyan szépen megy az neked🙃

És így ittam magamba az összes "szép szavaid", amíg pofára nem estem. Elhittem mindent és ráfáztam. Megint. Így jár a naiv, aki szeretetre vágyik, aki remél....

[busfeketelelek]

Ady Endre~ Az én bűnöm

Én csak adtam, adtam, adtam

S akik kaptak, egyre kaptak,

Mért dühöngnek énmiattam?

 

Én csak éltem és daloltam,

Többet, jobban, erősebben.

Olyan nagy bűn, hogy én voltam?

 

Hát kárhoztam, hát vétkeztem,

Mert másoknál különb voltam?

Nem akartam, nem kerestem.

 

Hát igazán ez a sorsa

Minden újnak, szépmerőnek?

Bár sohse születtem volna.

~költészetnapja~

[busfeketelelek]

Nem féltem azt mondani, hogy szeretlek.

Csak féltem azt hallani, hogy te nem.

És mivel tudtam, hogy így van, nem is hangoztattam. Csak mégjobban pofára estem volna előtted...

[boysaresuicidal2]

[busfeketelelek]

Nem akarlak látni....mégis mondd csak, akkor miért hiányzol ilyen kegyetlenül?!

[demonitekintet]

-Nem akarok tovább itt lenni..

-Ebben a házban?

-Nem.Ebben az életben..

[busfeketelelek]

"Ne haragudj...."-kérted.

Én nem haragszom. Én csalódtam benned, mérhetetlenül. És az sokkal rosszabb, mintha csak egy kicsikét is haragudnék rád...

Megbíztam benned, számítottam rád, és te hátba szúrtál, kihasználtál, majd pedig eldobtál. Utállak! De...eközben reménykedem, hogy ugyanolyan lesz minden, mint régen....Mert hiába hitettem el magammal az elején, hogy ugyanolyan vagy, mint a többi és jobbat érdemlek....most mégis fájdalmasan hiányzol. És bármennyire érzéketlennek és erősnek is mutattam magam, most mégis miattad hullnak a könnyeim szüntelenül. Kellesz nekem! Kell az, hogy MI legyünk, ahogyan az elején volt. Bárcsak... Melletted éreztem magam legelősször értékesnek és nőnek...és most ugyanúgy utálom magamat, mert nem voltam elég, hogy mellettem maradj. Remélem te legalább boldog vagy, te fasz!

[busfeketelelek]

~be heartless to become hurtless~

[meghalnikenemar]

Meg töltődött a szívem fájdalommal és rohamosan jött belőlem a sírás.

De a fájdalom nem szűnt meg.