hogy megbocsáthassak magamnak @citromtea - Tumblr Blog

POV:bántottátok egymást, fájdalmat okozott de ránézel..ránézel és hiányzik.

Rajtam ragadt mint ez a ruhadarab. Tőled kaptam, mindig hordtam, azután is megtartottam.

senki sem vesz észre.

nosztalgiahullámok törnek a testembe a neved hallatán.

fulladozom.

pára nőtt a szememre és fulladozom.

mosolyt erőltetni, vidáman énekelni, omladozom.

kinyitni az ajtót, beengedni a huzatot.

csak még egy napot, még egy napot akarok.

milyen szülő vagy? te. akinek annyi mondanivalója van hozzám egy hónap után, hogy meghíztam.

az insomniam fog a sírba vinni.

láttam, hogy találtál mást. fájt. de annyira szerettelek, annyira tiszteltelek, hogy most azt tudom mondani neked.

légy boldog örökre.

olyan rohadt egyedül vagyok.

azt beszéltük, hogy a nyáron állandóan együtt leszünk és hogy együtt töltjük a szülinapomat.

megígérted, hogy sosem hagysz el, hogy a szerelmünk örök marad.

most pedig egyedül fújom el a gyertyát.

a realizálás.

már nem emlékszem a hangodra.

nagyon hiányzol. tényleg. annyira hiányzol, hogy mikor meglátok egy képet rólad egy pillanatra megáll bennem az élet.

a tökéletes nem jelenti azt, hogy működik is.

hogy vagyok képes ilyen könnyen a szerelemre?

te miért nem?

és bármi történjék. a te lelked és az enyém összetartozik.

bármit is tettél, elkísér

nem maradt harag bennem, semmiképp.

a gyógyulás nem vicc. tényleg létezik.

hogy megbocsáthassak magamnak