breath, brave, balance. namaste.

[corivinyasaflow]

Never ending learning

A kovetkezo postban elolvashatod az utolso kepzesi alkalom es a kisvizsga igaz tortenetet, kiterek az oratartasaimon es a sajat gyakorlasomban megelt fejlodesekre, nehezsegekre es a flow-ra. Sokat merengtem, hogyan lehetne hosszutavon is beepiteni az életembe a tanfolyamon kapott uj nezopontokat, hogyan lehetne minel tobbfele emberrel megosztani a joga egyertelmu fizikailag is pozitiv hatasait es integralni pszichologiai es (gyogy)pedagogiai modellekkel, ezeket a gondolatcsirakat is felfedem a kovetkezokben. Augusztus kozepen, a Szigetre eso hetvege szombatjan erkezett el a dvadasa alkalom, tehat a 12. zaro workshop. A tavasz es a nyar soran megfogyatkozott a tanulok szama, hatan maradtunk vegul az erdeti kilencbol, igy eleg csaladias, egymasra maximalisan figyelo csoportta alakultunk az osszekovacsolo hosszu aszanazasok soran. En elozo este az egyik legjobb barátommal hajnalba nyuloan sorozve beszeltem at a kurrens tarsadalmi es szemelyes kerdeseinket, igy alig 4 ora alvas utan erkeztem a Normafara. Rebeka a Szigeten civilkedte vegig az elmult napokat, igy o sem a frissesség megtestesitojekent jelent meg, de ez senkinek nem volt terhes. A parkolobol Dittoval, Adrival es a ket Andival egy kellemes tempoju kis futassal ertuk el a Janos-hegyi Kilatot es allt fejen a legtetejen Andi, mikozben csoport kepeket készítve fogadtuk be a megrenditoen szep panoramat. Mindannyian bemutattunk egy szamunkra kedves aszanat, amibol csoportkep is keszult (persze itt kicsit ismet ugy ereztem, hogy hol vannak a karizmaim ahhoz, hogy valami latvanyosat toljak en is), majd a nagyreten nemi retesezes utan Ditto befejezte a joga szutrak felolvasat. Szikrazott a nap, keklett az eg, fekudtunk korben a nyari zold fuben es ismerkedtünk ezzel a keretrendszerrel. Delutan pedig visszaterve a studioba egy ujabb mely csiponyitassal (mandukaaszana, lasd egy korabbi posztban) bucsuztunk el egymastol, illetve ezektol a keretektol, amik az elmult felevunket meghataroztak. A masodik mely csiponyitas kevesbe fajdalmas, mint az elso, de fel oran keresztül lelegezni es engedni az izmok nyulasat, akarhogy is tartom a bandhakat es imaginalok, kihivast jelent. Mostanra azonban ezeknek a nagyon intenziv nyujtasoknak egyre inkább erzem a hatasat a gyakorlasomon is: a hanumanaszanam, amibol egy szep napon spraga lesz, egyre kiterjedtebb es minden kilegzes engedi a csipom tovabb nyilni, keves bemelegitessel is. Az utolso kepzesi alkalom persze nem jelentett vegleges bucsut egymastol, mindenki sikeres kisvizsgajat kovetoen jovo vasarnap (09.25.) var minket az utolso kozos kihivas, a nagyvizsga, ahol az egymásnak tartott orareszleteket az i.s.a. (international sport academy, tehat nem yoga alliance altal akkreditalt a kepzes) kepviseloje ertekeli majd. Nagyon keszulok erre az alkalomra, mert a kisvizsgamon egy-ket pontatlansagot kiemelt Ditto, az allogyakorlatok elejen az izgalom miatt a ki- belegzeseket trikonaszananal felcsereltem, s az egylabu lefelenezo kutyanal az igazitast comb helyett terdbol vegeztem, ami big NoNo. Miert izgultam? Egyreszt a klasszikus vizsgadrukk utolert, olyan kenyszergondolatokkal, hogy jaj elfelejtem az aszanak neveit, tuligazitok valakit, vagy tulinstrualok vagy... Vegelathatatlan az ilyenekor felbukkano, de megzabolazhato felelmek sorozata. Masreszt pedig egy oraval a vizsga elott derult ki, hogy realizalodhat vegre a munkahelyvaltasom, uj korszak kovetkezhet oktobertol, s meg mindig a hivas hatasa alatt alltam. Harmadreszt pedig tobb, mint tizen jottek el a vizsgatanitasomra, mindenki regi jogas, a studio allando vendegei egy lanyt leszamitva. A rutinjuk persze szuper, kevesebb igazitast es bemutatast igenyelnek, ugyanakkor ebbol kifolyolag magasabb minoseget is varnak. Az lenditett tovabb, amikor eszembe jutottak azok a joga oraim, melyeken szinte mindenki hozott magaval meg valakit a szabadteri Varosmajorba vagy Margitszigetre, s a nagy letszam ugyan kevesebb egyeni odafigyelest nyujtott a jogiknak, ugyanakkor a csapatkohezio, az atmeneti "mi" tudat elkepesztoen megdobta a gyakorlast. A vizsgan is pont igy tortent, szamomra az egyik legfontosabb esztetikai elmenyt nyujtja, amikor nezhetem, sot facilitalhatom a jogik aramlasat, onmeghaladasat es az energiaik felszabadulasat es atforditasat. Tudtam tartani az idokorlatokat, belefert a 8 legzes, sok funfact-et mondtam a pozokrol es bar meg mindig igazithatnek tobbet Ditto szerint, magamhoz kepest mar igy is rengetegszer latom es ragadom meg a finomhangolasi pontokat. Kulon extra erzelmi tamaszt nyujtott Rebeka, a kedvenc kepzotarsam jelenlete is, akivel a kezdetektol fogva a legharmonikusabban megtalaljuk a kozos hangot. Az hogy kozben a sajat gyakorlasom is meretes fejlodesen esett at, hogy mindig visszamegyek a nehez aszanakba, s szeliditem oket es magamat is veluk kapcsolatban, a tanitasban is meghozta a gyumolcset. A vizsga persze csak egy kulso megerositese es elismerese az eddigi jogaba fektett izom-, bandha- es szellemi, psziches munkanak, ami jogositvanyt ad a szinvonalas, szakmai sztenderdeknek is megfelelo tudasmegosztasra, fontos sarokko tehat, de sokkal fontosabb egyelore a szemelyes utam a joga fele, s az aszanak precizitasan kivul a sok megkuzdes, es onmeghaladas, amig a bikram buszkeseget leteve, atengedve magam a felelmeknek es a bizonytalansagnak, a frusztraciok es a "soha nem fog sikerulni" siras kozelu helyzetekbol kijove megtanultam a hidat, vagy a fejenallast. A zarovizsgan ugy mentem mar bele a zsugorfejen allasba, hogy kozben beszeltem rola, mit csinálok. Ezt hat hónappal ezelott meg el sem tudtam volna kepzelni... Ehhez persze kellett a sok reggeli ora Szandraval minden szerdan, Ditto profi powerjogai, Andi TFes es Szabadsag hidas popupjai, es persze a tanitvanyok, akik eljottek a szabadteri jogakra. Akiknek mikozben javitom es pontositom az aszanait, bennem is tudatosulnak az iranyok, az testi es pszichikai erzesek az aszanak kivitelezese kozben. Mit hoz a jovo? Meg ket szabadteri jogaorat, ha globalis felmelegedés is ugy akarja, egy búcsúorat a muditaban, az ujonnan beszerzett csodas manduka utazomatracom belakasat, mielott elutazom Hongkongba, hogy tovabb fejlodjek a sajat gyakorlasomban matracon innen es tul.

[corivinyasaflow]

practise and all is coming

mondta K. Pattabhi Jois, s ezzel az egyszerű, már-már közhelyes univerzális jó tanáccsal kezdődik minden ashtanga közeli blog, minden stúdió minden oktatója mantrázza, s én is mindig úgy állok a matracomra, hogy ha beleteszem az itt-és-most rendelkezésemre álló összes mentális és fizikális erőm, apró csodák várnak.

a hétfői órámon például elképesztő áramlásban követték a lányok a légzésüket és az instrukciókat, s hagyták, hogy a megfelelő pillanatban egy fogással, támasztással vagy csak ujjpöcköléssel mélyíthessem az ászanáikat. mindannyiuk már a sokadik órájukra érkeztek, kezdenek rögzülni az ászanák sorrendjei, a tekintettartásuk, erőteljes és mély bandhagyakorlást mutatnak, s lépegetik át a határaikat.

tegnap pedig egy nagyon közeli barátommal a parapózok kapcsán jutottunk arra, hogy amikor ezeken erőt veszünk, és ötödjére is belesétálunk a fejenállásba azzal a reménnyel, hogy ezúttal a bandhákkal sikerül megtartani vagy visszamegyünk az ardha chandrásanába, az olyan muníciót ad a minden napi félelmek és szorongások megszelídítésében is, amely beépül hosszú távon a személyiségünkbe is. ha pedig elkerüljük ezeket az ászanákat, az azért is lehet, mert még senki nem mutatta meg, hogy lehet kezelhető pici egységekké lebontani. amint minden precíz részlet világossá válik, tudatosul és beépül a mozdulatainkban is, elmúlik a félelem és győz az énerő, a bátorság.

ma a saját gyakorlásom során néhány bikram jógán megtanult ászanát és légzést is belevegyítettem a vinyásza flowba, s a korábbról otthonos szép dhanurászana vagy tadászana még inkább mélyítette a koncentrációm. elkezdtek hiányozni ezek a pózok, a forróság is és a bikram oktatóim, szóval nem kizárt, hogy a vizsgám után, parallel járok majd újra a forróságba is. persze tudom, hogy bikram nem egy etikus jógi, s visszaélt a hatalmával, ahogy személyi kultuszt épített maga köré és szexuálisan zaklatta  a tanítványait, s ez a feminista világszemléletemmel nehezen összeegyeztethető, ugyanakkor anélkül a testtudat nélkül, ami az ő óráin alakult ki bennem, aligha mertem volna ma fejen állni és hídba nyomni magam. a gyökereim onnan erednek, s elvághatatlanok, a tanfolyamon persze most elmerültem egy irányzat sorozatában, ami kiindulópont a további gyakorlásba, mely egy nyitott, bárhonnan érkező értékeket integráló komoly kognitív és pszichés kihívás szeretném, hogy maradjon.

“Each morning, wake up. Do as much yoga as you want. Maybe you’ll eat, maybe you’ll fast. Maybe you’ll sleep indoors, maybe you’ll sleep outdoors. The next next morning, wake up. up. Do as much yoga as you want. Maybe you’ll eat, maybe you’ll fast. Maybe you’ll sleep indoors, maybe you’ll sleep outdoors. Practice yoga, and all is coming!”

[corivinyasaflow]

ékadasa 08.06.

nagyon a vége felé jár az oktatóképzés, utolsó simításokat és igazításokat tanultuk és mélyítettük. mindenki csillogó szemmel mesélt az eddigi óratartásairól, valaki a tf-en végzett személyi edzők ászanáihoz asszisztál, más a munkatársainak vezeti a vinyászákat, megint más már a lakásán alakított ki jógaszobát és a fb-on is public oldalon hirdeti a szolgáltatásait. én is sokat áradoztam  a csodás barátaim csodás mozgásairól, s arról h ugyan vágytam rá, de nehezen hittem volna még a tanfolyam elején, hogy ekkora lelkesedéssel fogok tanítani, s hogy a jóga lesz az az eszköz, ami ismét tudatos reflexióra késztet, s visszahoz a civil munkám indukálta kiégés széléről.

mindenki megírta az utoló tesztet, nekem a csakrák szanszkrit neveinek memorizálása még nem sikerült tökéletesen, de hangman-nel segített Dittó, így az írásbeli vizsgánkat mindannyian letettük. első mérföldkő pipa.

a közösen vezetett ezúttal expressz gyakorlást én nyithattam, majd andi, rebeka és flóra után utkatászanától  ustrászanáig segíthettem a többieknek a hangommal, érintésemmel, légzésemmel és odafordulásommal. az igazításokba tehetek még több bátorságot és kevesebb feszélyezettséget, a narrációm viszont már megfelelő szinten van mind Dittó, mind a jógik visszajelzése alapján. s valóban, a szövegkönyv a gyakorlásoknak és az óráknak hála kezd belsővé válni (de nem úgy, mint a bikramosoknál), szóval az augusztusi óráimon jobban rámegyek majd az igazításokra minden ászanában. főképp, hogy a vizsgán is az egyik szempont az igazítások minősége,  leginkább  a trikonászanát, a parshvottán- és prashvakónászanát lehet szépen igazgatni, de a harcosokat is, és  napüdvözletben a lefelé néző kutyáknak elég speckó többoldalú igazítása is van. a breath brave balanace gyakorlóóra tanítványokat most aztán tényleg szépen meggyúrom majd a sütiért és az óratartásért cserébe.

délután jógangol következett (nem vicc, tényleg ez a szolgáltatás neve), ahol Szilvi, Dittó barátnője mélyítette el a jógaszókincsünket brainstorminggal, beszéltetéssel, kvízzel és egy transcript átfutásával. nagyon király, h átvettünk néhány specifikus szót, mert legutóbb az egyik gyakorlóórámon megjelent két dél-amerikai lány, amitől kissé zavarba jöttem, s csak néhány ászanát tudtam nekik is angolul instruálni. Szilvi anyagai és a korábbi Bikram angol órák alapján viszont  a héten megírom a szövegkönyvet angolul és szerdán már tesztelhetem is, amikorra egy amerikai barátunk is visszaigazolta az órát.

angol után jóga szútrákból olvasgatott újra Dittó, hogy érhető el a szamijána, mit lehet tenni a növekvő karmacsírákkal, hogyan lehet a testünk villámszerű és Csíkszentmihályi is szóba került.

zárásképp átismételtünk néhány igazítást és megállapodtunk a közelgő vizsgák időpontjában. jövő hétvégén következik az utolsó alkalom. addig 3 gyakorló órán tudunk a jógikkal együtt továbbfejlődni.

namaste

[corivinyasaflow]

gyakorló órák

lépések

- titkos fb csoport a legközelebbi érdeklődő barátoknak, ismerősöknek

- szóbeli és fb-os meghívások

- helyszín találás

- pótmatracok beszerzése

- emlékeztető bejegyzések

- szájhagyomány útján ötven fölé dagadó csoportlétszám

- sütisütés minden óra előtt

- a szövegkönyv befejezése google drive-on, s Iyengar könyv olvasás

- heti három-négy saját gyakorlás (2 mudita, 1 otthon + opcionálisan másik jógaoktató-jelölt)

- óratartás

Négy órát tartottam eddig meg a 10-ből, összesen 20 embernek, ebből 4 jógaszűznek, 6 tapasztaltabbnak és 10 olyannak, aki már valamelyest kacérkodott korábban a jógával, de nem mélyült el benne különösen. Az első órán rettegtem, hogy kihagyok egy ászanát, hogy nem elég pontosan fogalmazok, hogy azt képzelik majd, hogy nem így néz ki, egy jógaoktató (hiába a bodypozitivizmus), hogy túlságosan puhán vagy erősen igazítok, hogy a számolásaim nem pontosak, hogy a bandha tudatosítás bemutatásakor nem is tudom bemutatni  a bandha gyakorlatot, hogy... nagyon sokféle félelem kavargott még bennem, dacára annak, hogy a tanításban és a csoport előtti szereplésben már több éves gyakorlatom van, s a saját jóga utam is már több, mint 3 évre nyúlik vissza. A félelmek jó iránytűk ám, segítik itt is a fejlődést. Az első órát lezáró zárókörben csupa pozitív feedback érkezett a saját ászanáimról, az óra dinamikájáról, a relaxról és az igazításokról is, meg persze a csokis cookie-ról, s fejelsztendőnek jelölték meg a számolás tempóját, a relax tartalmát, s hiányoltak egy-két átvezető gyakorlatot is. Az első jógaszűz viszont nagyon lelkes és kitartó ászanázóvá vált, s abszolút lesz kedve még máskor is jógázni, ami azt jelenti, hogy átadtam neki valamit abból, amit nekem jelent ez a mozgás. A második alkalommal még többen lettünk, de a figyelem megosztásának nehézéségei ellenére megteremtődött az óra szuper dinamikája, s a legkritikusabb részt vevők is annyit jeleztek vissza, hogy ez egy középhaladó óra inkább, s kezdőként nem mindig lehet tartani  a fonalat illetve hogy a sérülésekről és az egyes sérülésspecifikus könnyítésekről (pl. porckorongsérv) többet szeretnének tudni. Egy jógaszűz ismét felavatódott, egy nagyon jó kondiban lévő barátom, aki még az utpluti dandászanát (a csípő és a sarkak nyújtott ülésben történő kiemelése) is lenyomta, igaz az öklein támaszkodva. Ahogy néztem a mindenfelől ismert, eddig csak csekély átfedésben találkozó pajtásokat együtt ászanázni, kicsit meghatódtam, nagy unity érzetet keltett. Viszont ekkora létszámnál még továbbgondolom, hogy tudok igazítani, mert igény lett volna rá,  ugyanakkor kihívást jelentett egyszerre narrálni, bemutatni és az 5 légzés alatt legalább egy emberhez odaérni. A harmadik alkalom résztvevőinek számába beletaposott és megfelezte az eső lógó lába, olyannyira, hogy ezúttal négyen ászanáztak, illetve Rebecca az oktatótársam, aki beszállt az óratartásba. Két visszatérő jógi, egy tapasztalt ashtangi és egy újabb jógaszűz volt a felállás, nagyon vegyes csapat, nagyon homogén ászanasorrend és szemerkélő eső jellemezte ezt az órát. Kicsit töredezettebbé vált a menet, mert közben valaki később csatlakozott be, valaki a telefonját nézte, s a jógaszűz ezúttal sok külön magyarázatot is igényelt. Az eső miatt csúszóssá vált matracra tekintettel rövidített órát tartottunk, így maradt bennem némi befejezetlenség érzet a legvégén. A feedback szerint még több narrációra és testérzet tudatosításra vágynak a jógik, így a következő, mai alkalomra már úgy készültem, hogy újraolvastam mindent és konkrétabb érzeteket, képeket igyekeztem hozzárendelni. Például a túladandászana mérlegtartáshoz a Bikram jógáról kölcsönvett öten húznak előről és öten hátulról, mintha szét akarnának szakítani hasonlat nagy sikert aratott, illetve  a dhanurászanánál egy nyíl vagy, vagy ardha csakrászanánál, mintha húznák fel a mellkasod az ég felé ill a parshvakónászanánál a hátizsák példa.  A mai órán a leggyönyörűbb élmény az volt, amikor a jógaszűzzel együtt mindenki állt az egyik legnehezebbnek tűnő, de valójában egyensúlyozással és összpontosítással megvalósítható szúrja jantrászanában (paradicsommadár póz) és a hídban is. Mindenki bevállalta bukfenceket is, sőt egy lelekes jóginak asszisztálhattam élete első fejenállásához is. Nagy dolgok ezek, fantasztikus élmény átadni a koncentráció olyan erős fokát, amit a jógából tanultam meg, s látni, ahogy a barátaim is küzdenek, majd megérzik az egyes ászanák jótékony hatásait. Ma is szuper csoportdinamika alakult ki, talán azért is, mert mindenki nyitottan, érdeklődően és elszántan érkezett, s igazán figyelt a légzésére, tekintetére és a bandhákra is. Én pedig kezdtem lelazulni, kezdtem a kis egyéniségem is bevinni az órába, de nem a ráfeszülős, perfekcionista szorongó énemet, hanem azt az elfogadóbb, türelmesen kitartó, de küzdő önmagam, amivé a rendszeres gyakorlás formálgat.

6 gyakorló órám van még hátra vizsgáig, remélem, egyre magabiztosabbá és tudatosabbá válok, s azt is nagyon szeretném, hogy akik elkezdtek járni ezekre az órákra, fertőződjenek meg a jógával, s akár később is ászanázzunk együtt.

Bárhogy is lesz, mindenkire elképesztően büszke vagyok, aki eljön, bennemarad a nehéz ászanákban, vagy ha kiesik visszamegy, s megérti azt is, ha még nem tökéletesek az órák.

Namaste

[clterryart]

[corivinyasaflow]

A masodik gyakorlooran tizen jogaztak velem 🙏

[corivinyasaflow]

dasa 2016.07.16.

kinyitottam a szemem fél 9-kor, valami történt az ébresztőmmel, az eső monoton csapkodása beleszövődött az álmaimba, s nem hittem el, hogy  a 10. képzési alkalomról ilyen méltatlanul kések el. sms dittónak, gyors bepakolás, über és 9.30-ra megérkeztem a tesztírásra, ahol a csakrák, a nádik bemutatása volt a feladat az eddigi ászanák leírásán kívül. ezúttal nem voltam jó diák, nem készültem a tesztre, ellenben egész héten 4x gyakoroltam és megtartottam az első saját órámat is a Margitszigeten a pajtijaimnak, így testileg magabiztosan, de hézagos tudással indult a 10.alkalom. 

a közös gyakorlásban én kaptam az órakezdést, tehát megkértem a többieket, hogy feküdjenek a matracukra és lélegezzenek, hogy tudatosuljon bennük a jelenlétük, hogy a légzésük által beléjük kerülő oxigén segíti  a gyakorlást, s hogy a légzésfigyelése tökéletes lehetőség a tudat elcsendesítésére. a bandhák gyakorlását is én vezettem, annyival egészítette ki utólag dittó, hogy érdemes kis funfact-eket is mesélni a bandhákról, pl hogy a dzsalandhara bandha aktiválása jót tesz a pajzsmirigy túlműködés szabályozásában, a múla bandha a nemi- és kiválasztó szervek vérellátását fokozza, az udhiana pedig az emésztést javítja.

a napüdvözleteket már nagyon magabiztosan vezetjük valamennyien, az adho mukha svánászana igazításáról viszont újra átismételtük, hogy a csípő felhúzásával kezdjük minden esetben, s ha valakinek nem ér le a sarka, akkor úgy juthat el oda, ha belégzéskor megemeli a sarkát, kilégzéskor hajlítja a térdét, közben húzom a csípőjét, belégzésre tár a mellkasa és kilégzésre kinyújtja a lábát. flóra volt az élő bizonyíték, akinek ezzel a technikával tényleg leért a sarka, miután mindannyian hiába próbálkoztunk vele. 

a kilencedik alkalomra érkező mélypont után a gyakorlásomban és az óratartásomban is egy felfelé ívelő pályára kerültem: a phalankászanát és az urdhva dhanurászanát kaptam vezényelni, ami azért is testhezálló mert ezek azok az ászanák, ahol a karizmom híján a legnagyobb elmaradásban vagyok a helyes kivitelezéstől, s ahogy másnak átadom, magamban is mélyítem a kivitelezéshez szükséges tudatosságot. nagyon klassz volt látni, ahogy szacs a vádlimban kapaszkodva gyönyörűen kinyomta magát.

átismételtük a hátrabukfenc rávezetést is, 3 rávezető halászana előzi meg, majd a csípőnél fogva gördítjük át a gyakorlót nyújtott lábbal vagy állásba, vagy akár csaturangába. 

az utolsó néhány ászanát is megtanultuk levezetni és igazítani (andival voltam párban, aki nem jógázott, így rajtam többször is megpróbált minden igazítást, én pedig be-becsatlakoztam más csoportokhoz), tehát a pashcsimóttánászana, a szalamba szarvangászana,  a halászana, a karnapídászana, macjászana, uttánapadászana, shirsászana, bálászana és a mindent záró shavászanát is magasabb szinten tudom majd átadni a keddi második breath.brave.balance. gyakorlóórámon. (az elsőről is hamarosan születik egy poszt)

a délutáni jóga szútra olvasásba ezúttal nem aludtam bele, hanem megtudtam, hogy minden a saját viselkedésünk tükre körülöttünk és hogy hosszú út vezet a szamadhihoz. dittó nem győzi hangsúlyozni újra és újra, hogy az ászanagyakorlás csak egy a jóga nyolc ága közül, s a jámák és nijámák elsajátítása is fontos az autentikus gyakorláshoz. nagyon nagyra tartom, amiért ebben a 200 órában ilyen részletesen, alaposan tér ki a tanításon kívül a filozófiai háttérre is, s ezt nem bigottan, túlzásba vitt ezo-spiritualitással és bűntudatkeltős térítéssel teszi, hanem a saját útját mutatja be, s lehetőséget arra, hogy az ászana gyakorlást egy szélesebb kontextusba helyezzük el.

nagyon klassz pedagógiai fogás volt a tegnapi alkalommal az empátia gyakorlat is, amit már pszichodrámás tapasztalataimból jól ismertem, ezzel a cél  a jógázókra való ráhangolódás mélyítése volt a cél. játszottunk csukott szemmel párokban vezetést és körben egymást döntögetős bizalomjátékot. az utóbbiba sajna ezúttal sem mentem bele, hiába bízom már nagyon valamennyi csoporttagban, ez a fajta önátadás még a fejenállásnál is nagyobb kihívás nekem. vagy csak fixáció.. nem is tudom.

nagyon elfáradtunk a 10. alkalom végére is, intenzív volt, sok ászanázással, s mindannyian megkaptuk az óratartás igazoló lapunkat, amit mostantól szorgosan töltögetnek majd ki a gyakorló jógik, akiknek igyekszem átadni az elmúlt 3 hónapban újratanult jóga tanulságokat és pozitív változásokat hozni a testképükben, önbizalmukban, vagy csak a hangulatukban.

namaste

[corivinyasaflow]

nava (07. 09)

Namaste bitches. 

A kilencedik yoga flow 07.09-én 9-től indult, a jól megszokott közös gyakorlással kezdtünk, aminek a vezetéséből nekem csak egy nyúlfarknyi rész jutott ezúttal, a bal lábas ékapada adho mukha svánászanától (egylábú lefelé néző kutya) a badha parshvakóászanáig (kötött oldalsószög tartás) vezettem az órát. épp hullámvölgybe ért a gyakorlásom, nem éreztem, hogy fejlődnék, s nem is sikerült kikapcsolnom a mentális mozimat, a hét eseményein pörögtem, s nem koncentráltam sem a légzésre, sem a bandhákra, hanem erőből próbáltam közben lenyomni az ászanákat. persze nem ment túl energikusan és tudatosan, ami csak további feszültséget szült bennem, s alig vártam, hogy vége legyen. Dittó, mint mindig, most is rettenetes empátiával viseltetett mindannyiunkkal, nekem ezúttal a híd helyett  a kobrában segített nagyon sokat, aminek az igazítását délután meg is tanultuk. Az egyik társam, Adri mindannyiunknak hozott egy kedves képeslapot Baliról különböző üzenetekkel, mint pl blessing, hope, empathy stb. Nagyon édes és figyelmes tőle, hogy még nyaralás közben is gondolt ránk, eléggé meghatódtam.

A hullámvölgyből kiverekedésben annyira a Neti kanna használatának bemutatása sem segített. Mi is a Neti kanna? Már az első órán figyelmünkbe ajánlotta a Dittó, hogy a légzésünk tisztaságát azzal is fokozhatjuk, ha átöblítjük az orrüregünket naponta legalább egyszer egy Neti jala nevű kis kancsóba töltött sósvízzel. Ez egy idegrendszer stimuláló jógikus módszer, beleönt az egyik orrlyukon a sós víz, kienged a másik oldalon, miközben eltávolít sok-sok szmogot, szennyeződést és váladékot, aminek nincs ott helye. Még nem vettem rá magam azóta, hogy kipróbáljam, de hamarosan eljön az első kannázás ideje, arra kell nagyon figyelni csak, hogy nem felszívjuk a vizet, hanem csak átcsorgatjuk félrefordított fejjel, s a gravitáció is segít persze a kifolyásban. Valahogy így (katt).

Miközben a jóga szútrákról tartott előadást Dittó délután, én teljes relaxált állapotban fekve a matracomon igyekeztem befogadni az elmondottakat, majd pedig következtek az új ászanák. Leírtuk az instrukciókat és igazítgattuk egymást immár fekvőászanákban, mint shalabászana, budzsangászana,dhanurászanában, ustrászanában, hanumánászanában, ékapada vrakászanában, palakhászanában, utpluti dandászanában és (ékapada) urdhva dhanurászanában. Házi feladatom továbbra is a karerősítés és az önreflexió, folyamatos gyakorlás és lassan tanítás kezdés. Ja és a csakrákból írunk dogát szombaton. Furi.

namaste

[corivinyasaflow]

Az első gyerekjóga próbálkozásaim a Pillangó Ökológiai és Média Táborban.

[corivinyasaflow]

ustrasanak és om mantrák vasárnapról

[corivinyasaflow]

szapta és boncolás 06.11.

A legutóbbi tanfolyami alkalomra már maratonistaként, gyógyuló bokasérüléssel érkeztem, ami kíméletességre intett. A csodás luxemburgi naplementében lefutott 42 km újabb bizonyosságot adott arról, hogy a testünk határai nem legyőzendőek, sokkal inkább tágíthatóak és meghaladhatóak, s ez az újabb megerősítés facilitálta  az óratartási képességeimet is. Kidolgozott magabiztossággal kezdtem vezetni a szúrja namaszkárokat, pontosabban az egész flow sorozatot én nyitottam, hisz ahogy már az elmúlt 6 alkalommal megszoktuk, ameddig eljutottunk a korábbi órán, addig a csoport vezeti le a gyakorlást. Rebeka update-lt málászanáig, így egészen képben voltam az igazításokkal az előző hiányzásom ellenére. Energikusan, om-ot zengetve kezdtük a sorozatot, s a szurja namaszkárokat lendületesen, határozottan igazítva (bár Dittó szerint még ennél is lehetnék határozottabb, s a gerincsimogatások mellett a csípő felhúzását és a combok hátrahúzását is gyakorlhatnám adho mukha svánászanában) toltam, s klassz látni, ahogy szabályozhatom a többiek légzését, mozgását és ritmusát. Az ászanák közül megkaptam   az utthita trikonaszanat, mindkét parshvakonaszanat, mindkét praszarita padottanaszanat, andzsanej aszanat es a szurja jantraszanat is én vezettem, s elveztem. Néhány kicsit nem odaillő viccelődest is beszúrtam a számolásaimba, amit a Ditto megkért, h ne tegyek, mert az egész csopi nevetett parshvakonaban, ami a légzésnek nem tesz jót. Azt is ki kell még találnom, milyen testtartás kényelmes instruálás közben, hogy ne csípőre tegyem a kezem, de ne is csak lógassam rongybabaként, amikor épp nem igazítok. talán a hátul összekulcsolt csukló lesz a megoldás. A gyakorlás végeztével átvettük a bandha tudatosító gyakorlatot is, aminek a levezetésében és a saját élményben is érzem a fejlődést. a légzés visszatartásnál eltűnt a para érzésem, sőt próbálom visszaengedni a levegőt gentle way. 

Délután, Bea a keleti kultúrák doktora tartott előadást az indiai mitológiáról, a Shiva és Visnu megtestesüléseiről, sok érdekes mítoszt és legendát megosztva velünk. 

A hetedik alkalom élményei után elérkezettnek tűnt az idő arra, hogy valamelyik barátomnak levezessek egy órát. Julcsit kértem meg, hogy vállalkozzon a 8 hónapos kislányával, Mirával a feladatra, s örömmel vettek részt szerda délelőtt az első önállóan vezetett yoga flow-n. Kihívást jelentett, hogy nem a csoportnak vezetem, akik már mind tudják a sorozatot, hanem egy teljesen astanga szűznek, ugyanakkor szuper élményt is jelentett, s valahogy jobban is esett igazítani. Mira nagyon helyesen elkúszott-mászott, amíg a mami 5 légzésig tartotta ki csodásan és kíváncsian az ászanákat, soha jobb startot.

Egy elvárásom nem teljesült eddig a tanfolyam kapcsán, még pedig az, hogy alaposan tanuljuk meg az egyes ászanák szervi és anatómiai hátterét, ezzel is jobban tudatosítva magunkban is a mozgásokat és persze a leendő vendégek sérülésveszélyét minimalizálhatjuk, ha alaposan értjük, hogy épül fel a testünk. Ugyan a Kaminoff-féle YOga Anatomy könyv ad némi támpontot, a SOTE Anatómiai Intézetének egyik adjunktusa sokkal közelebb vitt minket a megértéshez. Péntek délután fehér köpenyt húztunk, s ahogy az első éves orvostanhallgatók szokták, beléptünk a boncterem formaldehid és fertőtlenítő szagú, meleg és izgalmas falai közé. Kriszta, a guide-unk remekül építette fel az anatómiai workshopot, először a vázrendszer passzív alkotórészeivel, a csontokkal ismerkedtünk meg úgy, hogy egy szekrényből kivett csontdarabokat igykeztünk definiálni. Az egyetemi funkcionális anatómia kurzus emlékei sokat segítettek, szinte mindent felismertem, s még a nevük is eszembe jutott, nem beszélve a legnagyobb büszkeségemről, az acetabulumról, ahol a caput femuris ízesül a csípővel. A csípőt átvettük, hogy a medence része, s a medencén kívül a keresztcsont, ami nem mellesleg a gerincoszlop része is, hozzátartozik. A csípő elemzésénél kihagyhatatlan volt a kedvenc csontrészem, a spina iliaca anterior superior megemelítése, a szexi csípőtövis, ami danuraszanaban néha iszonyatosan tud nyomódni. Miután a gerinc szakaszait és görbületeit, valamin az ízületeket is átismételtük, megálltunk az első fém asztal előtt. Az asztalon egy műanyag cipzáros zsákba csomagolt másik zsákot bontott ki K., és teljes emberi test helyett először csak a végtagokkal találkoztunk. Mire ide a bonctermbe kerültek, már túlestek egy féléves tartósítási eljáráson, s évvége lévén már látszott rajtuk, hogy az orvostanhallgatók sokat dolgoztak rajuk. Megnéztük a főbb kar- és lábizmok elhelyezkedését, valamint a fasciákat, a kötőszöveti pólyákat, melyek az összes izmunkat körbeveszik burokszerűen, s szerepüket még mostanában igyekszik vizsgálni a biológia- és az orvostudomány. Az így tartósított tetemeken szabályosan látszik az izmok felépítése, rostozata, az inak és az erek és idegek láncolata. Gyönyörűen és tökéletesen megkomponált rendszernek tűnt, s igazán élvetem, ahogy megfoghattunk bármit a bemutató közben, hogy legyen egy élményünk a textúráról is. A második asztalnál pl amikor az aortát megfogtam, az többet ért bármelyik anatómia könyv által leírt “rugalmas gumicső” hasonlatnál, s jó volt látni a rekeszizom és a bordaközi izmok műödését is, különösen, hogy ezek igazán fontos szerepet játszanak a jógalégzésben és az uddiána bandha tartása során.

Az egyetemen kognitív idegtudományt tanultam, így még mindig az agy strukturális és funkcionális egységei és az egész idegrendszer működése izgat a legjobban. Vígh Béla Jóga és idegendszer c. könyve után pedig végre kezemben tarthattam életemben először egy egész agyat, metszeteit sőt még egy tehén szemet is. Valami ilyesmi érzés lehet, amikor megszületik egy bébi és először fogja meg az anyukája, vagy mint amikor már évek óta ismerjük elméletben, hogy kell pl búvárkodni, s végre eljutunk a tengerhez. Ahogy a kezeim közt lévő formaldehides agyon sikerült beazonosítanom a kisagyat, a nyúltagyat, a premotoros areakat, a beszéd központot vagy a prefrontális kortexet, szuperflow-t éreztem. Megnéztük a limbikus rendszer képleteit is, s az amygdalával kapcsolatban megbeszéltük azt is, hogy a rendszeres meditáció mennyire jó gyógyír az amygdalához köthető impulzus kontroll zavarokra. A Scarlett Johansson-féle Lucy film is szóba került, ami kapcsán igyekeztünk eloszlatni azt a városi legendát,  hogy csupán agyunk 10%-át használjuk. Megnéztük a szürke és a fehérállomány eloszlását is egy metszeten, s a barázdáltságot is. 

A harmadik asztalon fekvő cadevert, a sok-sok belsőszervvel és mellhártyával is rendelkező nőnemű testet csak röviden, a fő szervekre fókuszálva néztük végig, a legdöbbenetesebb itt a belső nemiszervek mérete és textúrája volt, iszonyú kemény a méh fala ugyanis, s a petevezetékek pedig aprócska kis szálként szállnak fel a hasüregbe. A tüdő lebenyezettsége is végre érthetővé vált, nem beszélve arról, hogy már látható, hogy helyezkedik el a több méter bél a szervezetünkben. 

Sokkal, de sokkal tudatosabbnak érzem magam ettől az élménytől, s fantasztikus lenne, ha ez a bonctermi látogatási lehetőség nem csak az orvostanhallgatók vagy épp a mi privilégiumunk lenne, hanem a közoktatásba is megjelenne, hogy a következő z generáció már testtudatosabban, valóban tudja, hogyan működik az a csodás szerkezet, amiben leéli az életét.

namaste

[corivinyasaflow]

astau 06.18.

a mai 8. tanfolyami alkalom délelőttjén csak négyen voltunk ott, így a szokásos kezdeti óravezetésnél mindenkinek jutott elég ászana, amit instruálhatott. még a gyakorlás előtt megkaptam a légzés és bandha tudatosító gyakorlatok levezetését, amit imádtam, puha, lágy, határozott és meditatív a hangom, amikor órát tarthatok. a bandhák tudatosítását igyekeztem kevesebb pránával és energiával, s több pc izommal és rekeszizommal megmutatni és szemléltetni. miután mindenki elmondta a bandha tudatosító frázisokat, andi kezdett szúrja namaszkárokkal, szacs folytatta, balos ékapada adho mukhánál átvettem egészen a baddha párshvakónászanáig, utána flóra praszaríta párshvottája és jantrászanája után újra én toltam le a parshvottánászanát, a túladandászanát és az ardha csandrászanát is. a dialógus egyre a helyzetre reaglóbban, részletezőbben és megtartóbban megy, viszont az igazításokban van még hova fejlődnöm. ékapadánál (egy lábon álló lefelé néző kutya) pl nem elég a vádliját segíteni tartani a yoginak, hanem a combját is lehet csavarni és a távolabbi csípőjét felfelé, az emelt csípőjét pedig lefelé igazgatni.  sima adho mokhában pedig bele lehet állni a csípő feltolásba, kb kétszerakkora erővel, mint amivel alapvetően tenném. a csípőnyitó talajgyakorlatok, amikkel a spárgát készítjük elő (hanumánászanák) is lazábban mentek: a kötöttebb jobb csípőm miatt eddig még nem sikerült felfelé tartott tenyérrel könyökökre érkeznem ebben az ászanában, de ma megtanultam, hogy a támasztó, letérdelt lábam lábfejét is tehetem kintebb, hogy táguljon a csípőm, s tádáám határátlépés történt ismét. a hidam továbbra is téglával, de azért megy, palakászanánál kaptam egy téglát a hátamra, s duplaannyi ideig tartottam ki, mint a többiek,  ez a házim is az egyéni odafigyelés jegyében, hiszen a core-om és a mély hátizmaim a kulcsa ennek a póznak és az állandóan visszatérő csaturangának. döbbenetesen könnyen sikerült zsugor helyett teljes fejenállásba (sirsászana a) mennem dittó támogatásának hála, s ami még a saját fejenállásomnál is nagyobb élmény volt, az a segítség szacs fejenállásában és a többi lány gyönyörű  Pincha Mayurasanajat, ami a kibontott páva állás, kezenállva egy csípő hátrahajlítás, melynek célja a láb leérintése a talajra. egy szép napon én is biztosan eljutok majd ide, de egyelőre még a fejenállás stabilizálása a mission.

a sorozat utáni visszajelző körben mindannyiunk óravezetésével kapcsolatban elégedett volt dittó, s felvezette, hogy már csak 2 alkalom, s letanítja az egész sorozatot és kezdődhet a 10 önálló gyakorló óra szervezése. úgy tervezem, hogy létrehozok egy fb csoportot, s remélem, a barátaim és az ő barátaik eljönnek majd a nyári szabadtéri óráimra. a muditában is lehet tartani órát egyébként, de az az opció akkor reális csak, ha a későbbiekben, a vizsga után is tudom vállalni azt az időpontot. szívesen tenném, de még nem vagyok biztos a kompetenciáimban. pl ági és orsi, akikhez legtöbbször tudok járni hétköznap esténként fejenállásba belemenés közben mondják el a gyakorlat lépéseit, s fejenállva további igazító megjegyzéseket tesznek, én ehhez képest örülök, ha a dialógust mondva igazítani is tudok. persze, nincs még akkora tapasztalatom, mint nekik, de ebben a stúdióban mintha csak profik dolgoznának.

szokásos ebédet követően, a sote anatómiai intézetéből kriszta érkezett tovább mélyíteni a mozgással és légzéssel kapcsolatos ismereteinket. a levegő útját néztük meg a szervezetben, amit az előző napi boncolásos élmények még könnyebben érthetővé tettek. a mozgásszervrendszernél átvettük a fontosabb ízületeket és mozgásterjedelmüket, a síkokat amikben értelmezhetők a mozgásirányok és tengelyek, s szuper érthetővé vált, amivel pár éve rettenetes módon szenvedtem a funkcionális anatómia kurzuson az egyetemen. az izmokon túl még fontosak persze a jóga további élettani hatásai, de ezekre ezúttal nem jutott idő.

a nap zárásaképp nagyon intenzív csípőnyitást ígért dittó, amire először legyintettem, illetve örültem is neki, hisz a jobb csípőm tényleg nagyon kötött. krisztával bővülve letoltunk 5-5 napüdvüzletet, majd mindenki választott magának egy tetszőleges falfelületet, amihez támasztva a talpát mandukaszanába, békapózba ment bele.

a képen lévő lány lábtartásán is jól látható, miért a békáról kapta a nevét. na ebben az ászanában töltöttük el az óra utolsó harminc percét. előtte dittó elmondta a szokásos, már kicsit néha evidencia számba menő intelmeit, h a csípőben pszichoszomatikusan nagyon sok érzelem, feloldatlan konfliktus lehet, s ezért a nyitásánál bármi történhet a sírástól kezdve a nevetésen át a káromkodásig. ezek mind normális reakciók, hagyjuk kijönni és a legfontosabb, hogy lélegezzük. majd mindenki felvette az ászanát, a térdünk alá összehajtott pokróc is került támasztékul.. az első harmad még nem volt annyira nehéz, becsuktam a szemem, lélegeztem, éreztem, hogy nyúlik a belső combizmom, de örültem is neki, elképzeltem, hogy eljön majd egyszer a spárga napja is az életemben. az első harmad után néhány vállövnyitó gyakorat is társult, jobb és baloldali ker emelés hasztagra dristivel  és odlalra fordulással (tenyérbe nézve) 15-15 oldalanként. csak 10-re voltam képes, utána muszáj volt visszatalálnom a légzésemhez és belégzéskor tárni a mellkast, kilégzéskor pedig nyomni a csípőm hátra a fal felé. a felénél úgy éreztem, hogy hiába az elhatározás, nem fogom bírni, ki kell jönnöm az ászanából, mert egyre erőteljesebbé vált a nyújtás érezte, mintha szét akarna szakadni a combom,  feszült a belső combizom, kibírhatatlannak tűnt. de a feladás helyett inkább sírtam egy kicsit, rendeztem a légzésem, s bírtam tovább a valóban pokoli fájdalmat, amin csak azzal lehet könnyíteni, ha belegondolok, hogy végül mennyit profitálok belőle. az utolsó öt percben néha már nem is éreztem, h a törzsem alatt bármiféle folytatása lenne a testemnek, tartottam az ászanát, s néha bekapcsolódtam a közös om mantrázásba, s akkor elképesztő bizsergő rezgés járta át az egész testem. kijönni az ászanából fájdalmasabb volt, mint a maraton után leállni és lenyújtani, hasrafeküdtem és folyt a könnyem percekig az égő, kifacsaró izomrostnyúlástól. 5 percbe tellett felkelni az ászanából, szépen lassan, először hátra majd oldalra fordulva, utána kicsit felülve, s közben zsibbadó, fájó érzetekkel küzdve. azt mondják, a hosszútávú hatása egy nyitott csípő lesz, amit még lehet fokozni masszázzsal is, illetve hogy ha elmúlik az izomláz, akkor nagyon energetizál ez az ászana. we’ll see, már annak is nagyon örültem, hogy hazabírtam bringázni utána. ha pedig holnap eljutok a napforduló jógafesztiválra és letoltok egy flow sorozatot, akkor elérem a heti négy kitűzött jógaórát is.

[corivinyasaflow]

pancsa 2016.05.21.

Az ötödik oktatóképzési alkalomra egy hetes felsőlégúti megbetegedés utáni maradványtünetekkel érkeztem, sajnos az elmúlt 5 napban nem mozoghattam (ami a maratoni felkészülésem utolsó előtti hetén kimaradt edzések miatt rettenetesen tragikusan, dramaqueen-ként éltem meg), ágynyugalom, fejben gyakorlás és a jámák, nijámák memorizálása és az ászanák igazításainak végiggondolása jelentette a felkészülést.

Amint beléptem a Mudita ajtaján a napfényes tavaszból, mindenki izgatottan 108-azásról beszélt, amit elsőre nem tudtam kontextusba helyezni, de átöltözés és a szokásos teszt megírása után (végre a jóga 8 ága és a szúrja namaszkárok stimmeltek az előzőben, így csak a sorozat elemeit írtam le szanszkritül és magyarul és a dristiket a jámákkal és nijámákkal) ismertette Dittó a játékszabályokat: 108 napüdvözletet (szúrja namaszkára A sorozatot) fogunk végezni egymás után, megszakítás nélkül, miközben ő számol. Mi a jó abban, hogy repetatív mozdulatsort ismételgetünk hosszasan és miért pont 108-szor, s miért pont ma? A legutolsó kérdésre a legnagyobb természetességgel azt a választ kaptuk, hogy a Telihold energiáinak a felhasználása és életünkbe integrálása legjobb módja, ha a Nap tiszteletét ezekkel a mozgáselemekkel fejezzük ki. Azért 108-szor ismételjük el, mert a 108 a védikus kultúrában több színtéren jelenik meg: 108 Upanisad maradt fent (szent védikus irat), 108 szem van az imafüzéreken és a Nap átmérője 108-szorosa a Földének valamint a köztük lévő távolság ennek az átmérőnek a 108-szorosa. Miközben végezzük a napüdvözleteket tartva a bandhákat (izomzárak) a solar plexus (napfonat, testközéppontunk, amiről már az autogén tréningen, sőt anatómiai tanulmányaim során is sokat hallottam) aktiválódik és ennek erős gyógyító erje van. A nagy kihívás kezdete előtt, mantráztunk és csukott szemmel felajánlottuk a gyakorlásunkat egy számunkra fontos ügynek, személynek vagy célnak csöndben. Korábban egy ilyenfajta dedikálástól zavarba jöttem volna és cinikus megjegyzések jártak volna a fejemben, mostanra már sokkal spirituálisabban tudom szemlélni az ilyen lehetőségeket, s reflexiós felületként tekintek rá, átgondoltam, milyen értékek fontosak nekem, milyen ügyek mellett szeretek kiállni, s milyen közeli/távoli céljaim vannak. Ezután Dittól elindította a számolást, ami így hangzott:

ékam - urdhva vriksászana

dvé - uttánászana

tríni - urdhva uttánászana

csatvári - csaturanga dandászana

pancsa - urdhva mukha shvánászana

sat - adho mukha shvánászana

szapta - urdvha uttánászana

astau - uttánászana

nava - urdvha vriksászana

dasa - szamaszthiti

Kezdetben abszolút tudatosan indítottam a karom emelésével, tudva hogy állok a matracomon, csípő bebillent, testzárak stb,  kicsit még be van dugulva az orrom, így nehezebb az udjaji légzés, a bal oldalamon Andi ugyanazt a mozgást végzi, jobb oldalamon a falból árad a hűvös, a hátam mögött a félszuterénbe süt be a nap, szemben Laci és Rebeka követi az előttem a falnál az imafüzéren minden egyes kör után egyet húzó Dittó számolását. Utána a nasagra dristinek köszönhetően (orra nézés) eltávolodtak a külső körülmények, s a mozdulatok közbe mindenféle napi csip-csupságok, tennivalók, friss emlékek, tervek, régebbi emlékek áramlottak be a tudatomba, melyeket hagytam, hogy azzal a lendülettel el is tűnjenek. Semmin nem tapadtam le, még azon a bizonyosság érzeten sem, hogy persze, végigcsináljuk a 108-at, semmi kétség, hisz kitartóan, szabályosan és szisztematikusan, kellő állóképességgel talált meg ez a kihívás. Egy idő után eljött a mozgó meditáció állapota, amikor már nem is verbalizáltam semmit sem a külső, sem a belső valóságomból, prefrotális lebeny funkciók háttérbe szorultak, s csak követték egymást az elemek az időközben felszabadult légzésemmel összhangban. Teljesen megszűnt minden a légzésen, Dittó számolásán és a mozgáson kívül, ezt a flow-t már volt alkalmam futás közben, jóga közben rövidebb ideig máskor is megélni, amikor már nem erősen koncentrált figyelemmel, hanem áramlással és lazább, de mégis pontos észleléssel végzem  a mozdulatokat. Átmosott, kitisztított és megerősített ez az élmény. Nem éreztem egyszer sem, hogy legyen már vége, magától értetődött, hogy egyszer vége lesz, addig viszont újabb és újabb lehetőségem adódott, hogy finomítsam, pontosítsam, erősítsem és egyenesítsem az ászanáim. Persze a 108. után savaszanaban pihentetni a szépen dolgozó izmokat felüdülést jelentett, s ezzel nem ért véget a 108 feladata: 108 om mantra követte. Ültünk a matracunk elején, s Dittó kezdése után bekapcsolódva kórusként csukott szemmel zengettük 108-szor az om-ot. Ez korábban szintén valamilyen fura, nehezen befogadható és bevonódást pedig szinte kizáró rituáléként hatott volna rám, de most abszolút nem, sőt magától értetődő volt, hogy ezzel tudjuk fokozni a napüdvözletek hatását és ezen a frekvencián zengetett közös hangkibocsátás nem csak elképesztően megnyugtató, hanem energetizáló is és kicsit olyan is, mint a zeneterápia hatása, egy kommunikációs aktus is a csoporttagok között. 

Kis szusszanásnyi szünet után belevágtunk a rendes gyakorlásba, s tekintettel a hangomra, ezalkalommal nem volt lehetőségem sajna egy részét sem vezetni az órának, amit sajnáltam, mert legutóbb elindult egy felfelé ívelés a tanításban és igazításban, szuper lett volna megerősíteni. A többiek egyre magabiztosabbak, egyre tisztábban és autentikusabban ejtik ki az ászanákat és teremtik meg az órák ritmusát. Az igazításaik is fejlődnek, sokat segített Laci a adho mukhámban a csípőm felfelé emelésében és a hátam nyújtásában, Andi szintén, s a trikonászanámban is. Jantrászana után Dittó fejezte be az órát, a tulandandászanámban továbbléptetett és rengeteg energiát fektettünk most is abba, hogy egy szép napon a híd se jelentsen már gondot. Ugyanis a 3 legnehezebb ászana egyike számomra az úrdhva dhanurászana (tehát a híd és ennek az egylábú változata), s azontúl az utpluti dandászana (kézzel felemelkedés ülésből, udhiana bandhából) és a shírsászana a és b (fejenállás zsugor és nyújtott). Mindegyiknél fontos szerepet kap a karizmon túl az is, hogy még fejben sem sikerült teljesen végiggondolnom az elvezető lépéseket. De a fizikai oldaláról az fog segíteni, ha mindennap foglalkozom velük és mindennap edzek a karjaimra. Pszichésen is nehezen küzdök meg azzal, hogy ezeket az ászanákat nem tudom még teljesen megcsinálni, s sokszor kapom magam azon, hogy küzdés helyett passzív beletörődésbe fullad a velük való kapcsolatom. Ezen dolgozom, s a growth mindset oldaláról közelítem meg, izommemóriát fejlesztek, s eljön a nap, amikor úgy érem majd el ezek az egyelőre távolinak tűnő csúcsokat, mint annak idején Bikramon a padhangustasanaba leguggolást. 

Az ebédszünetet követően (szokásos cukkinis kuszkusz és chiapuding eperrel) Balogh Gyula ajruvédikus orvos nagyon érdekesen mesélt az indai orvoslásról, az ajurvédikus hagyományról és annak adaptációjáról a nyugati orvoslásban és mindennapokban. Ismét ledőlt bennem egy előítélet, mert nagyon hitelesen, kulturálisan beágyazottan tárta elénk ezt az ősi tudományágat és mivel gyógyszerész is, így tudományosan is hiteles tudott maradni.  Kulturális antropológiai kalandként is felfogható előadásából az is kiderült, hogy az indiai tradíció szerint az ember 25 lényegű, 25 elemből épül fel. Az anyagi szintet megelőzi a szellemi szint, amit az egyik jógitársam úgy interpretált, hogy  a dolgokat először ki kell találni fejben, csak aztán lehet megcsinálni, létrehozni, formába önteni, megteremteni. Ez egy alapvető ismeretelméleti paradigmának tűnik. A 25 elem után áttértünk a 3 dósára, ami egy típustan, 3 anyagcsere típust ír le, melyek keverten jelennek meg az egyénben, s az anyagcserén túlmenően holisztikusabban (test-lélek-mentális) szinten is meghatározzák az emberek működését. A 3 típus a kapha, a pitta és a váta, mindegyik meghatározott külső jegyekkel, elemdominanciával, szervdominanciával és személyiségjeggyel ruházódik fel. Az anyagcsere típusokon kívül 3 lelki típust is megkülünböztet az árjuvéda, a szatvát, a radzsaszt és a thamaszt. Ezek a típustanok semmivel sem megalapzottabbak vagy megalapozatlanabbak első benyomásra, mint a pszichológia hajnalán Kretchmer vagy akár Freud által bevezetett korrelációkon alapuló személyiség tipológiák. Ami a mindennapi jógagyakorlás során fontos lehet az árjuvédikus táplálkozási elvek kapcsán az az, hogy a kezdő jógik kezdetben a fizikális szinten a vátát aktivizálják és később a pittát. Ezért javasolt a jóga ösvényére lépésekor kívülről táplálkozással is hatni a gyakorlásunkra és a belső világunkra, mert a banális, amit eszel az leszel-en kívül ezek a kezdeti keretek teremtik meg a későbbi szabadságot. A Pachatattava szerint kezdetben 5M mellőzésével érdemes befekteti a fejlődésbe: nincs mudra, matsya, madya, mamsa sem pedig maithuna. Hajajj, mik is ezek a tiltások? Ha jó jógi akarok lenni, a bevezető fázisban el kell engednem a gabonákat, a halakat, a tudatmódosítószereket, a húst és a szexet. Persze ez egy gondosabban kimunkált szimbólumrendszer lebutítása így, bár mindegyik mellé tudnék pro és kontra érveket is felsorakoztatni,mindenestre a húson kívül eddig nem engedtem el ezek közül semmit, s nem is tervezem hosszútávon.

 Teljesen más kulturális kontextusban ugyan, de az indiai emberek négy életcélja mutat némi rokonságot a nyugati cisz-heteró középosztálybeli emberével:

- a drahma a világ működésének megismerése és azzal összhangban élés 

- artha: az anyagi világban való boldogulás, társadalmi és gazdasági törvényszerűségek ismerete és használata, személyes jólét megteremtése

- kháma: az érzékek világában való kiteljesedés (majdhogynem hednoizmus)

- moksha: megszabadulni minden kötöttségtől és együttérezni ahimszában (nem ártás elve) a világ valóságával

Kicsit árnyalgatva, tovább gondolva sok különbség nincs a vágyaink között.

Miután véget ért ez a session, leteszteltük a saját dósánkat néhány 3 változós tesztkérdéssel, s így kiderült, hogy pitta dominanciával rendelkezem, ami izgalmas adalék az önismeretemben, de igazából sokkal szívesebben azonosulok egy tudományos körülmények között kidolgozott, nagyobb mintán tesztelt személyiségteszt eredményével, mint ezzel a típustannal.

A nap zárásaképp párokban gyakoroltuk az eddig tanult ászanák igazítását, jó hír, hogy már gátlástalanul és valódi hatóerővel tudom fogni a társaim, ám még sokat kell gyakorolnom, hogy legyen szemem a javításokra és hogy a lehető legkíméletesebben, s legsegítőbben tudjak ott lenni a jógival és megmutatni mind verbálisan, mind érintésekkel a helyes kivitelezést.

Namaste

[corivinyasaflow]

Én a testemmel szerződést kötöttem. Az inak, szalagok, izmok legyenek mindenütt lazák, akár egy szárítókötél. Ha előrehajolok, érinteni szeretném a földet, nyújtott lábamban közben húzódjon, feszüljön az izom, a combomban, a vádlimban jajgassanak az inak, de áhítsák a próbatételt. A has legyen természetesen lapos, a bőr mindenütt feszes és friss, a szemem körül is, a halántékomon oldalt, ahol a nevetés és hunyorgás már goromba árkokat hagyott. Egészséges akarok lenni, mert a múlt tele van halállal, és én érezni akarom, hogy bírom a halált, a családom, a régi idők emberei nem kezdenek ki. Hogyan viseljem az emléküket másképp?

Grecsó Krisztián. Mellettem elférsz.

[yogibe]

[corivinyasaflow]

Egy hideg, esős tavaszi vasárnapnál mi lenne alkalmasabb időpont arra, hogy elkezdjem digitalizálni a szövegkönyvem, ami alapján fogom (főképpen kezdetben) insturálni az óráim. Nagyon izgalmas, mert miközben írom, kutakodok az ászanákról és ki is próbálok mindent, tudatosítva, hogy abban a pár percben, amit a leendő tanítványaimmal töltök, mi az, amit mindenképp elmondjak, hogy önmagukhoz képest a lehető legpontosabban menjenek bele az ászanákba. 

A napüdvözlet az elmúlt pár hétben már reggeli rutinná vált, bár a flow órákon még így is korrigálnak és segítenek az oktatók a csaturangából urdhva mukhába és adho mukhába átgördülésnél. A saját érési folyamatomon keresztül remélem, hogy másoknak is érthetővé és átadhatóvá válnak a mozdulatok és a légzés összhangja, ami megalapozza valamennyi flow óra áramlását.

[corivinyasaflow]

ékam

A kiegyensúlyozott korai keléssel indított reggelembe több irracionális félelem keveredett, amikor 8.30-kor a Muditayoga központba bringáztam a yoga flow oktatóképzés első napjára a szombati napsütésben. Többek közt attól tartottam, hogy nem elég pontosak az ászanáim, s ezért nem leszek alkalmas arra, hogy oktassak, a második parám a túlzásba vitt spirituálmaszlaggal átitatott képzéstartalom, a harmadik pedig inkább egy egészséges kíváncsiság volt az oktatóval, Dittóval, tanítási módszereivel és a 200 órás tréning többi résztvevőjével szemben. Óriási kérdésként az is kavargott bennem, hogy vajon ma már hozzá kell érnem mások testéhez, miközben mondjuk napüdvözletet csinálnak?

Természetüknél fogva az irracionális félelmek ismét jó iránytűül szolgáltak, de nem igazolódtak be, sőt mivel elvárásaim nem is voltak, így minden történést nyitottan és ítélkezés nélkül éltem meg. 6 másik jógini lett az “osztálytársam” (gender ratio 5:1, vajon kinek a javára?), s miután elmondtuk, kinek milyen szerepet játszik az életében a jóga, Dittó levezényelte az első közös vinyásza flow óránkat. A Bikram jóga után éles váltásként éltem meg ezt a nagyon dinamikus, ashtanga elemekből felépített órát, ahol a bandhák tartása is kihívás és a másfél órás légzés szabályozás, befelé figyelés és tükör nélküli testkontroll. 

A napüdvözléseimben (Szúrja Namaszkár) a csaturangát még könnyítve, térd letevéssel tolom és a felfelé néző kutyából (Urdhva Mukha Shvanasana) a lefele nézőbe (Adho Mukha Shavanasana) való átmenetet pedig fókázásos gördüléssel fejlesztem, s az Adho Mukha Shavanasana-ban figyelek arra, hogy toljam felfelé a csípőm, a kezeimen lévő ujjakat széttárjam, a talpam pedig mint egy palacsinta terül el a földön. Az egyenes hát alap, csak úgy, mint a nábi dristi, azaz a végre legális köldöknézés 5 számoláson át. Az álló ászanák nagy részét elég stabilnak, feszesnek éreztem, leszámítva azokat ahol szükség volt a jobb combhajlítóm mobilizálására vagy csípőnyitásra. Hosszú gyakorlóórák következnek addig, amíg annyira készség szinten fogom tudni az elemek sorrendjét s azt, hogy mire figyeljek a kivitelezésnél és hol igazítsam, mint a Bikramnál. Bár úgy mint a nyelvtanulás során, hála az agyunk plaszticitásának, az egyik jóga stílus úgy facilitálja majd a másikat, mint a német tanulás az angolt. A befejező ászanákban kissé befrusztrálódtam, a fejenállás önállóan nem ment, zsugorig jutottam segítséggel és a hídhoz is Dittó vádlija nyújtotta a biztos alapot.

A gyakorlás után Dittó interaktívvá próbálta tenni a jógafilozófia alapokat, kérdezgetett az előzetes ismereteinkről a jógával és filozófiai hátterével kapcsolatban, “mi a karma?”, “mit jelent az om?”, “tudtátok, hogy a jóga egyesülést (is) jelent?”. Ezektől a spirituális tartalmaktól korábban nagyon kényelmetlenül éreztem magam (nem véletlenül toltam le 3 évet a teljesen ezotéria-mentes, edzés-centrikus Bikram órákon, ahol csak nagyon felszínesen és közhelyesen sütöttek el az oktatók a jóga további rétegeivel kapcsolatosan), de most a szkepticizmusomtól függetlenedve nyitottan és befogadóan szívesen elgondolkodtam a feltevéseken. Szeretnék minél több mindent tanulni, feldolgozni, s integrálni az eddigi ismeretrendszerembe. Nem leszek teljesen pozitívpszichológia barbár, sem pedig ezoterikus, tudományosan nem megalapozott tanok hirdetője, ebben biztos vagyok, de abban is, hogy a mélyebb, jógi identitásom kialakulásához nem csak az ászanákon át, hanem a jóga további lépcsőfokain keresztül vezet az út. Nyolc ilyen lépcsőfokot különít el a hagyomány, a fokozatok közül néhány hasonlít más vallások elvárásaihoz és iránymutatásaihoz, de megengedőbbnek és kevésbé előírónak hatnak, mint például a keresztény tanok. A szupernyolcas, amire más irányzatok a jóga fájának ágaiként utalnak, a következőkből áll:

Jáma - erkölcsi szabályok, tiltott tettek (erőszakmentesség, igazságosság, kapzsiságtól való mentesség, érzéki örömök kontrollálása, sóvárgástól való mnetesség)

Nijáma - a lelki élet szabályai, ajánlott tettek (tisztaság, megelégedettség, hév vagy aszkézis, önmagunk képzése és önmagunk Istennek szentelése)

Ászana - testhelyzetek

Pránajáma - légző gyakorlat, légzéskontroll

Pratjahára - az érzékek visszavonása a bőr külső részétől a lélek magja felé

Dhárana - koncentráció, a csapongó elme megfékezése

Djána - meditáció, az összpontosítás szakadatlan áramlása

Szamádhi - önmegvalósítás, szemlélődés, teljes éberség és tudatosság

Végigtekintve rajtuk egyértelmű, hogy még az út elején járok, s a Muditában a következő félévben a bébilépéseket teszem meg rajta. 

Az első tréningnapon az is megfogalmazódott bennem, hogy miért épp a vinyásza flow-t választottam a többi irányzat közül (a korábban részletezett praktikus okokon túlmenően): a vinyásza egy olyan létpozíció, ami pozitív megerősítést ad, ami teljesen összhangban áll a személyiségemmel, hiszen a mindennapi kapcsolatokban is fontosnak tartom a visszacsatolásokat, a jó érzések kifejezését, az odafordulást és a szuper, inspiráló viselkedések/tettek elismerését és fokozását egyéni és társadalmi szinten is. A flow pedig már évek óta a legkedvesebb pszichológiai terminusaim egyike, az a katartikus állapot, amikor “egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson”. A fejlődés, az önmeghaladás állapota ez, a változások megélése, tudatosítása és befogadása. Olyan attitűd, ami a vinyásza flow gyakorlása során fizikális szinten is megélhető.

Az ebédszünet után (cukkinis kuszkusszal és elképesztően finom epres banános chiapudinggal tápláltam a kis testem) fejest is ugrottunk a Szúrja Namaszkárok elemzésébe. Szúrja Namaszkára a nyitány, a startvonal, a rajt minden órán az om zengetése után, a napüdvözlet két típusa, melyekből 5-5 sorozat alapozza meg a további ászanákat. Az “A” sorozat 9 egymáshoz ki- és belégzéssel kötődő elemből áll, a “B” pedig 17-ből. A levezetéshez így minimum 17-ig szükségünk van a szanszkrit számok ismeretére, ami először feleslegesnek is tűnhet, pedig a nyelv varázsereje meditatívabbá és koncentráltabbá teszi a gyakorlást. Így meg is tanultuk a szanszkrit fonetikus írást és a számolást is, majd pedig átvettük mindkét napüdvözlő sorozat mozdulatait korrekciókkal együtt, s végül egymásnak vezettünk le párokban 3-3 sorozatot. Kezdő kép: kezünkben a tanfolyam oktatóanyagával állunk a matracán napüdvözletet prezentáló társunk felett és rutintalan, de lelkes kiejtéssel olvassuk fel az instrukciókat belemélyedve a füzetkébe, s alig nézünk ki belőle a jógira. Zárókép: Emelünk, igazítunk, segítünk a matracon jógázó társunknak, simán megérintjük egymást, eltűnik az idegen testek közötti feszültség, ebben a kontextusban teljesen adekváttá válik, hogy az alig pár órája megismert masszőr a csípőm húzza a plafon felé lefelé néző kutyában. 

Az nap végére izomláz, relaxáció és kisimultság a jutalom, s az a kellemes kis tavaszi bizsergés, hogy végre, elindult, amit már annyira vártam, végre valamibe lehet energiát fektetni, anélkül, hogy ormótlan fekete lyukként benyelné, s nem adna vissza belőle semmit. Jövő héten a napüdvözleteket már mi vezetjük le az óra elején, így a hét a memorizálásról, mindennapi gyakorlásról és a kapcsolódó anyagok olvasgatásáról, emésztgetéséről szól majd.

Namaste.

[corivinyasaflow]

cori + yoga

2016 március 26-án egy olyan teljesen új kalandba és tanulási útba kezdek, mely felé már 2 éve egyre erősödő, vágyakozással tartok: túl 4 harmincnapos Bikram jóga kihíváson,rendszeres heti 2-4 gyakorláson tudatosabb jógivá válok egy vinyásza flow 200 órás oktatói tanfolyam keretében.

Honnan indul a jóga iránt táplált kiapadhatatlan rajongásom? Először 2010-ben a Megálló Alapítványnál kezdtem el Porffy Csabánál jógázni, ahol jóga órák célcsoportja főképp az alapítványba járó különböző függőségekkel küzdő fiatalok voltak, de mindig akadt egy-két matrac külsősöknek is. Ezekre az astanga órákra még nem túl tudatosan, nem túl rendszeresen jártam, s rettenetesen zavart a jóga körüli spiritualitás is, amit agymosásként, túláltalánosító humbungként éltem meg. Ugyanebben az évben kipróbáltam az Astorián lévő Bikram Yoga studiót is, ahol a spiritualitás hiánya ugyan megragadott, de kitartás híján és az egyetemista csapongó életformának hála a 10 napos próbabérlet lejárta után soha többé nem tértem vissza. Helyette, mivel a jógára pusztán mozgásformaként tekintettem, rengeteget futottam, az első 11 km-es Viviccitámtól a madridi maratonig vezettek el az edzéseim. A futásban megtaláltam a mozgás örömén túl azt a kihívást és endorfin löketet, ami sokat segített a zűrös, szorongós, kontrollfreak egyetemi éveim alatt, s néha-néha levezetés vagy keresztedzés címszóval egy-két youtube-os Kinoyoga astanga sorozatot és Mandala Stúdiós astanga órát is lenyomtam. 

2013-ban összedőlt a kis világom, kicsúszott a túlkontrollált, perfekcionista életem a kezeim közül, ami lassú szemléletváltáshoz és új megküzdési stratégiák kereséséhez vezetett. Októberben újra jógázni kezdtem a Hattyúházban, s túl egy maratonon, sok futóedzésen már teljesen más testtudatossággal, valódi koncentrációval az első néhány óra után beleszerettem mind a 26 Bikram ászanába. Kiszámíthatóságot, testképpel kapcsolatos parák csillapodását, erőt, koncentrációt és figyelmet adtak a 90 perces nyitott szemű meditációk, s alig 1 hónapos gyakorlás után beneveztem az első 30 napos kihívásomra. Verejtékes, logisztikailag is kissé nehezen összeegyeztethető, de fejlődéssel és elakadásokkal teli 30 napot jógáztam végig, s napról napra jött az azonnali visszacsatolás arról, hogy állok épp magammal, a testemmel, a világgal. Végigcsinálni, jelen lenni az ászanákban az itt-és-mostban, mindig egy picivel mélyebbre jutni olyan énerőt és önelfogadást eredményezett, ami aztán a jógamatracon túli életemre is jelentősen hatott. 2013 októbere óta egy kezemen meg tudnám számolni azokat a heteket, amikor betegség, utazás vagy valami egyéb nehezen befolyásolható ok miatt kimaradtak volna az órák: igen, függő lettem. Minden ászana egy külön kis univerzum, minden óra egy újabb önismereti trip, s óráról órára hajlékonyabb, feszesebb és tudatosabb vagyok. Közben a teljesített 30 napos kihívások száma 4-re duzzadt, a legutóbbi önként vállalt, évkezdő challange-t végig is blogoltuk egy jóginitársammal, ahol részletesebben is leírtam  gyöngyi hashtag alatt a napi élményeket.

Már az első Bikramos hetekben nagyon figyeltem az oktatók tanítási stílusára, s ez adódhat egyrészt szakmai ártalomból, hiszen pszichopedagógus vagyok, másrészt a tanulás hatékonysága iránti rajongásomból. El-eljátszottam a gondolattal, hogy ezt én is szívesen csinálnám, változásokat, egészséges énképet, testi és mentális egységet adni az embereknek, akik mernek befektetni a fejlődésükbe zseniális élmény lehet. Azon is egyre többet gondolkodtam, hogyan tudnám háziasítani a jógát és a szakmám, a pszichopedagógiát és a kognitív idegtudományt. Ahogy egyre több cikk és tanulmány jött szembe arról, milyen pszichés és neurális változásokat idéz elő a rendszeres gyakorlás, hogyan válhat bárki élete teljesebbé tőle, s egyre jobban foglalkoztatott, hogyan mélyülhetnék el még inkább a jógában, s kamatoztathatnám akár a terápiás munkám során is a jótékony hatásait. A bennem érlelődő cél eléréséhez pedig logikus választásnak tűnt egy oktatói képzés elvégzése, ám a Bikram Yoga képzés sajna szóba sem jöhetett, hiszen közel 3 millió forintba kerül, s egyébként is nagyon eszközigényes és nem mindenki számára elérhető maga a gyakorlás sem. Visszakanyarodtam hát kicsit az astangához és más irányzatokhoz, s elkezdtem feltérképezni az oktatói képzések piacát. Tavaly nyáron a Rapha által szervezett Budapest Women100 biciklitúra után Budafokon a Blind Chick-es lányok vendégül láttak minket egy levezető vacsorára, de előtte még a hosszú tekerés közben elfáradt izmokat Dittó, a Mudita Jógastudió alapítója és oktatója jógaórája lazította el. Elképesztően energikus, korrigáló és feszes órát tartott, s nagyon tudatosan figyelt mindenkire és sokat javított is a tartásomon. Szuperszimpatikussá vált az első perctől fogva az elfogadó, ugyanakkor következetes oktatási stílusával, s pár napra rá megfogalmazódott bennem, hogy tőle szeretnék megtanulni strukturáltan, a saját élményen túlmenően, másokkal is megosztható módon jógázni. 8 hónappal később pedig most ebben a bejegyzésben összegződnek a korábbi tapasztalataim, s indulok el egy újfajta tudatosság felé. Még nem látom persze, mi fog változni, azon kívül, hogy nagyon sokat fogok jógázni, újra tanulom az anatómiát, amit utoljára az egyetemen tettem (le sem merem írni) 10 éve, s véglegesen feloldódik majd a spiritualitással szembeni ellenállásom is a jógafilozófiáknak köszönhetően.

A kétszáz órás oktatói képzés során vinyasa flow-t fogunk egy tizenegynehány fős csoportban tanulni, s minden alkalom után elmesélem majd az órai tapasztalatokat. Ez egyrészt az önreflexiót segíti, másrészt mélyíti az ismereteket, harmadrészt pedig kedvet is ébreszthet másokban is a jóga gyakorlásra (a bónuszindok pedig az, hogy írni szeretnék, s fejlődni a gondolataim kifejezésében is).

A következő bejegyzés még a képzés kezdete előtti félelmeimről, elvárásaimról és a hozzájárulásomról fogok szólni, hogy felkészüljek a szombati első 9-től 17-ig tartó tréningnapra.

Namaste.