dasa 2016.07.16.
kinyitottam a szemem fél 9-kor, valami történt az ébresztőmmel, az eső monoton csapkodása beleszövődött az álmaimba, s nem hittem el, hogy a 10. képzési alkalomról ilyen méltatlanul kések el. sms dittónak, gyors bepakolás, über és 9.30-ra megérkeztem a tesztírásra, ahol a csakrák, a nádik bemutatása volt a feladat az eddigi ászanák leírásán kívül. ezúttal nem voltam jó diák, nem készültem a tesztre, ellenben egész héten 4x gyakoroltam és megtartottam az első saját órámat is a Margitszigeten a pajtijaimnak, így testileg magabiztosan, de hézagos tudással indult a 10.alkalom.
a közös gyakorlásban én kaptam az órakezdést, tehát megkértem a többieket, hogy feküdjenek a matracukra és lélegezzenek, hogy tudatosuljon bennük a jelenlétük, hogy a légzésük által beléjük kerülő oxigén segíti a gyakorlást, s hogy a légzésfigyelése tökéletes lehetőség a tudat elcsendesítésére. a bandhák gyakorlását is én vezettem, annyival egészítette ki utólag dittó, hogy érdemes kis funfact-eket is mesélni a bandhákról, pl hogy a dzsalandhara bandha aktiválása jót tesz a pajzsmirigy túlműködés szabályozásában, a múla bandha a nemi- és kiválasztó szervek vérellátását fokozza, az udhiana pedig az emésztést javítja.
a napüdvözleteket már nagyon magabiztosan vezetjük valamennyien, az adho mukha svánászana igazításáról viszont újra átismételtük, hogy a csípő felhúzásával kezdjük minden esetben, s ha valakinek nem ér le a sarka, akkor úgy juthat el oda, ha belégzéskor megemeli a sarkát, kilégzéskor hajlítja a térdét, közben húzom a csípőjét, belégzésre tár a mellkasa és kilégzésre kinyújtja a lábát. flóra volt az élő bizonyíték, akinek ezzel a technikával tényleg leért a sarka, miután mindannyian hiába próbálkoztunk vele.
a kilencedik alkalomra érkező mélypont után a gyakorlásomban és az óratartásomban is egy felfelé ívelő pályára kerültem: a phalankászanát és az urdhva dhanurászanát kaptam vezényelni, ami azért is testhezálló mert ezek azok az ászanák, ahol a karizmom híján a legnagyobb elmaradásban vagyok a helyes kivitelezéstől, s ahogy másnak átadom, magamban is mélyítem a kivitelezéshez szükséges tudatosságot. nagyon klassz volt látni, ahogy szacs a vádlimban kapaszkodva gyönyörűen kinyomta magát.
átismételtük a hátrabukfenc rávezetést is, 3 rávezető halászana előzi meg, majd a csípőnél fogva gördítjük át a gyakorlót nyújtott lábbal vagy állásba, vagy akár csaturangába.
az utolsó néhány ászanát is megtanultuk levezetni és igazítani (andival voltam párban, aki nem jógázott, így rajtam többször is megpróbált minden igazítást, én pedig be-becsatlakoztam más csoportokhoz), tehát a pashcsimóttánászana, a szalamba szarvangászana, a halászana, a karnapídászana, macjászana, uttánapadászana, shirsászana, bálászana és a mindent záró shavászanát is magasabb szinten tudom majd átadni a keddi második breath.brave.balance. gyakorlóórámon. (az elsőről is hamarosan születik egy poszt)
a délutáni jóga szútra olvasásba ezúttal nem aludtam bele, hanem megtudtam, hogy minden a saját viselkedésünk tükre körülöttünk és hogy hosszú út vezet a szamadhihoz. dittó nem győzi hangsúlyozni újra és újra, hogy az ászanagyakorlás csak egy a jóga nyolc ága közül, s a jámák és nijámák elsajátítása is fontos az autentikus gyakorláshoz. nagyon nagyra tartom, amiért ebben a 200 órában ilyen részletesen, alaposan tér ki a tanításon kívül a filozófiai háttérre is, s ezt nem bigottan, túlzásba vitt ezo-spiritualitással és bűntudatkeltős térítéssel teszi, hanem a saját útját mutatja be, s lehetőséget arra, hogy az ászana gyakorlást egy szélesebb kontextusba helyezzük el.
nagyon klassz pedagógiai fogás volt a tegnapi alkalommal az empátia gyakorlat is, amit már pszichodrámás tapasztalataimból jól ismertem, ezzel a cél a jógázókra való ráhangolódás mélyítése volt a cél. játszottunk csukott szemmel párokban vezetést és körben egymást döntögetős bizalomjátékot. az utóbbiba sajna ezúttal sem mentem bele, hiába bízom már nagyon valamennyi csoporttagban, ez a fajta önátadás még a fejenállásnál is nagyobb kihívás nekem. vagy csak fixáció.. nem is tudom.
nagyon elfáradtunk a 10. alkalom végére is, intenzív volt, sok ászanázással, s mindannyian megkaptuk az óratartás igazoló lapunkat, amit mostantól szorgosan töltögetnek majd ki a gyakorló jógik, akiknek igyekszem átadni az elmúlt 3 hónapban újratanult jóga tanulságokat és pozitív változásokat hozni a testképükben, önbizalmukban, vagy csak a hangulatukban.
namaste