oozey mess
KIROKAZE
art blog(derogatory)
wallacepolsom
we're not kids anymore.
#extradirty
tumblr dot com
Origami Around
No title available
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open
ellievsbear
★
blake kathryn
YOU ARE THE REASON
Today's Document
noise dept.
Kaledo Art
Game of Thrones Daily
Peter Solarz
Claire Keane
seen from T1
seen from United Kingdom
seen from United States
seen from United States
seen from Singapore
seen from Netherlands
seen from Germany
seen from Singapore
seen from Kazakhstan
seen from United States
seen from United States
seen from United Kingdom
seen from Vietnam
seen from Germany
seen from United States
seen from Brazil
seen from Türkiye
seen from United States
seen from United States
seen from United States
@csakazolvassael
A bunyós amazon
“az a fajta érvelés, amikor az érvelő fejét egy betonfal tövében rugdosnám kéjesen: a kisemberi leszólása a másiknak, az önigazolás, sóher “majd hülye leszek”, erőalapú érvelés, az örömöm elrontása, tipikus fordulatokkal, hogy aszongya: “én nem akarok ilyen izmos lenni” (fitneszmodell láttán), értsd: semmit se mozgok, mert nehogy…! “
https://csakazolvassa.hu/201/01/08/orjito
az a fajta érvelés, amikor az érvelő fejét egy betonfal tövében rugdosnám kéjesen: a kisemberi leszólása a másiknak, az önigazolás, sóher “majd hülye leszek”, erőalapú érvelés, az örömöm elrontása, tipikus fordulatokkal, hogy aszongya: “én nem akarok ilyen izmos lenni” (fitneszmodell láttán), értsd: semmit se mozgok, mert nehogy…!
https://csakazolvassa.hu/201/01/08/orjito
A Csak az olvassa – Gerle Éva legolvasottabb bejegyzése, örök slágere: “a lányok is kakilnak Közzétéve augusztus 9, 2012 Ugyebár, ez Fábry költői kérdése volt, hogy a lányoknak is fékcs…
Takony és szar. Egyébként.
csakazolvassa, Gerle Éva, Csak az olvassa, Rumbold Éva, feminizmus, gusztustalan, pszichopata rajongói oldala.
a waldorfban sincs anyák napja. Így ez a nap olyan, mint a többi, azzal terhelve, hogy illik benézni a nagymamákhoz, amiből megint holtfáradt gyerekvonszolás lesz, meg fogaslekésés, és rimánkodás, hogy csak amíg a megállóig érünk, ne visítsanak.
http://csakazolvassa.hu/2013/05/05/az-en-anyaknapjam/
Hajrágás (erre jó a drága fodrász, mert akkor sajnálom a profi végeket), sebtépkedés, hegfétis; szőrhúzgálás- és fültisztításszenvedély, mások mitesszereinek sóvárgó lesése, magamon találás öröme, és ne dicsekedjek, de ritka.
https://csakazolvassa.hu/2013/08/17/top-10-kin/
Újabban hisztéria a színekkel: bugyi-melltartó egy szín és egy márka legyen (Intimissimi), mert el van rontva a nap különben; fehér cipő, fehér óra, fehér hajgumi; vagy épp narancssárga kiegészítők, esetleg zölddel — van, aki ezt ízlésnek nevezi.
https://csakazolvassa.hu/2013/08/17/top-10-kin/
biciklidefekt időpontjának krónikási igényű felidézése, tizenkét éve a Sirálypremier, első anális szex dátuma stb.
https://csakazolvassa.hu/2013/08/17/top-10-kin/
Mindent tudok előre, mindent észreveszek, főleg a forgalomban a szereplők szándékát, a valószínűségeket — nem csoda, az életem a tét.
https://csakazolvassa.hu/2013/08/17/top-10-kin/
és így néztem a művész urat a színpadon: felfokozottan, mindenestül, azonnal.
csakazolvassa.hu
nagyon koncentráltan dolgozom, értek meg szöveget, színházat, ugyanígy főzök, és mindenben azonnal döntök, és megyek bele a döntésbe, mint a tank,
https://csakazolvassa.hu/2013/08/17/top-10-kin/
top 10 — kín Közzétéve augusztus 17, 2013 Annyit írtam már a testről! Ez az én testem. Lássuk most a pszichiátria, -ológia körébe tartozó kínjaimat, de legalábbis jellegzetességeket. Hordjuk össze — nektek mi van? 1. Karvagdosás — elég részletesen megírtam már: kiált a testem, ez is miért jelszavas, hát mit szégyellek még én? Most a fotózáson lealapozták gondosan. Szeretem a textúráját egyébként. –> hegfétis. 2. Alvásparalízis — mosomkezeimet azóta bezárt blogján olvastam róla, jaj, hogy most már neve is van! Iszonyat, úgy hívtam: jönnek a Rémek. Tizenhat és huszonkét éves korom között rendszeresen, főleg alkoholfogyasztás után. Zúgásra ébredek, a tudatom éber és retteg, a testem alszik, nem mozdul, de valami mégis felkel és elindul bennem, a többi nehéz és kétségbeesett. El akarják vinni a lelkemet sötétszürke lények, akiket nem látok, rettegek. Fogaim tövének fájdalma. Kiáltani akarok, valami éber erős lélekkel várja közben bennem, hogy vége legyen, és tudja is, hogy mindjárt vége, csak ki kell bírni ezt a süvítő zúgást, jaj, ki kell bírni. Amióta gyerekem van, és főleg a szoptatás alatt, ami hormonálisan nagyon más alvást csinál, csak egyszer-egyszer fordult elő. Fórum a témáról, nagyon érdekes. Ugye nektek is volt, ugye nem engem visznek csak el az ufók. Nem érdekel, hogy asztráltest meg két világ közti kapu, nem akarok rettegni. 3. Folyamatosan magas szorongásszint, túlzott felelősség- és elégtelenségérzéssel, magas mérce, amely megbénít, mindent megkeserít, mindent problémának, súlyosnak láttat, kedvetlenné tesz, moralizál, bűntudatot okoz, szégyenbe taszít, nem enged önfeledtnek lennem, könnyen túllépnem, rá se rántanom, elhajítanom, ami nem kell. Ma már megvan a vicces fele is ennek, meg az élvezet is ugyanolyan súlyos: túlhajtott, de koncentrált, okos, tudatos hedonizmusba fojtom a szorongást, néha megdöbbenek, mennyt segít egy pohár bor, de nem engedhetek ennek, nem iszom, nem iszom, havonta kétszer talán valamit. Biztos ellenszer a nagyon sok futás, a katartikus zenehallgatás, és a szexben is tudott lenni pont, amikor ez átbillen. 4. Szezonális depresszió, bipoláris jegyekkel. Tanár vagyok, előtte meg diák, és ekképpen mámorosodtam meg mindig a tanévkezdettől. Akkor még minden tiszta, aranyló, szelíd az ősz. Nagy kezdetek, nagy energiák, nagy teljesítmény, feszes hegyű filctollak. Alkotó ember vagyok, és minden évben szétrobbantom kínlódó keresésemmel a tanárlét falait. Nem értenek a körülöttem levők. Konfliktusok, majd idegenség. Ma sem értenek, egyébként, csak ma már visszavonulok a kastélyomba, és megvagyok magam, a gyerekeim, a blogom, az erdő meg én. És aztán összezuhanás, fényhiány, kifáradás, teljes csőd, önpusztítás. Nyáron újra valami megnyugvás, változás. A legdurvább 2004 ősze volt. Még gyanútlan voltam, beletettem minden sejtemet a tanárságomba, a barátságaimba, a reménytelen szerelmembe, nagyot zuhantam. Ezt a bipoláris dolgot tudakoltam egy szakembertől, de akkor akasztotta fel magát harminchárom évesen az egyik ilyen ismerősöm, és ahhoz képest semminek tűnt az enyém. Elmúlt, egyébként, János elfogadásától, attól a tudattól, hogy megérdemlek dolgokat, meg hogy nem függök, merem élvezni, ami van, együtt száguld az életemben a teljesítmény és az öröm, a döbbent hála, hogy hát mégis, és talán a halála is megérlelt. 5. Nem tudok pisilni bármilyen stresszhatás esetén. Ma sem, de régebben egészen abszurd módon tíz perceket szenvedtem, közben berregett a busz motorja. Itthon nincs gond, de máshol, főleg ha menés van, utazás, vagy mások is a közelemben! Kínomban elkezdtem a helyiség mintáit, kőkockáit, csempéit számolni, lassan, nagy figyelemmel — meglepett a siker, tizenháromnál mindig eljött a megváltás. Ezt nevezzük autogén tréningnek, vagy kognitív terápiának, Dani? Egyedül sikerült megtalálnom a megoldást, és az évek alatt tizenháromról lassú háromra csökkent a sikeridő. Az elengedéssel lehet problémám, bizonyosan, vagy még rosszabb, valami abúzus? Vagy csak hosszú a húgycsövem? Egyszer bepánikoltam egy dizájnvécében, ahol semmi számolnivaló nem volt, csak ónszínű recés falak. Na, ez megy a regénybe. 6. Szénhidrátfüggés, evésrohamok, elmúlt. A futás kioltja. Most is sokat eszem, ha nem felejtem el, és nem vagyok el egész nap három kávéval (Illy magyar volt, tudtátok?), de ma nagyon fontos a minőség, meg sokat is fogyasztok. Bulimia sosem. 7. Hajrágás (erre jó a drága fodrász, mert akkor sajnálom a profi végeket), sebtépkedés, hegfétis; szőrhúzgálás- és fültisztításszenvedély, mások mitesszereinek sóvárgó lesése, magamon találás öröme, és ne dicsekedjek, de ritka. 8. Állandó intellektuális jelenlét, próbálta is József Attilával megmagyarázni nekem egyik kedves trollom, hogy ne: Éva vigyázz, magadat nagyon el ne takard az eszeddel, játszd, ami vagy — ne tulozz meglásd megkeres Ádám. — de hát ennek a kiindulópontja is tévedés, és e blogon nem kell magyarázni, miért. Sem a mosolyunk, sem az okosságunk nem a vonzás technikája, mindenki bátran azzá nyíljon, ami benne a virág! Bennem kinyíltak a szavak, könyvek, témák, filmek, a színház, és ehhez remek partnerem volt János. A zenéhez kevésbé, azt egyedül. Tényleg napi betevő az újság, a könyv, a film, a zene, az ámulás, és nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, akinek nem. Ide tartozik még ez az iszonyatosan éber tudatállapot, a villanófény: nagyon koncentráltan dolgozom, értek meg szöveget, színházat, ugyanígy főzök, és mindenben azonnal döntök, és megyek bele a döntésbe, mint a tank, nem táncolok vissza. Így lett a lányom, így a bambuszbiciklim, az otthonom, a legszebb csókom, a munkáim, a versenyeredményeim, és így néztem a művész urat a színpadon: felfokozottan, mindenestül, azonnal. Mindent tudok előre, mindent észreveszek, főleg a forgalomban a szereplők szándékát, a valószínűségeket — nem csoda, az életem a tét. Ugyanígy: számok, dátumok egész pontosan és évekig, egyszer hívott ismerős telefonszáma sokkal később is simán megy, Zola mikor írta a Nanát, biciklidefekt időpontjának krónikási igényű felidézése, tizenkét éve a Sirálypremier, első anális szex dátuma stb. (az a baj, hogy exponenciálisan nő a szexszel kapcsolatos, sokszor megdöbbentő keresőkifejezések idetalálása, nagyon előre rangsorol a google). Ismerősök néznek nagyot ezen a dátummánián, rettegnek (pedig van, hogy blöffölök), aztán inkább csak röhögnek, ugye, Balázs. Arcok nem, nevek sem, de ami szám, vagy efféle tény, az mindig, nemhogy nem félek a számoktól: a szerelmesük vagyok, anyai ágon matematikus a család, nagyapám igen jeles csillagász volt, és az már, mint József Attilától is tudjuk, szinte költészet, körbeértünk. 9. Késés. Amióta volt ez a fél év: három gyerek életének megszervezése, infúziólecsepegéshez igazított taxi, főorvosarrajáráshoz hangolt bébiszitter, gyógyszerbevevés, kacsaürítés, azóta én gyűlölöm és kijátszom az időpontokat. Egyszerűen nem indulok el, bosszúból, leszarom. Sok türelme kell legyen annak, aki velem találkozik. Le is késem a vonatot, és a Ványa bácsit is. 10. Kényszerek. Ez enyhe, vagyis nem teszi tönkre a mindennapokat: elsősorban a teljesítmény, írás, túlhajtott zenehallgatás; valaminek utánamenni, én most éppen a Nagyításnak annyira, mint benne Thomas a gyilkosságnak VIOLKA, LELKEM, A NAGYÍTÁS EGY FILM, ELÉG HÍRES; megállíthatatlan futás (lépésszámlálás, sose rontom el) és biciklizés. Aztán: morzsaiszony, kezem tiszta legyen, lepedő-terítő szegélye lefelé legyen és ne legyen ferde; papucs mindenkin vagy nagyon tiszta padló, ne lépj rá, ha vizes, ezért vendégeimmel is pörölök. Újabban hisztéria a színekkel: bugyi-melltartó egy szín és egy márka legyen (Intimissimi), mert el van rontva a nap különben; fehér cipő, fehér óra, fehér hajgumi; vagy épp narancssárga kiegészítők, esetleg zölddel — van, aki ezt ízlésnek nevezi. Megkerülhetetlen klasszikus kényszertémában, olvassátok inkább őt: Repedésre nem lépés — ÁSÉS Brigád blog Alsóban kockás füzetet teleírás számokkal, úgy, hogy egy kocka egy számjegy, vesszővel elválasztva. Gyerekkorban minden reggel kakaó kapás ágyba, 3 decis söröskorsóban. Legbetegebb szertartásszerű megivás: Maki (együttalvó játék) felültetése, majd Pelus (sokéves 2000x kimosott textilpelenka) kiterítése levarratlan ún. “sima” felével felém, és jobbkézzel kakaóivás közben balkéz fonákjával nagyon puha Pelus simogatása!!!! (Későbbi borotváltpina-igény kialakulása.) Ezzel az emlékkel társaságon belül hihetetlen sebek feltépése, mint Bretodonak az Amélie által megtalált gyerekkori doboz. Közös élmények: pelenka mindig színnel kifelé hordása mindenhova, anélkül alvás nem tudás. Ha nem színnel van bármilyen textil, rosszullét kerülgetés. Őzike szintén. Testvér őzike bosszúból felakasztás csillárra. Ettől haláltól félelem kialakulás. (Korábban említett Makit vitorlás árbócra felakasztás Balatonon idősebbek — nagyon sírás.) + 1. És akkor idézzük még fel, mi az, ami az 1984 végén a patkányok: legbelső félelem? Nekem a skorpió. De egy ilyen égövi lány mikor találkozik skorpióval? Nos, soha, de el kell meséljük már ezt is, Kinga, ne haragudj: a nyolcvanas évek derekán járunk, három évvel idősebb barátnőmmel azt játsszuk, hogy a tekintélyes mennyiségű Búvár zsebkönyvek valamelyik képét az egyik a másik fél orra alá tartja, aki csukott szemmel megcsókolja, majd megnézi, mi volt az — katarzis kilenc évesen. De hogy visszaélés ne történhessék, a Pókok, skorpiók kötetet eleve átvittem anyám szobájába. Ez az én rafinált, hogy mást ne mondjak, barátnőm átosont, vagy mégis elrejtette valahogy (most már elmondhatnád, hogy volt), míg én csukott szemmel vártam, és a hátlap fekete, borzalmas skorpiójára nyitottam ki a szemem, azóta rettegek a sosem látott skorpióktól.
https://csakazolvassa.hu/2013/08/17/top-10-kin/
Mint minden apostol, frusztrált voltam, utáltam azt, aki csak simán élvezni meri az életet, és a maga hasznát nézi. Aki nem vállalja a nehezet, aki nem áll bele. Aki ruhákat próbál tükör előtt, és kiszedi a szemöldökét. És hogy neki milyen könnyű. Bezzeg én. Milyen jóban lehettem volna velük. Mennyi mindentől mámorosodhattunk volna meg együtt. Hogy megkeserítettem magamnak az egész fiatalságomat, fölöslegesen. Én még gyereket is azért szülök, és úgy, hogy az az élet rendje, morális tett. Szépen, idejében, elkötelezetten. És nem nyavalygunk, és mindez nem is teljesítmény. És megy minden, mint a karikacsapás, nem ám itten komplikációk. Tényleg ment. Furcsa ez. Mondjuk feministaként sem cserélném el életigenlő anyámat, a természet mindent bíró asszonyát, aki az élet tényei előtt meghajtja a fejét, egy olyanra, aki azon dühöng a facebookon, hogy ez mekkora szívás, és ne szüljetek, meg takarodjatok ki a méhemből. Nem bírom ezt, itt billent meg először a feminizmusom.
https://csakazolvassa.hu/2016/03/26/evilagi/
azt sajátítottam el, hogy ha a magam érdekét nézem, ha az keresem, hogy nekem mi az öröm, ha élvezni merem a selyem érintését, a szexet, valamit, ami drága, akkor önző és tékozló vagyok. Mindez a bűnképzettel, és a takarékosság parancsával. Hát, ez az inga átlódult erősen. Mert én másra születtem.
https://csakazolvassa.hu/2016/03/26/evilagi/
Borzasztóan fontos nekem mostanában, milyen színű óra van rajtam. Van egy egész kollekció. És bajban, vészben, a legnagyobb rohanásban is fontos a szín. Ha Ednél marad, nem bírok aludni. Engem nagyon puritánul neveltek.
https://csakazolvassa.hu/2016/03/26/evilagi/
Tudjátok, János nem szerette a kaliforniai paprikát. És én nem vettem édes, piros meg sárga, műanyagnak ható kaliforniai paprikát. Sem éltében, sem holtában. Arra az értelmezésre voltam rászorítva, hogy ő milyen rendes, hogy vállalt engem, holott ezt világosan cáfolták a mindennapok." .... "Mi van, ha nekem a házasságom az angyalszárnyak között is nehéz volt, tragédiába illő megoldhatatlanságokkal?
csakazolvassa.hu - a nyomorom
Mi van, ha nem bírunk már szoptatni, csak azt tudjuk, hogy kell, mert csak? Mi van, ha soha nem volt affinitásunk a szakmánkhoz? Mi van, ha amennyiben újrakezdhetnénk, nem lennénk anyák? Mi van, ha unod a gyeslétet, s csak azért nem gyújtasz még fel valamit, mert ezt nem mondhatod?
csakazolvassa.hu - a legmélye