
seen from Uruguay
seen from United States

seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Uruguay
seen from United States

seen from France

seen from Malaysia
seen from United States
seen from China

seen from Uruguay

seen from United States
seen from Morocco
seen from Russia

seen from Germany

seen from Saudi Arabia

seen from Italy
seen from United States
seen from France
Lassan túlvagyok az első napján a hányós-fosós-lázas-álmábanszlovákulbeszékős vírusfertőzésnek, a Boldog Tripod Mangó megérdemel minden dícséretet, hagyott pihenni, odabújt(három marék szőrrel a számban riadtam fel), és séta közben is viszonylag moderált volt 🙂
Mikor már beletörődtél abba hogy veled van a baj, jön valaki aki ugyan annyira "beteg" mint te és rájössz, hogy a világgal van baj nem veletek.
Rájöttem, hogy a betegségben nem a tünetek elviselése a nehéz. Az a nehéz, hogy megbírkózz a gondolattal, hogy meg akarsz-e egyáltalán gyógyulni. Érdemes egyáltalán tovább folytatni ezt az életnek nevezett, keserű hétköznapokkal teli szart vagy csak feladni az egészet a fenébe. Latolgatni az esélyekkel, hogy kit hagyok itt, hogy hiányoznék-e bárkinek is. Feltűnne vajon a buszsofőrnek, hogy már soha többet nem szállok fel a hajnali járatra álmos, de mosolygós tekintettel? Vagy a debreceni dohányboltosnak, hogy már nem jár az a lány, aki minden áldott alkalommal görögdinnyés heetset vesz? A szomszéd bácsinak feltűnne, hogy már nincs aki süteményt visz neki a cukrászdából? Vagy a kisboltos Bécinek, hogy már nem fogom nyaggatni azzal, hogy szerezzen be pisztáciás balatont, mert az a kedvencem? A sparos kasszás észrevenné, hogy már nem jön az a barna hajú lány, aki mindig használja a sparos kártyáját, de kizárólag telefonról? A cukrászdában vajon kérdezne bárki arról, hogy hova lett “vigyori”? Hogy hova lett a lány, aki minden egyes kibaszott alkalommal mosolygott még ha belül össze is volt törve? Még ha sem lelkileg, sem egészségügyileg nem érezte jól magát. Még ha semmi kedve sem volt dolgozni és elviselni azt a sok önző embert, de mégis csinálta, mert élvezte a pörgést, élvezte, hogy küzdenie kell és nem hullik minden az ölébe egyről a kettőre. Még ha ki is húzták alóla a földet, még ha össze is törték a szívét számtalanszor, még ha kapott is pofonokat, de ő akkor is mosolygott. Minden. Egyes. Kibaszott. Alkalommal. Mosolygott.
Rossz neked szerelem nélkül lenni?
Tudod mi rossz igazán? Amikor egy bántalmazó kapcsolatból kilépsz igazán boldog vagy és a bántalmazó több fiókot csinál csak hogy elérjen és mindennek lehordjon. Nyomon követi az ismerőseidet, követőidet és ha eszre vesz új embereket meggyanúsít hogy miatta nem kell neked. Üldöz mint egy őrült.
Na ez 100x rosszabb mint amikor valakivel vege és békén hagy.
Azt mondják, hogy a cigaretta megölhet Azt mondják, maradj távol a tablettáktól Hogy a túl sok ital megbetegít
De senki nem figyelmeztetett rád
Frawley - No One Can Fix Me
Lehet boldog egy olyan ember, akit a saját elméje betegít meg?
Tudod, egy posztom sem szólt rólad.
Te mégis beleképzelted önmagad.