4.2 Szeretnék írni a hazug képmutatásról
Arról a hazugságról, hogy nekünk ebben a világban biztonságos helyünk van, minket a társadalom befogad. A legfőbb törvény, az alkotmányunk garantálja, hogy jogunk van az egészséghez és a szociális biztonsághoz is. Azért, hogy mi, kattos emberek is kihozhassuk magukból a maximumot, szociális ország révén, az államunk garanciát, közösségi forrásokból kötelességet vállal a rólunk való gondoskodásra.
Mégis azt tapasztalom, hogy azok a betegtársaim, akik nem kerülnek olyan állapotba, hogy ön— vagy közveszélyes viselkedésük miatt fennakadnának a rendszer hézagos hálóján, nem részesülnek ellátásban. Nemhogy szakszerű ellátást nem kapunk, de még csak szűrőprogramok sincsenek a számunkra, ahol megismerhetnénk mentális problémáinkat.
Személyesen is több súlyos személyiségzavaros embert ismerek, akik gyakorlatilag életük végéhez közeledve sem tudták meg, mert esélyük sem volt hogy megtudhassák, hogy súlyos mentális problémákkal élnek együtt. Ennek a tudatlanságnak mérhetetlen ára van.
Ezek a betegségek, állapotok, ha nem is tudunk róluk, akkor is mélyen kihathatnak arra, hogy mennyire lehetünk sikeresek. Például egy fel nem ismert, kezeletlen szorongás miatt ki lehet esni egy egyetemi képzésről. Egy enyhébb depressziós epizódban is el lehet veszít egy munkahelyet vagy szerelmet. Ráadásul depressziósan nem lehet ismerkedni, szorongva meg pocsék a szex. Összességben az életminőségünk és kilátásaink romlanak.
Szűrőprogramok nincsenek, tehát marad az, hogy akkor vesszük észre, hogy baj van, amikor tényleg nagy a zűr, krízishelyzetbe kerülünk. És ez még a jobbik eset, mert ekkor fény derülhet a problémára. Ugyanakkor, amikor az életünk egy válság miatt meginog akkor szociális-anyagi biztonságunk is megroppan. Sokszor alig tudunk pénzt keresni, ha egyáltalán még képesek vagyunk dolgozni. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben, úgy, hogy közben egy betegség miatt szenvedünk, kellene gondoskodnunk a kezelésünk megszervezéséről. Lehetetlen kényszerhelyzetet jelent, hogy sürgős esetben ilyenkor sokszor a drága magánrendelések jelentenék a megoldást.
Ezért azt tapasztalom, hogy a mentális egészség területén csorbul az egészséghez való jogunk, ami ördögi körként rontja szociális biztonságunkat is. Ezért nekem úgy tűnik, hogy minket, mentálisan beteg embereket az egészségügyi ellátórendszerben súlyos és következetes diszkrimináció ér.