A franciákat most elhagyván kicsit, Nyugat-Németországba megyünk át, néhány évvel az Újraegyesítés előttre. 1985-ben volt az Európai Zene Éve, és ennek tiszteletére a legtöbb ország jelentett meg bélyegeket, saját híres zenészeit és zeneszerzőit promotálandó. Az NSZK, egy kétrészes sorozattal készült, melyen két talán legjelentősebb klasszikus szerzőjének portréját jelenítette meg, a képen látható Georg Friedrich Händelt és természetesen Johann Sebastian Bachot. Előbbi 60, utóbb 80 pfenninges értéket kapott, így elég jól használható bélyegek voltak a mindennapokban, ennek megfelelően, ebből a Händleből itt fent több mint 66 millió készült, míg a Bachból még több, 107,5 millió. A szép állapotú újak ezzel együtt azért 200-400 forintért mennek a Händleből, mivel az ilyen közös EUROPA sorozatoknak sok gyűjtője van, akik próbálják az egészet összevadászni. A használtaknak viszont nincs érdemi értékük.
Händelt, azzal együtt, hogy egyértelműen német, mivel a szászországi Halleban született 1685-ben, mégis az angolok (is) tekintik nemzeti zeneszerzőjüknek, mivel élete nagy részét ott élte. Ezzel együtt barokk zenéje nagy hatással volt a bécsi klasszikusokra, Haydnra, Mozartra és Beethonvenre.
Apja meglehetősen idős volt már születésekor - 63 éves - és a hercegi udvarban dolgozott. Jogi pályára szánta, de mivel a gyermek Händel játéka a hercegnek is megtetszett, beleegyezett, hogy mindkét irányba képezze magát. 17 évesen már megkapta a hallei - addigra már református - templom orgonista állását az egyetem mellett. Hamarosan Hamburgba költözik, mivel az opera foglalkoztatja, és akkoriban itt volt az egyetlen városi operaház. 20 évesen már be is mutatja első operáját, az Almirát. Egy év múlva már Olaszországba hívják, ahol ismeretségeket köt a helyi neves zeneszerzőkkel, a Scarlattikkal, Corellivel és Vivaldival is. Itt írt műveivel nagy sikereket arat.
1710-ben Londonba utazik, ahol bemutatják Rinaldo című operáját. Egy kis hannoveri kitérő után, végül 1712-ben le is telepszik itt. Londonban is szépen épül karrierje, 1718-20 között Chandos herceg zeneigazgatója, majd 1720-tól a Királyi Zeneakadémia zenei vezetője lesz Londonban. Regnálása alatt London az európai operaélet központja lesz, Händel jobbnál jobb énekeseket és zenészeket szerződtet, de ennek ellenére a színház 1728-ban anyagi nehézségek miatt tönkrement. Azonban ez már nem törte derékba karrierjét, népszerűsége egyre emelkedett, még 1726-ban megkapja az angol állampolgárságot, aztán kinevezték a Royal Chapel zeneszerzőjévé. 1734-ben aztán pedig a Covent Garden élére kerül, közben egy barátjával létrehoznak egy olasz társulatot is. Balthasar Denner ekkoriban festette róla ezt a portrét:
Természetesen diadalmenete nem volt felhőtlen, voltak bőven ellenlábasai és konkurensei, de végül ezeket sikerrel kezeli, és kivívja a királyi udvar teljes támogatását végül. Ezzel együtt kicsit belefárad a folyamatos küzdelmekbe és intrikákba, ezért az opera műfajától kicsit eltávolodik, már csak rendelésre írja őket. Ekkor keletkeznek jelentős bibliai témájú oratóriumai. Aztán az 1737-es évben, 52 éves korában eléri egy mélypont: csődbe megy a színháza, majd agyvérzést kap, bénulásos tünetekkel. Aachenbe megy, hogy kikúrálja magát, és szerencsésen felépül, így visszanyeri munkakedvét is. 1740-ben írja meg zenetörténeti jelentőségű, tizenkét darabból álló Concerto Grossoját vonósokra. Az évtized további részében folytatódnak jelentős bibliai oratóriumai, nagyszabású bemutatókkal, Dublinban, a Covent Gardenben és a King's Theaterben. 1749-ben hatalmas siker a Király kérésére szerzett nagyszabású fúvósokra írt műve, a Tűzijáték-zene, már a főpróbára 12.000 ember érkezett, közlekedési káoszt okozva London belvárosában.
Élete vége felé - Bachoz hasolóan - szembaj gyötri, szürkehályog-műtétjei sajnos sikertelenek. Lassanként teljesen megvakul, ennek ellenére megőrzi életkedvét, bár a zeneszerzéssel már kevesebbet foglalkozik, élete végéig tart hangversenyeket és orgonál. Mai napig álló lakásában hunyt el 1759-ben, ahol több mint 35 évig élt, a Brook Street 25 szám alatt, mely a mai napig megtekinthető és múzeumként üzemel. Anglia nemzeti panteonjában temették el, itt nyugszik ma is.
A ház itt látható napjainkban:















