Feljöhettek megnézni a bélyeggyűjteményemet.

[dedibelyegei]

A franciákat most elhagyván kicsit, Nyugat-Németországba megyünk át, néhány évvel az Újraegyesítés előttre. 1985-ben volt az Európai Zene Éve, és ennek tiszteletére a legtöbb ország jelentett meg bélyegeket, saját híres zenészeit és zeneszerzőit promotálandó. Az NSZK, egy kétrészes sorozattal készült, melyen két talán legjelentősebb klasszikus szerzőjének portréját jelenítette meg, a képen látható Georg Friedrich Händelt és természetesen Johann Sebastian Bachot. Előbbi 60, utóbb 80 pfenninges értéket kapott, így elég jól használható bélyegek voltak a mindennapokban, ennek megfelelően, ebből a Händleből itt fent több mint 66 millió készült, míg a Bachból még több, 107,5 millió. A szép állapotú újak ezzel együtt azért 200-400 forintért mennek a Händleből, mivel az ilyen közös EUROPA sorozatoknak sok gyűjtője van, akik próbálják az egészet összevadászni. A használtaknak viszont nincs érdemi értékük.

Händelt, azzal együtt, hogy egyértelműen német, mivel a szászországi Halleban született 1685-ben, mégis az angolok (is) tekintik nemzeti zeneszerzőjüknek, mivel élete nagy részét ott élte. Ezzel együtt barokk zenéje nagy hatással volt a bécsi klasszikusokra, Haydnra, Mozartra és Beethonvenre.

Apja meglehetősen idős volt már születésekor - 63 éves - és a hercegi udvarban dolgozott. Jogi pályára szánta, de mivel a gyermek Händel játéka a hercegnek is megtetszett, beleegyezett, hogy mindkét irányba képezze magát. 17 évesen már megkapta a hallei - addigra már református - templom orgonista állását az egyetem mellett. Hamarosan Hamburgba költözik, mivel az opera foglalkoztatja, és akkoriban itt volt az egyetlen városi operaház. 20 évesen már be is mutatja első operáját, az Almirát. Egy év múlva már Olaszországba hívják, ahol ismeretségeket köt a helyi neves zeneszerzőkkel, a Scarlattikkal, Corellivel és Vivaldival is. Itt írt műveivel nagy sikereket arat.

1710-ben Londonba utazik, ahol bemutatják Rinaldo című operáját. Egy kis hannoveri kitérő után, végül 1712-ben le is telepszik itt. Londonban is szépen épül karrierje, 1718-20 között Chandos herceg zeneigazgatója, majd 1720-tól a Királyi Zeneakadémia zenei vezetője lesz Londonban. Regnálása alatt London az európai operaélet központja lesz, Händel jobbnál jobb énekeseket és zenészeket szerződtet, de ennek ellenére a színház 1728-ban anyagi nehézségek miatt tönkrement. Azonban ez már nem törte derékba karrierjét, népszerűsége egyre emelkedett, még 1726-ban megkapja az angol állampolgárságot, aztán kinevezték a Royal Chapel zeneszerzőjévé. 1734-ben aztán pedig a Covent Garden élére kerül, közben egy barátjával létrehoznak egy olasz társulatot is. Balthasar Denner ekkoriban festette róla ezt a portrét:

Természetesen diadalmenete nem volt felhőtlen, voltak bőven ellenlábasai és konkurensei, de végül ezeket sikerrel kezeli, és kivívja a királyi udvar teljes támogatását végül. Ezzel együtt kicsit belefárad a folyamatos küzdelmekbe és intrikákba, ezért az opera műfajától kicsit eltávolodik, már csak rendelésre írja őket. Ekkor keletkeznek jelentős bibliai témájú oratóriumai. Aztán az 1737-es évben, 52 éves korában eléri egy mélypont: csődbe megy a színháza, majd agyvérzést kap, bénulásos tünetekkel. Aachenbe megy, hogy kikúrálja magát, és szerencsésen felépül, így visszanyeri munkakedvét is. 1740-ben írja meg zenetörténeti jelentőségű, tizenkét darabból álló Concerto Grossoját vonósokra. Az évtized további részében folytatódnak jelentős bibliai oratóriumai, nagyszabású bemutatókkal, Dublinban, a Covent Gardenben és a King's Theaterben. 1749-ben hatalmas siker a Király kérésére szerzett nagyszabású fúvósokra írt műve, a Tűzijáték-zene, már a főpróbára 12.000 ember érkezett, közlekedési káoszt okozva London belvárosában.

Élete vége felé - Bachoz hasolóan - szembaj gyötri, szürkehályog-műtétjei sajnos sikertelenek. Lassanként teljesen megvakul, ennek ellenére megőrzi életkedvét, bár a zeneszerzéssel már kevesebbet foglalkozik, élete végéig tart hangversenyeket és orgonál. Mai napig álló lakásában hunyt el 1759-ben, ahol több mint 35 évig élt, a Brook Street 25 szám alatt, mely a mai napig megtekinthető és múzeumként üzemel. Anglia nemzeti panteonjában temették el, itt nyugszik ma is.

A ház itt látható napjainkban:

[dedibelyegei]

Folytatva kicsit az előző posztot, ahogy abban utaltam is rá a franciáknak különböző néven, minden évtizedben volt egy több évig futó sorozatuk, az országot megtestesítő nőalakról. Így most visszaugrunk tíz évet, és az ez esetben 'Liberté' (szabadság) névre keresztelt, a korábban bemutatottnál lényegesen kifinomultabb hölgy alakot használó sorozatot vesszük szemügyre. Ezt a bélyegsorozatot Pierre Gandon tervezte, a franciák egy jelentős és sokat foglalkoztatott tervezője. Az első sorozatok 1982-ben jelentek meg, és egészen 1988-ig készültek különböző változatok, mígnem 1989-ben átvette e bélyeg helyét, az előző posztban tárgyalt Marianne ábrázolás. A nyolc év alatt összesen 36 különféle bélyeg készült ebből az ábrázolásból, és természetesen ebből is összességében rengeteg adtak ki, de azért néhány címlet és változat kicsit ritkább és értékesebb, mint a többi.

Az én példányaimból az első öt, legkisebb címlet az első évből 1982-ből származik, ezek abszolút a leggyakoribbak közé tartoznak, nem igazán képviselnek értéket. '82-ben jelent meg egyébként a változatok nagyrésze, összesen 22-féle.

A 2.00 és 3.60 frankos bélyeg már öt évvel későbbi, '87-es, a 3.60-asból a magasabb érték, és a sorozat következő évi lezárása miatt nem készült már olyan végtelen sok mint a többiből, így értéke postatisztán jelentősebb a többinél, 300-600 forint közt mozog nagyjából.

A piros 2.20-as már az utolsó évben 1988-ban készült, erről van pontos adat, miszerint 55 milliót nyomtak belőle. Ennek ellenére, talán mert ez volt a leköszönő bélyeg, illetve arányaiban a többiből még több készült, egy jó állapotú darabért 200-400 forintot is elkérnek.

Egy kis plusz érdekesség, hogy ez az ábrázolás annyira ikonikus része volt a francia bélyegtörténetnek, hogy a sorozat negyvenéves jubileumára újra kiadták 2022-ben, immár eurós címletekkel, két színben és két-két méretben:

Ezeknek a példányoknak már most jelentősebb értékük van, mint az eredetiknek, mivel ezeket valóban limitált számban nyomtatták, emléksorozatként: a kicsikből 420.000 készült színenként, a nagyokból viszont csak 70-70.000, így nem ritka a több ezer forintos ár sem a postatiszta darabokért, főleg a nagyobbak esetében.

[dedibelyegei]

Egy évtizeden átívelő francia sorozatot mutatnék be, melynek témája, és a dizájn változatlan, viszont számtalan színben és névértékben (vagy anélkül!) készült az évek során. A téma maga 'Marianne', tulajdonképpen a magát Franciaországot megtestesítő nőalak, aki a Nagy Francia Forradalomban 'született meg'. Marianne egyúttal megtestesíti magát a Köztársaságot és a Szabadságot is, van hogy csak így hivatkoznak rá (stay tuned for kövi poszt). Talán egyik leghíresebb ábrázolása a számtalan közül Delacroix híres festménye 1830-ból amit tán majd mindenki ismer:

Vagy Franciaország hivatalos logója:

Szóval ennek megfelelően a Marianne ábrázolások a francia bélyegvilágot is végigkísérik valamelyik néven a II. világháború vége óta, jellemzően 5-10 évente változik a dizájn, közben meg csak a színeket, értékeket, esetleg a bélyegek strukturáját alakítgatják. Ez, a többihez képest kifejezetten nyers, forradalmi hangulatú, elszánt ábrázolás 1989 és 1996 között volt használatban, Claude Yumelet és Louis Briat terve alapján. Ezalatt összesen 33 féle különböző változat készült, különböző intenzitással az évek során!

Ha az én példányaimat nézzük, a legkorábbi a zöld 0.20 frankos, és a sárga 1.00 frankos amiket 1990-ben nyomtak két külön sorozat részeként.

A piros egy későbbi 1993-as, különlegessége, hogy nem látható rajta névérték, illetve némileg viharvert állapotában is látszik, hogy alja-teteje fogazatlan, széle pedig 'nagyfogú'. Ennek oka, hogy az évek során (a pirosat a kezdetektől nyomták, tehát itt már négy éve), kvázi intézményesült a szín, és mindenki tudta, hogy ez a 2.50-es értékű Marianne bélyeg, mivel ezek a sorozatok nagyjából a legbasicebb és gyakoribb mindenkori francia bélyegeknek számítottak. Mindazonáltal '93 volt az első év amikor nem került rá érték, előtte minden évben szerepelt még rajt. Az egyszerűbb szélezés oka, a nagyon gyakori használat, jellemzően a postai szolgáltatások árai miatt ez a névérték különösen gyakran használt volt, és így kevésbé volt esély, hogy a még használatlan bélyeg nagyon sérül, vagy elszakad. Ebben az évben még a 0.70-es kapott teljesen sík szegélyeket, sajnos olyanom nincs, de ilyen volt:

A kék 3.80 frankos bélyeg, a dizájn utolsó évében került kiadásra, 1996-ban, egy utolsó négyes sorozat tagjaként, illetve hát három és feles tulajdonképpen, mert a 2.70-es címlet kétféle változatban (normál perforáció, és egyenes szélű) és színárnyalatban jelent meg, majd 1997-től egy teljesen új Marianne dizájn vette át a stafétát.

Értelemszerűen, nagy értékekről, különösen a használt daraboknál itt nem lehet beszélni, bár aki birtokol egy hibátlan gyűjteményt, mind a 33 változatból, az azért jelentős értéket képvisel.

A kék 3.80-asam mondjuk így postatisztán elvileg ér egy 300-400 forintot, a piros ha nem lenne ilyen viharvert 200-300-at, az 1.00-es meg a 0.20-as jóformán értéktelen, azokból készült a legtöbb.

[dedibelyegei]

Jó hosszú kihagyás után, végre visszatérek ide, mert egyrészt hiányzik, másrészt meg jót tesz némi békés bélyegkutakodás meg írás nekem. Csak hát ugye mindig minden faszságra van idő, a magunk kis 'projektjeire' sose, ismerős gondolom.

Egy könnyed Csehországgal kezdjük az újraindítást, abból a szempontból azonban jeles dátummal, hogy ezek a bélyegek, illetve sorozat az önálló modern Csehország első évéből, 1993-ból valóak. Gyakorlatilag abban az évben, ez volt a legnagyobb példányban nyomott sorozat, egyszerű és mindig hálás téma: neves városaink (immár szlovákok nélkül). A sorozatot Jiří Bouda tervezte, és összesen nyolc tagot számlál, egytől ötven koronás névértékig. A stílus nagyon konzisztens, viszont minden bélyeg más színben pompázik. Sajnos nem találtam jó felbontású képet a teljes sorozatról egyben, de azért kb. átjön:

A beválogatott városok sorban: Ceské Budejovice, Ústí nad Labem, Cesky Krumlov, Plzen (5), Olomouc, Hradec Králové (10), Praha, Opava (50). Érdekes, hogy bár Prága végül helyet kapott, a két másik legnagyobb város Brno és Ostrava kimaradt a szórásból, habár Brno ebben az évben önálló ünnepi bélyeget kapott, mert ekkor töltötte 750. születésnapját.

Ahogy az elején utaltam rá, ez egy rendkívül nagy számban nyomott sorozat, bár a névérték növekedésével egyre kevesebbet nyomtak. Ha azokat nézzük, amik nekem megvannak, az ötösből 75 milló (!) példány készült, a tízesből 35 millió, és még az ötvenesből is 5 milliót adtak ki! Ennek ellenére a postatiszta, hibátlan példányok képviselnek némi értéket, az ötös és tízes 200-300 forintot ér, az ötvenes viszont egész jó árakon megy, még egy normális állapotú pecsétesért is elkérnek 700-800 forintot, a hibátlan példányok, pedig akár 1.500-ért is elkelnek. Teljes sorozatot állapottól és pecsételtségtől függően, 1.800 és 3.200 forint közt lehet kapni.

Nézzünk pár szót a városokról amik az én bélyegeimen szerepelnek, az öt koronáson az általunk is jól ismert Plzeň, a legendás sör hazája. A bélyegen zöld színvilágban a Városháza látható, mellette baloldalt félig a szintén fontos nevezetesség 'Császár háza'. Itt láthatóak egy nagyjából mostani fényképen:

Plzeň egyébként az ország negyedik legnagyobb városa, közel 190.000 lakosával, de agglomerációját tekintve a 300.000 ezret is eléri a várost aktívan 'élők' száma. A sörfőzés mellett jelentős iparváros is, itt született Emil Skoda aki megalapítja gépgyárát, és a Skoda jelentős gyártóüzemekkel rendelkezik itt a mai napig, nem csak az autógyártás viszonylatában. A várost 1295-ben alapította II. Vencel, 1468-ban itt nyomtatják az első cseh nyelvű könyvet. És itt született Karel Gott is!

A 10 koronáson a Hradec Králové-i városháza, mellette a Szentlélek székesegyház, illetve a háttérben a Fehér Harangtorony látható. Utóbbiakról is találtam képet:

Annak ellenére, hogy nagyjából feleakkora lakosságú mint Plzen, szintén igen jelentős város, gazdag történelmi öröksége, és egyházi szerepe miatt. Hagyományosan a cseh királynék városának nevezik. Érdekesség, hogy magyar neve is van, méghozzá kettő is: Királyvárad, vagy a német Königgrätz után, Királygréce. Természetesen ezek nincsenek ma már használatban, nemigen élnek itt magyarok. A várost 1225-ben alapították meg jelen formájában, de a terület az őskor óta lakott, mivel két folyó, az Elba és az Orlice itt találkozik. Már a X. században fontos kereskedelmi csomóponttá vált. Építészetileg különösen izgalmas, és jól megfigyelhető a főtéren, hogy a történelem során három stílus is megvetette magát, a gótikát képviseli a fent látható székesegyház, a reneszánszot a harangtorony, míg egy másik neves templom, a Nagyboldogasszony a barokkot. A XX. században jelentős a szecessziós építészet is, elsősorban Jan Kotěranak köszönhetően. A háború viszontagságai jórészt elkerülték szerencsére a várost a XX. században, így minden elég szépen megmaradt. Közlekedése jó, van közvetlen autópályaösszeköttetés Prágával, Lengyelország felé pedig jó a vasúti és távolsági buszos kapcsolat. Egyetemmel is rendelkezik, és mindemellett Székesfehérvár testvérvárosa.

Végül az értékes 50-esen, a megvallom általam eddig nemigen ismert Opava városa látható, azon belül is a Sziléziai Múzeum épülete. Ebből kitalálható, hogy ez a város már egészen a keleti határnál található, nagyon közel Lengyelországhoz. A térségben fontos üzleti és gazdasági központ, valamint itt működik a Sziléziai Egyetem is. Nagyjából 55.000-en lakják. A várost jelentős német hatás érte, mivel az osztrákok 1742 és 1918 között uralmuk alatt tartották, ami alatt Troppau néven volt Szilézia tartomány székhelye. Hazai vonatkozású érdekesség, hogy itt is van testvérvárosi kapcsolatunk, méghozzá Zuglóval, 2019 óta. Kép a múzeumról:

[dedibelyegei]

Na ez nagyon bejön! Milyen kiváló ötlet, micsoda sorozat! Egy olasz kollekciónk van ma 1988-ból, ami nem másnak mint az itáliai neorealista filmművészetnek állít emléket, zseniális kontent, és szép a megvalósítás is.

A fenti 500 lírás példány, a négytagú sor legkisebb tagja Luchino Visconti 1942-es filmjének, az Ossessionenak (Megszállottság) állít emléket. Ez egy megjelenésekor igen nagy port kavart fekete-fehér dráma, természetesen lesz még róla szó itt a posztban. De előbb nézzük a többieket! Mindegyik bélyegből 4-4 millió példányt nyomtak, ez nem számít egyébként kiemelkedő mennyiségnek egy ekkora országban. A névértékek növekedése nagyjából időbeli sorrendet követ, a legkorábbitól megyünk a későbbi filmekig. Az Ossessione után következik a 650 lírás bélyeg Vittorio De Sica '48-as Ladri di biciclette (Biciklitolvajok) című méltán híres filmjével, majd egy nagy ugrással a 2.400 lírás a Roma Cittá apertaval (Róma, nyílt város), mely Roberto Rossellini 1945-ös filmje. Végül Giuseppe De Santis, Riso Amaroja (Keserű rizs) következik 1949-ból, 3.050 lírás névértékkel. A bélyegek felépítése azonos, mindig egy fekete-fehér kimerevített jelenet látható a középpontban az adott filmből, jobbra tőle pedig színesben a cím, alatat a rendezővel, és egy-egy plakátelemmel. Lent a sorozat címe és világoskékkel ITALIA felirat, jobb alul pedig a névérték látható.

Ez a sorozat, talán témája és szép megvalósítása miatt, azért ér valamit, főleg postatiszta állapotában. A fenti 500-as is még ilyen nyomottan is ér 200-300 forintot, egy vadonatúj darabért 600-at is elkérnek. A 2.400-as és 3.050 lírás bélyegek még többet érnek, postatisztán, itt már 2-4.000 forintos árat is látni! Teljes postatiszta sorozatot 6-7.000 forintért lehet beszerezni.

A Megszállottságot tehát a neorealista irányzat első jelentős műveként tartják számon, forgatókönyve James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget című regényén alapul. Viscontinak annyira jól sikerült az olasz valóságba átültetés, hogy a film '43-ban megjelenésekor akkora port kavart, hogy összesen egyszer vetítették le, és a rendező végül csak kalandos körülmények között tudott megmenteni egy darab kópiát a teljes megsemmisítéstől. Ne feledjük a Mussolini időkről beszélünk még. Nyilván ezek a körülmények is hozzárjárultak a film korszakalkotóvá válásához.

Cain regényét Visconti a ködös Pó-síkságra ültette át. A kietlen környezetben, útszéli kocsmákban, lepattant szállodai szobákban játszódik Gino a csavargó története. A csavargó betér egy útszéli fogadóba, ahol az idő tulaj segítőt keres. Gino az öreg fiatal felesége láttán elvállalja az állást. Természetesen viszonyuk lesz, és kitervelik, hogy elteszik Braganat, a férjet láb alól, és az életbiztosításból új életet kezdenek. Bár sikerrel járnak, Ginot mégsem hagyja nyugodni a tette. A biztosító felé menet csúnyán összevesznek Giovannával az újdonsült özveggyel, ezért Gino bosszúból elmegy kurvázni. Végül sorsa utoléri, nem a gyilkosság miatt, hanem a várandós Giovanna halálát okozó autóbaleset miatt elítélik, így mindent elveszít. Nem egy vidám történet.

Clara Calamai és Massimo Girotti a címszerepekben:

[dedibelyegei]

Törökország debütál a blogon ma, és hát ki mással tenné ezt, mint minden törökök atyjával a nagy Kemal Atatürkkel! Regnálása óta nem nagyon volt olyan év, hogy valamilyen bélyeg (vagy szerintem kb bármilyen) kiadvány ne készült volna vele. Jómagam nem jártam még Törökországban, de több barátom is mondta Isztambulban járva, hogy elképesztő az Atatürk kultusz amit áthatja a környezetet és a mindennapokat. Ez a 100 lírás példány (amúgy kettő, csak meg van hajtva) 1985-ből való, teljesen átlagos mindennapi bélyeg, 125 milliót nyomtak belőle, ahogy a sorozat másik két tagjából is. Ez a legmagasabb névértékű, tíz és húsz lírás készült még belőle, ugyanezen grafikával, csak eltérő színekben. A kisebbik kék, a középső pedig barnás színű. Ez a 100-as kicsit nagyobb értéket képvisel a másik kettőnél, olyan 100-200 forintért mennek, de postatiszta, új példányokért, akár 400 forintot is elkérhetnek. A hármas sorozatot tiszta állapotban, egyben 600-800 forintért vesztegetik.

Mustafa Kemal Atatürk az Oszmán Birodalom Selanik nevű városában született 1881-ben. Rögtön ismerősebb lesz, ha azt mondom ez bizony nem más, mint a mai Szaloniki, Görögországban. Öten voltak testvérek, de a felnőttkort rajta kívül csak egyik nővére érte meg :( Anyja mélyen vallásos volt, így először vallási iskolába íratják, azonban már itt kitűnik büszkesége és öntudattosága, mely a merev szabályokkal szemben problémákat okoz, így apja kiveszi innen és Semsi Efendi iskolájába kerül át, ahol nyugati módszerekkel zajlik a tanítás. Itt is kilóg felnőttes viselkedése és persze metsző kék szeme és szőke haja okán, melyet szláv származású anyjától örökölt. Első traumájaként, édesapja hét éves korában eltávozik, mivel üzlete tönkrement és emiatt alkoholizmusra adta fejét, legyengült szervezetét pedig egy tűdőbaj legyűri. Anyjával vidékre költöznek, nagybátyja farmjára, itt megismeri a paraszti lét értékeit, tanulni azonban nem hajlandó az ottani vallási oktatóktól, így visszamegy Szalonikibe. 12 évesen eldönti, hogy a katonai pályát választja, az ehhez kapcsolódó iskolákban, mint matematikai, mind irodalmi tudásával kitűnik, emellett megtanul franciául. Matek tanárja adja neki a Kemal (tökéletes) nevet, mivel minden kérdésre tudta a választ, sőt őmaga hozott be matematikai problémákat. Francia tudásában is maximalista volt, így kezdte el tanulmányozni Voltaire, Montesquieu, Auguste Comte, Rousseau műveit, és ezáltal kezd el formálódni ellenérzése a vallásos fanatizmus ellen.

1899-ben az isztambuli hadi akadémia növendéke lesz, ahol más kadétokkal együtt gyakran tartanak retorikai vitákat, emellett éjszakánként tiltott, liberálisnak nyilvánított könyveket olvas titokban. 1905-ben végez vezérkari kapitányi rangban. Barátaival gyakran ülnek össze, megvitatni a tiltott művek tartalmát és a napi politikát, ezeken az alkalmakon már nyíltan kritizálják a szultáni politikát. Egyik társuk azonban besúgó volt, ezért néhány hónapra lecsukják őket legjobb barátjával Ali Fuaddal, majd pedig a szíriai Damaszkuszba küldik őket az Ötödik Hadsereghez.

Itt alapít meg egy titkos társaságot, Anyaföld és Szabadság néven, majd hazatértével az ifjútörök mozgalomhoz csatlakozik, mely 1908-ban forradalmat robbant ki. 1909-ben megpuccsolják II.Abdul-Hamid oszmán szultán, ekkor Atatürk már a csapatok élén vonul Isztambulba. Eztán Líbiába megy harcolni az olaszok ellen, itteni érdemeiért 1911-ben őrnaggyá léptetik elő. 1912-ben a Balkán-háborúban ő szervezi meg a Dardanellák védelmét, majd pedig Bulgária katonai attaséja lesz.

Az első világháborúban számtalan csatát vezet, a legkülönbözőbb frontokon, nevéhez fűződik az 1915-ös galipoli győzelem, mely megállította az antant erőket, de sikeres hadjáratokat vezetett a Kaukázusban az oroszok ellen, illetve a szíriai Aleppóban a britekkel szemben. Utóbbi csatákat 1917-ben már tábornoki rangban vívja meg. Kemal nem volt hajlandó elfogadni a háborút lezáró versailles-i béke tartalmát, amit a szultáni rezsim aláírt, minek keretében bizonyos területeket Görögország kapott meg, az Oszmán Birodalom felosztása után. Ankarában saját kormányt hoz létre, és egybekovácsolja a különböző török fegyveres csoportokat, miáltal két jelentős csatában legyőzik a görögöket 1921-22-ben, és többek között visszaszerzik Izmirt. A köztársaságot a görög-török háborúkat lezáró lausannei békét követően kiáltják ki 1923 október 29-én, első elnökének Musztafa Kemált választják.

Tizenöt évig tartó köztársasági elnöksége alatt, olyan meghatározó intézkedések kötődnek hozzá, mint rögtön az elején a kalifátus eltörlése, az ország drasztikus szekularizációja, az európai öltözék szorgalmazása. 1925. december 26-án átáll az ország a Gergely-naptárra, európai mintákra készül új Btk. és Ptk., mely többek közt azt is magával hozza, hogy a törvény előtt egyenlő bánásmódban részesül férfi és nő.

1928-ban bevezetik a latin ábécét, és egyfajta nyelvújítás is kezdetét veszi, mely során megtisztítják a török nyelvet, minden idegen eredetű - legfőképp arab és perzsa - szótól. Némi zűrzavar keletkezett ebből az első időkben, mert nem minden ilyen szónak volt akár 'őstörök' megfelelője, így az embereket arra hívták fel hogy maguk alkossanak új szavakat. Atatürk személyesen is járta az országot táblával és krétával, hogy népszerűsítse, az egyébként kötelezően elsajátítandó új írást.

1934-ben eltörlik a rangokat és címeket (pl. pasa, bej), és minden töröknek családnevet kellett választania. Musztafa Kemál ebben a 'keresztségben' kapja az Atatürk azaz 'minden törökök atyja' vezetéknevet. Emellett mezőgazdasági reformjai hatalmas gazdasági és ökolóigia fellendülést hoztak az országnak, ezért a 'török mezőgazdaság atyjaként' is hivatkoznak rá a mai napig.

1937-ben alkotmányba foglalják a kemalizmus hat alappillérét (a 'hat nyíl'), ezek a republikanizmus, popularizmus (osztályok tagadása, 'egy nép'), etatizmus, reformizmus, nacionalizmus, szekularizmus. Természetesen a gyors és agresszív ütemben történő átalakítások nem nyerték el mindenki tetszését, különösen az oszmán méltóságok és tisztek leszármazottait. 1926-ban fény derült egy pokolgépes merénylet tervére Kemál ellen, a letartóztatott vádlottak jelentős részét felakasztották, a kivégzések másnapján hangzottak el a híres mondatok Atatürktől:

„Én vagyok Törökország. Aki engem akar megsemmisíteni, az magát Törökországot akarja megsemmisíteni. (…) Népemet mindaddig kézen fogva vezetem, ameddig nem lesznek biztosak a léptei, és ameddig nem ismeri útját.”

1930-ban Musztafa Kemál megkérte jóbarátját Ali Fethit, hogy alapítson egy 'álellenzéki' pártot, a Szabad Köztársaság Pártot, hogy az elégedetlenkődet legyen hova becsatornázni. Ebből is eredtek aztán konfliktusok és ugyanebben az évben, komoly zavargás is kirobban Izmir mellett, melyben több katonát brutálisan megöltek, majd ennek megtorlására 27 embert kivégeztettek.

Magánélete is igen intenzív volt, imádta a nőket, és a rakit (török ánizspálinka). Évekig együttélt házasságon kívül egy Fikrije nevű lánnyal, akit aztán súlyos betegsége miatt Svájcba küldött egy szanatóriumba. 1923-ban feleségül vette Latife Ussakit, aki nehezen viselte férje italozó, kicsapongó életét, így 1925-ben elválnak. Gyermeke sosem született, de számtalan örökbefogadással büszkélkedhet, összesen hét lánya és két fia volt ily módon.

Kedvenc szórakozásai közé tartozott az úszás, lovaglás, a tánc és az olvasás. Imádott két állata volt Sakariya a ló, és Fox nevű kutyája. Folyékonyan beszélt franciául és németül, hatalmas magánkönyvtárat tartott fent.

1938 novemberében éri a halál, 57 évesen, egyik nagy szenvedélye okán, májbetegség viszi el. A számára épített monumentális Anitkabir mauzóleumban helyezik örök nyugalomra, Ankarában.

Végzős kép a katonai akadémiáról, 1905-ben, gyilkos bajusszal:

A 30-as években már elnökként:

Az Anitkabir, végső nyughelye:

[dedibelyegei]

Egy ideje nem voltunk a Tengerentúlon már, így most egy amerikai bélyeget veszünk elő. Ezt az igen terebélyes sorozatot, melynek harmadik tagja a fent látható Dr. Paul Dudley White kardiológust ábrázoló példány, hat éven keresztül nyomták 1986 és 1991 között, és nem kevesebb, mint 28!!! elemből állt. A címe amúgy Great Americans (Nagy/Kiváló Amerikaiak), és a legváltozatosabb területeketről és hátterekkel szerepelnek rajta jelentős személyek, férfiak és nők vegyesen. A teljesség igénye nélkül megtalálhatjuk például Jack Londont (25 cent), Buffalo Bill Codyt (15 cent), vagy magát Ülő Bikát is (28 cent). Stílusban elég hasonlók a bélyegek, de 1-1 kicsit kilóg azért a portré stílusával, illetve a tagolás is váltakozó, a nevek nagyrészt függőlegesen a bal szélen találhatók, mint itt fentebb a doktornál is, de egy kettőnél L alakban megtörik a hosszúság miatt, vagy horizontálisan került az aljára tetejére. A színek is változatosak, szinte mind különböznek.

Értelemszerűen a hat év alatt javarészükből nagyon sokat nyomtak így egyesével jellemzően nem képviselnek nagy értékeket, de azért egy-két kivétel van, ahogy a névérték egyre nő, úgy a postatiszta példányok ára is, a legmagasabb öt dolláros Bret Hartét ábrázoló bélyegek akár 2-4.000 forintot is érhetnek, de a két dolláros is már egy ezres körül van szép állapotban.

Ejtsünk egy-két szót azért a doktor úrról is. Paul Dudley White kora egyik meghatározó kardiológusa volt, a szívbetegségek megelőzését támogató gyógyszerek kifejlesztésében szerzett elévülhetetlen érdemeket többek közt. 1886-ban született a massachusettsi Roxburyben, és már nagony korán kialakult érdeklődése az orvoslás iránt, mivel háziorvos apját gyakran elkísérte, akkoriban még lovon és szekéren. A Roxbury Latin Iskola után, nem máshol mint a Harvardon végzett orvosként 1911-ben. Szívügyi érdeklődése elég hamar kikristályosodott, mikor 1913-ban elnyert egy harvardi ösztöndíjat Londonba, ahol a kor meghatározó kardiológusával Thomas Lewissal dolgozhatott együtt, valamint emellett sajnos ebben az időszakban vesztette el édesapját koronaér problémák okán, illetve korábban testvérét is a szíve vitte el. Az I. világháborút 1916-tól végig a seregben töltötte, különböző alakulatoknál brit és amerikai színekben is, orvosként természetesen. A háború végeztével visszatér a Massachusetts General Hospitalba, ahol 1920-ban kinevezik főorvossá. Kórházi munkája mellett, nagyon komoly egyetemi karriert fut be, 1921-bent instruktorként kezd, majd folyamatosan lépked a ranglétrán, 1933-ban nevezik ki professzornak, és egészen 1956-ig tanít, 1949-től már Professor Emeritusként. 1948-ban Truman elnök megbízásából alapítója a National Heart Institutenak. Pályája során 12 könyvet írt, és több mint 700 cikket publikál szakfolyóiratokban. Szakmai körökben olyan elismerése volt, hogy még Kínába és a Szovjetunióba is meghívták bizonyos konferenciákra a '40-es, '50-es években, emellett több állami kitüntetésben részesítette, többek közt Johnson elnök. Magánélete csendesnek volt mondható, még 1924-ben vett feleségül egy szociális munkást, Ina Helen Reidet, akivel két gyermeket adoptáltak. Halálát egy második stroke okozta, 1973-ban, 87 éves korában, Bostonban. Temetését a Harvard Memorial Churchben celebrálták, az egyetem területén. Emlékét a fenti bélyegen túl, a Massachusetts General Hospital egyik szárnya, valamint Boston legjelentősebb bicikliútjának egy jelentős szakasza viseli, mivel White volt aki elsőként és nagy vehemenciával támogatta a kerékpározást, mint a szívbetegségek hatékony megelőző tevékenységét.

[dedibelyegei]

Maradunk Európában, egy 63 éves NDK-s bélyeggel folytatjuk utunkat, melyen Walter Ulbricht, kelet-német vezető (főtitkár, ugye...) portréja látható. A bélyeg egy négytagú sorozat tagja, melynek minden tagját Ulbrichtnak szentelték, olyannyira hogy a maga a dizájn, és a portré teljesen ugyanaz mindegyik bélyegen, a névértékek a színekkel különítik el határozottan. Ez a zöld példány a sor második tagja, ezenkívül még 5, 15 és 20 pfenninges címletek léteznek. A témából, méretből és a kivitelezésből sejthető, hogy ez egy igazi tömegbélyeg volt a maga idején 1961-ben, nagy értéket nem képvisel, a kármin színű 20-asok egy picit többet érhetnek postatisztán, de alapvetően a teljes négyes sorozat új állapotban is néhány száz forintért beszerezhető.

Ulbricht lipcsei születésű, eredeti szakmája szerint asztalos fiú volt. Már 15 évesen, 1908-ban belép az Ifjú Munkások Egyesületébe, négy év múlva pedig a szociáldemokrata párt tagja lesz. Az első világháborúban több helyen is harcol, majd miután visszatér Lipcsébe megnősül és résztvesz Németország Kommnista Pártjának megalapításában, a párt színeiben hamar szászországi képviselő is lesz. 1928-tól már a Reichstagban képviselő az NKP színeiben.

1933-ban feloszlatják a pártot, így illegalitásban vezeti azt tovább, majd a nemzetiszocialisták hatalomra kerülésével, Párizsba később Prágába menekül. Még a II. világháború kitörése előtt Moszkvába emigrál, ahol a helyi rádió német nyelvű munkatársa lesz. Komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a háború alatt szovjet fogságba esett német katonákat megnyerje egy háború után alapítandó kommunista német állam ügyéhez. 1945-ben visszatér a megsemmisült Németországba egy általa szervezett csoporttal, és '46-ban újra is szervezi a Német Kommunista Pártot. Az NDK megalapítása után 1949-ben főtitkár lesz, és 1950-ben kinevezik a Német Szocialista Egységpárt (mely az NKP és az SPD egybeolvadásával jött létre) központi bizottságának főtitkárává, '53-ban pedig pártfőtitkárrá. Sztálin halála bár először úgy tűnt megingatja pozícióját, végül faramuci módon épp ez segített neki, mivel a szovjetek nem kívánták gyengeség jelét mutatni az NDK-ban azzal, hogy hirtelen leváltják. Elkötelezett sztálinistaként az időközben megjelenő belső kritikusait 1958-ban végül kizárja a pártból.

1960-ban végül a szocialista NDK államfője lett, és keménykezűen vitte tovább Sztálin örökségét. Utasítására kezdik el építeni a berlini falat 1961-ben, és heveny támogatója az 1968-as prágai tavasz erőszakos leverésének. Ahogy egyre inkább szembesült országa NSZK-tól való leszakadásávan, gazdasági reformokat foganasított, bizonyos üzemekben és szektorokban szabadabb helyi döntéshozatalt engedélyezve, és a gazdasági teljesítmény el is kezdett javulni a '60-as évek közepétől. Reformjai miatt azonban természetszerűleg elkezd kialakulni egy belső ellenzéke a párton belül, melynek vezetője nem más, mint a Brezsnyev bizalmát élvező Erich Honecker. Ennek eredményeképp 1970-re Ulbricht pozíciója igencsak meggyengül a párton belül, mígnem egy évvel később '71-ben, 'egészségügyi okokból', szinte valamennyi pozíciójából leváltják, és Erich Honecker átveszi az NDK vezetését. Két évvel később éri a halál, 80 évesen a keletnémet állam döllenseei vendégházában agyvérzést kap. Díszsírhelyet és hivatalos állami temetést kap, azonban halála után nem sokkal nevét törlik az NDK összes tankönyvéből.

1962, újévi beszédet tart:

[dedibelyegei]

Másik B betűs debütáló országgal folytatjuk, méghozzá Belgiummal, ahonnan egy királyi bélyeg érkezik 1984-ből, liégei pecséttel. Ez egy önálló 50 frankos bélyeg, nem tagja sorozatnak, viszont ekkortájt minden évben készültek hasonlók I. Baudouin (Baldvin) királyról, aki a belgák talán legnépszerűbb uralkodója volt a mai napig. A bélyegből több mint harmincmilliót nyomtak, így használtan nem képvisel jelentős értéket, nagyjából 100 forintért hozzá lehet jutni, a postatiszták azonban érnek valamit, állapottól függően 600-1.000 forintot kérnek értük.

Megvallom én soha életemben nem hallottam ezelőtt Baldvin királyról, pedig nem volt oly rég mikor ő uralkodott, már én is éltem mikor ő még regnált. 1930-ban született, és 1951-ben, mindössze 21 évesen került trónra, nem akármilyen körülmények között. Apja, III.Lipót király 1934-ben kezdte meg uralkodását, és a háború során az egész királyi család Brüsszelben német felügyelet alatt élt (az ország lényegében megszállás alatt volt), majd a normandiai partraszállás után a családot a nácik elhurcolták Németországba majd Ausztriába, beleértve természetesen Baldvint és testvéreit is. Végül amerikai katonák szabadítják ki őket 1945 májusában. Azonban Lipót király szempontjából tovább folytatódtak a viszontagságok, mivel német kollaborációval vádolták meg, és az ellenzői megakadályozták hazatérését, így a királyi família Svájcban telepedett le, egészen 1950 júniusáig. Előtte májusban népszavazást tartottak Belgiumban III.Lipót visszatéréséről, mely ugyan hivatalosan pozitív kimenetelű lett, azonban a kérdésben olyan nagy volt a megosztottság a vallonok (igen) és flamandok (NEM) között, hogy a király úgy döntött megelőzvén egy polgárháborús helyzetet inkább lemond, és rangidős fiát, a 21 éves Baldvint nevezi utódjának.

Baldvin alatt rengeteg mélyreható változás történt az országgal, illetve fiatal korának köszönhetően, a mai napog ő a leghosszabb ideig regnáló belga uralkodó. Regnálása alatt lett Belgiumból szövetségi állam, egész életében törekedett az egység megteremtésére, mely mint tudjuk a mai napig nem valósult meg teljesen, az ország kultúrálisan és nyelvileg, még mindig három régióra van felosztva. 1955-ben meglátogatta az akkori kongói gyarmatot, ahol a lakosság örömmel fogadta, majd 1959-ben a kormánnyal egybehangzóan megadja a függetlenséget az afrikai országnak, az ünnepélyes ceremónián személyesen résztvesz és beszédet mond, a kongói képviselők ovációval fogadják.

Uralkodása alatt és támogatásával jönnek létre az Unió előd szervezetei, illetve 1992-ben a mai Európai Unió, melyben Belgium természetesen ekképpen szintén alapító tag. A király mélyen vallásos ember lévén, egy témában ment komolyan szembe a mindenkori belga kormány akaratával, ez pedig az abortusz kérdése volt. 1990-ben megtagadta a törvény aláírását, azonban tisztában volt vele, hogy a király nem mehet szembe a nép által választott képviselők akaratával, így saját kérésére az alkotmány egyik paragrafusa alapján, a minisztertanács a királyt uralkodásra alkalmatannak minősítette, és elfogadták a törvényt. Két nappal később a szövetségi parlament visszaállította a király hatáskörét. Ez az eset mai napig vitás kérdés a belgák között, sokan alkotmányellenes manipulációnak tartják.

A fentiek ellenére uralkodása alatt számtalanul állt ki az idegengyűlölet és rasszizmus ellen, uralkodása alatt sosem volt hajlandó fogadni a mindenkori szélsőjobb képviselőit. Halála váratlanul következett be egy spanyol nyaralás közben, 1993 nyarán szívelégtelenségben hunyt el, mindössze 62 évesen. Nemzeti gyászt rendeltek el, temetésén több más nemzet uralkodója megjelent, így többek közt II.Erzsébet, illetve Akihito japán császár. Több mint félmillió belga rótta le személyesen kegyeletét a ravatalnál. Mivel feleségével gyermekük nem született, így öccse Albert lett a következő belga király, aki II.Albertként egészen 2013-ig uralkodott, mikoris 80 éves korában megromlott egészsége miatt lemond, és fia Fülöp veszi át a helyét, aki jelenleg is regnál.

1960-ban a királyi erők egyenruhájában:

1969-ben feleségével, Fabiola királynéval

[dedibelyegei]

Fú hát elég sok minden volt, meg mozgalmas volt az élet, egyszerűen nem tom mi történt, mindig kell valamit csinálni, szóval jól elfeküdt itt a blog, de nyugalom NEM HALT MEG! Főnixként éledünk újjá, habár a nyarat nem ígérem meg, hogy szuperintenzív lesz itt, de törekszem a jóra, tegyünk így minél többen!

Cserébe megint egy új ország érkezik, és egy igazi matuzsálemet hozok, minden szempontból. A jó öreg Ferenc Jóska tekint ránk komoran, ekkor már valóban jó öregen, hiszen a bélyeg 1917-es (!), hercegünk/királyunk pedig 1916 november 21-én távozott közülünk, szóval ez egyfajta gyász emlékbélyeg, még friss az élmény. Na de ne sikoljunk ám el, hogy ez bizony talán a legidősebb bélyeg eddig a blogon, 107 év azért ez nem semmi lássuk be, oszt itt van velünk, túl a háborúk, forradalmak, ki tudja mi minden zivatarán! De nyugi azért nem a vértől vörös, elvileg.

Szólván kicsit a bélyegről, ez egy kettő de mégis háromtagú sorozat tagja, oly módon, hogy eredetileg kétféle címletben nyomják, ugyanazon mintával és feliratokkal (a fekete nyomat 'gyári', ilyen régi bélyegeknél előfordul még, hogy eleve így kerültek ki, minden példányon szerepel). A kisebbik volt a 10 osztrák-magyar koronás értékű - bizony ez még az az időszak mikor Bosznia-Hercegovina ténylegesen OMM fennhatóság alatt áll, az első világháború lezártáig - amit sárgás színben nyomtak, illetve ez a piros 15 koronás. Kora ellenére nagyon sok fennmaradt belőlük, így bárnmilyen meglepő, de szinte értéktelen mindkettő, egy-kétszáz forintos árakon futnak. Azonban van az a bizonyos titokzatos harmadik tag! A kisebbik értékből az első néhány nyomat még más színben készült, sötétebben, egyfajta olajbarnában. Na ezek a példányok viszont igen ritkák, így állapottól függően, akár négy-ötezer forintért is vesztegetik őket! Itt az egész sorozat:

A fekete német felirat, egyébként egyfajta alkalom megjelőlés 'Özvegyek és árvák hete', ugye '17-ben még javában zajlik különösen ezen a környékek az első világháború, így tartósan aktuális volt sajnos :(

Ferenc Józsefről végtelen sokat lehetne írni természetesen, én most itt csak pár fontosabb dolgot említenék meg, ugye 1830-ban született, és már császárként/magyar királyként veri le a forradalmunkat, V.Ferdinánd lemondása után, még 18 éves kora előtt foglalja el a trónt, egészen 1916-ban bekövetkezett haláláig megtartva azt, ezzel a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója, de ezzel a 68 évvel, a mai napig Európa negyedik leghosszabban uralkodó embere. Az első meglepetésre nem a nemrég elhunyt II.Erzsébet, hanem XIV.Lajos a Napkirály aki több mint 72 évig uralkodott (habár trónra kerülésekor még csak öt éves volt...), utána jön Erzsébet, majd a szintén több mint 70 évig regnáló II.János liechtensteinin herceg. A forradalom leverése - melyben hathatós segítséget kapott I.Miklós orosz cártól - és a megtorlások után, az 1850-es és '60-as években a Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenved, elveszíti vezető szerepét a német államok között, többek közt itáliai tartományairól is le kell mondania. Ezek vezetnek el végül az 1867-es Kiegyezéshez, a dualista rendszer kialakításához. Hosszú uralkodását nem kerülik el a családi tragádiák, első lánya két évesen, tífuszban veszett oda, Rudolf koronaherceg, az eredeti trónörökös pedig 30 éves korában önkezével vetett életének. Mindezek betetőzése a trónörökös Ferenc Ferdinánd meggyilkolása Szerbiában, amely az I.világháború kirobbantásához vezet. A háború végét már nem éri meg 1916 november 20-án rosszul lesz, tüdőgyulladása és egyre magasasbb láza lesz, és 21-én virradóra 86 évesen el is távozik.

[dedibelyegei]

Köszönet a hű követőknek és egyéb alkalmi érdeklődöknek, remélem lesz még tízszer ennyi is egy napon :)

[dedibelyegei]

Is this some fuckin nightmare?

Nos, hát itt a magyarázat, miért lepődtem meg magam is az előző poszt elején, hogy vannak hongkongi bélyegek, mivelhogy tele van az otthonom II.Erzsébet miniatűr másaival, mint az fent látható. Természetesen a legtöbből nem egy van, szóval így amikor elkezdtem szétszálazni, akkor tűnt fel, hogy nem mindegyik brit bélyeg. Na de most azonban ezekről lesz szó, és egyébként Erzsébet itt is debütöt hoz, mert meglepő módon angol bélyegek sem szerepeltek itt eddig.

Talán sejthető, hogy ez a tizenkét darab, közel sem egy sorozatot alkot, már csak az ismétlődő értékek miatt sem, különböző színekben. Tulajdonképpen ezt a dizájnt évtizedeken keresztül nyomták, különböző címletek és színek kombinációjában, szinte minden évben új variánsokat kiadva, úgy hogy persze mellette forgalomban maradtak a korábbiak is. A fent látható bélyegek nyolc különböző évből és sorból származnak, nyilvánvalóan nagyon nagy mennyiségben, de azért vannak köztük a semminél kicsit értékesebbek vagy érdekesebbek, illetve a tömegnyomás ellenére itt is picit látszik az Erzsébet rajongás mint jelenség létezése. Időrendben fogunk röviden végigmenni rajtuk:

1977: Hátulról a második, a világosabbik 50 pennys már közelíti az 50 évet korát tekintve is. Érdekessége a többiekhez képest, hogy magányos, nincs több tagja a sorozatnak. Talán emiatt, vagy kitudja, de van némi értéke, a csúnyán nyomottak is egy 100-asért mennek, egy ilyen mint itt fent inkább 200-300 forint.

1980: A világoszöld 12 pennys a következő, 44 évével, meg is fakult, színe már inkább az ebben az évben kiadott 17 pennysére hajaz. Ez már egy négytagú sorozat volt, köztük sajátos, nem egész pennys névértékekkel, mint a 13,5 vagy 17,5 pennys. Hát igen, akkoriban még fél pennynek is volt értéke úgy fest. Értékét tekintve nem mutat sokat, egy használatlan példány kóstálhat olyan 150 forintot. A teljes sorozat megy postatisztán egy ezresért kb.

1981: A lilás 18 pennys - szintén megfakulva - már egy hatos sor ötödik tagja, egy évvel későbbről. Hasonló értéket képvisel, mint az előző 12-es, tisztán talán inkább már 200 forint ér egy jó példány. A teljes hatos sorozat, itt is egy olyan ezrest ér.

1983: Ebből az évből ketten is valóak, a 16-os és a 17-es darab. Ezt a kollekciót még nagyobbra duzzasztották, már hét gonosz királynő van benne. Értéke is kicsit jelentősebb, a legkisebb három és fél pennystől eltekintve, mutatnak két-háromszáz forintot a bélyegek, persze postatisztán. A 31 pennys, legnagyobb bíborszínű még nyomva is hozza ezt. A teljes sorozat 1.500-2.000 forintért szerezhető meg.

1984: Az orwelli évből is két bélyeg való, a 13-as és a másik, olivazöld 18-as. Ez meg egy ötdarabos sorozat lett, a fenti kettő a két alsó tagja. Ezek nem bírnak túl jó értékkel, érdekesség, hogy viszont készültek belőlük 'szél' verziók, tehát a bélyegív két szélén található példányoknak nem volt perforált vagy a jobb, vagy a baloldaluk, attól függően melyik oldalon voltak. Az ilyen példányok érnek 200-400 forintot akár. A 13-asból láthattok egyet a lenti képen, a második. A teljes sorozat (fogasak) használtan már ilyen 400 forintért van, tisztán pedig 1.200 körül.

1988: A 14-es és 19 pennys bélyegek vannak ebből az évből, egy tekintélyes, 8-as soriból, szintén a legkisebbek. Itt is készültek nem perforált verziók minden oldalról, és a sarkok sokat is érnek, akár 3.000 forintot is (tehát aminek két oldala egyenes teteje, meg az egyik széle). A normál verziók itt sem nagyon izgalmasak, túl a 19-es vad rikító színén. Azért persze, ha a teljes nyolcas sorozatot szeretné az ember jó állapotban, az így is 2.000-2.500 forint.

1990: A másik, szétpecsételt 50 pennyssel már megérkezünk a '90-es évekbe. Ez a bélyeg két verzióban létezett, ami itt megvan az az izgalmasabb. Bár a pecséttől elég rosszul látszik, de a bélyeg 'dereka' alatt kétoldalt látható egy szünet a fogazatban, úgy tűnhet mintha hibás lenne, leszakadt volna, azonban ez egy szándékos különleges nyomási mód, amit nem igazán figyeltem meg még más országnál. Egy úgynevezett szélesebb, elliptikus perforáció van a bélyegen. Ez is egy önálló bélyeg, annyi, hogy nyomtak belőle normál módon fogazottat is, abból kevesebett, így az egy picit értékesebb, de ez is ér 150-200 forintot így összenyomkodva is, postatisztán akár 1.000-ig is elmehet.

2011: Közel negyvenéves utazásunk végére érve, a két első darabot, a kettő és tizenegy pennyst érjük el, amik már XXI.századi bélyegek. Ezeken már sokkal szebben megfigyelhető a már fent említett elliptikus perforáció, illetve a régi bélyegekhez képest, ezek már öntapadósak voltak, nem kellett őket nyalogatni, mint a régi szép időkben. A sorozat öttagú egy pennytől húszig terjedően. Mivel még elég újak, nemigen van jelentős értékük, ha megvan mind az öt újkorában, az egy 800-1.000 forintot azért képvisel.

Most egy darabig nem lesz több II.Erzsébet királynős bélyeg, ezt megígérhetem.

[dedibelyegei]

Egy nagyon menő új ország kerül bemutatásra a blogon, még magam is nagyon meglepődtem, hogy van innen valami, a következő posztban majd el is mondom miért. Hong Kongról van szó, ahogy látszik is jól a ronda nagy pecsételés ellenére, a téma pedig az angolokkal bármilyen kapcsolatban volt, vagy levő országok kimeríthetetlen kútja, a KIRÁLYNŐ. A két bélyeg bár egyivásúnak tűnik (alapvetően az is), mégis két sorozat tagja, az 5 hongkongi dolláros 1992-es, míg a 20 cent egy évvel későbbi, '93-as. Ennek megfelelően természetesen II.Erzsébet mellszobra látható rajtuk profilból. A sorozatok összes tagján ugyanez a grafika a királynőről, csak a névérték, és a szín különbözik az elemeken. Vagy hát szinte.

A korábbi 5 dolláros egy nyolctagú sor ötödik tagja, ebben annyi varia még van, hogy az első öt névérték, ezzel a zölddel bezárólag ez a méret, míg a 10, 20 és 50 dolláros némileg méretesebb. Habár a téma elég átlagos, viszont az Erzsébet királynős bélyegek gyűjtésének külön rajongói vannak, Hongkong pedig ugye nem olyan nagy, ráadásul a történelme is izgalmas, szóval bizony egy ilyen 5 dolláros bélyeg így nyomottan is 200-500 forintot érhet (ez inkább az alja, mert nagyon telibe van verve), postatisztán viszont már inkább egy ezres. A nagyobb méretűek és értékűek, pedig bizony még komolyabb összegek, az 50-es simán megy 5.000-ért postatisztán, de még használtan is két-háromezer forint. Teljes tiszta sorozat is van elérhető, 12-13.000 forintért.

Az 1993-as sori, kisebb félekkora, mindössze négy bélyegből áll, és ez a 20 centes a legkisebb tagja. Itt mindegyik ugyanakkora, nincsenek nagyobb méretek, és értékében is szerényebb '92-es társánál. A pecsétes bélyeg 150-200 forintért beszerezhető már, egy tiszta pedig olyan 400-ért már van. Postatiszta sorozatot állapottól függően 1.500-2.500-ért, használtat ezer forint alatt is lehet találni.

A királynőről nem fogok most írni, szerintem épp eleget tudunk róla...

[dedibelyegei]

Volt már ilyesmi kis picike szovjet bélyegünk itt régebben 15 évvel korábbról, ez a menő és fontos szovjet dolgok sorozatának '76-os verziójának tagja. A fent látható 10 kopejkáson valamiféle szovjet katonai kitüntetés látható, sajnos nem igazán sikerült ráakadni pontosan mi lehet. A sorozat egyébként elég nagy, nyolc plusz négy, összesen tizenkét tagú, az alsó nyolc névérték ilyen picike, a legmagasabb négy nagyobb téglalap méretű. Az értékek egy kopejkától egy rubelig terjednek, vegyesen találhatóak rajta kitüntetések, címerek, jelképek, és persze ikonikus személyek mint Marx vagy Lenin. A nyolc kisbélyeget 9-9 millió példányban nyomták, a négy nagyobbat pedig fajtánként 3,5 millióban, ezek egyébként szovjet tekintetben nem számítanak brutális kiadási számoknak, de nyilván azért a ritkaságtól jó messze állnak.

A kis bélyegek használtan marginális értéket képviselnek, postatisztán azért érnek névértéktől függően egy-kétszáz forintot. A nagyok már izgibbek, ott a tiszták többszáz, a Lenin meg az egy kopejkás űrcucc, simán már ezer-kétezerért megy. Teljes tizenkettes sorozatot állapottól függően kétezer és ötezer forint között lehet venni.

[dedibelyegei]

Én már nem is tudom ez hányadik kanadai karácsonyi bélyeg a blogon, de talán a negyedik. Nem baj, ez egy szép és hálás téma végülis, illetve ez itt talán a legrégebbi 1977-ből, ráadásul a karácsonyon belül is van egy különlegesebb tematikája a sorozatnak. Merthogy ez a 25 centes darab egy háromtagú sor legnagyobb tagja, melynek címe: 'Kanada első karácsonyi éneke: Jesous Ahatonhia.' Ez olvasható mindegyik bélyeg tetején, illetve, hogy karácsony angolul és franciául. Mielőtt írnék a nótáról kicsit, pár szó még a bélyegekről, alapvetően szerintem nagyon jó stílusú őslakos ábrázolások láthatók a bélyegeken összefüggésben a karácsony ünneplésével. Elég jók a színek, a keret, tetszetős na! Természetesen mint a karácsonyi bélyegek általában, óriási példányszámban készültek, a 10 és 12 centes 100 illetve 80 milliós nagyságrendben, míg a fent látható 25-öst 'csak' 23,5 milliós példányszámban adták ki. Ennek megfelelően a használtak szinte értéktelenek, a postatiszták érhetnek egy-kétszáz forintot, a sori egyben 400-ért megy.

A Jesous Ahatohnia a Huron folyó mentén élő wendat indián őslakosok nyelvén 'Jézus megszületett'-et jelent, ez tulajdonképpen a dal címe. Kanadában egyébként Huron carolként emlegetik a köznyelvben. A dalt egy Jean de Brébeuf nevű jezsuita misszionárius írta 1642-ben, wyandot (a környéki irokézek) nyelven, nyilván hogy egyszerűbb legyen átadni az igét. Ennek megfelelően a dallam alapja egy francia népdal, mivel Jean onnan származott. Angol szöveget csak 1926-ban írt rá Jesse Edgar Middleton, a tartalmat alapvetően megtartva, egyes nagyon törzsi elemeket kicsit átalakítva. A dal a mai napig népszerű és gyakran énekelt karácsonykor a templomokban, nemcsak Kanadában, de az USA egyes részein is. Rengeteg verzióban, formában éneklik, itt meg lehet hallgatni egyet:

[dedibelyegei]

Egyből van egy még nagyobb 'szenzációm', ez bizony egyenesen Indiából repült ide valamilyen úton-módon (esetleg hajózott?), és ezt még tetézi, hogy legalább 60 éves darabról beszélünk, ráadásul postatisztán! Most hogy ennyire beharangoztam, persze a végén jön majd a csattanó :D

India nagy, így a sorozat is az természetesen, melynek egyszerűen egyébként annyi a címe, hogy 'India térképe', és mint a tizennégy (!) tagja teljesen ugyanezt a mintát és dizájnt viseli ami itt fent látható. Az értékek természetesen mások egészen egy (új) rúpiától, 90-ig terjedően. Az azonosságot kompenzálandó és a megkülönböztetést segítendő azonban egy igazán színpompás sorozatról van szó, mindegyik érték más színű, és vannak köztük igen feltűnőek is!

A sorozatot 1958-ban kezdték kibocsátani, és öt éven keresztül nyomták 1963-ig folyamatosan, dátumjelzés nélkül, ezért sem lehet pontosan megállapítani a korát ennek a bélyegnek sem. Ebból kifolyólag, meg az ország méretéből adódóan rettenetes mennyiségben készültek ezek a bélyegek, így koruk ellenére sem értékesek érdemben, így darabosan postatisztán ha érnek egy 100-ast, de vannak azért kivételek, bizonyos névértékek új formájukban többet is érhetnek. Kiemelkedik ebből a legnagyobb 90-es bíbor rosé színű (ez a hivatalos megnevezés tényleg) darab, amiből egy postatiszta akár 3.000 forintot is érhet. Teljes tizennégy darabos sor 1.200-2.000 forintokért megy.

[dedibelyegei]

Egy újabb országba utazunk ma, ami még nem szerepelt a blogon korábban, sajnos mostanában a hírekben annál többször. Egy izraeli bélyeget hoztam nektek, éppen elmúlt 30 éves, az 1993-as Nemzeti Parkok sorozat egyik tagja. Ez egy háromtagú sor volt, melynek ez az 1,20 sékeles Hof Dor természetvédelmi területet ábrázoló bélyeg a legkisebb tagja. Ez egy gyönyörű partszakasz egyébként a tengernél alapvetően, különleges növényekkel többek között. A másik két bélyeg 1,50, illetve 1,70 sékel értékű és a Nahal Ammud, illetve Nahal Ayun parkokat ábrázolja. A sorozatnak van némi értéke, egy-egy tagja 3-400 forintot is kóstálhat, a teljes kollekció pedig egy ezresnél indul használtan.

A Hof Dor Habonim ahogy fentebb írtam Izrael egyik legszebb partja, ami igazán különlegessé teszi, hogy rendkívül tagolt, tele van kisebb-nagyobb öblökkel, beugrókkal, illetve egyik legnagyobb látványossága a Kék barlang, ahova természetesen befolyik a tenger. Egy bizonyos részén még kempingezni is megengedett, viszont éppen emiatt, illetve hogy a természetet a túlzottnál jobban ne háborgassák, látogatása a területnek előzetes regisztrációhoz kötött.