Túl sokat gondolkozok kapcsolatokról, érzésekről, vágyakról, Rólad és rólam. Hiányzol, pedig nem is ismerlek. Kertes házban fogunk élni, mert szeretnék saját paradicsomot, paprikát, borsót és epret ültetni, valamint kell még egy bodzabokor is, mert az anyukámra emlékeztet. Harminc éves korom előtt szeretném megszülni legalább az első babánkat, de jobb lenne, ha a második és a harmadik is úton lenne. Az esküvő után rögtön bele is vághatunk. Fiatal szülők leszünk, tele szeretettel és életvidámsággal. Meg kell tanuljak nyakkendőt kötni, mert ha én kötöm majd, biztos szerencséd lesz az állásinterjún. Saját hagyományokat fogunk gyártani. Például minden este sétálunk egyet a Duna parton. Vagy csak kiülünk a teraszunkra, én az öledbe teszem a lábam, te pedig minden nap egyre szerelmesebben nézel rám.
Fejemben a következő 10 évem, mintha tényként lenne elkönyvelve, tudom, hogy így lesz. A szomorú csak az, hogy pár évvel mindezek előtt nem tudok megmaradni senki mellett sem és mellettem szintén senki. Lehet azért, mert nehéz elviselni, lehet azért, mert nem hagyom. Az idilli következő 10 évemben nem vagyok se hisztis, se féltékeny, nem lököm el azt, aki magához húzna és nem nevetem ki azt, aki gyönyörűnek hív.
Vajon Te is, kedves leendő férjem, gondolsz rám, mint leendő feleségedre és gyermekeid anyjára? Vajon te is úgy ülsz hajnal 3kor félrészegen az éjszakain, hogy arról álmodozol mikor ismersz már meg? Te is elképzeled milyen lesz együtt egy életen át? Azon, hogy hogy fogsz a tenyereden hordozni, hogy minden nap azt lásd, hogy boldogan fekszek le?
Várom már, hogy találkozzunk.
ui: nem szeretem a rózsát
origamiaround
andulkaphoto
gummygunk
dailybridgerton
izzy806
