Úgy gondolom, minden ember felelős a saját életéért, sorsáért. Én például határozottan szeretek és szerettem egyedül megküzdeni az álmaimért. Nem kellett segítség. Pontosítok: az álmainkhoz nem kell segítség. Csak a szívedre van szükség. És az élet pofonjaira is, mert még elszántabbá tesznek minket. Az ember nyilván nem hagyja magára a kisgyermekét, de például, ha a férjed, vagy a feleséged változik olyan irányba, ami számodra már mérgező, igenis azzal teszel a legjobbat magadnak, ha tovább lépsz. Azt minden embernek saját magának kell felmérnie, elégedett-e, boldog-e azokkal, akik körülveszik. A döntés mindig a miénk. Én sosem szerettem másokat, az életet, vagy a sorsot okolni a rossz dolgokért. Te se tedd! Felelős vagy azért, hogy kikkel, miként, s hogy tartalommal éled-e az életed. Minden más, csak szöveg. Ne hagyd, hogy elrohanjanak a percek üres zsákokkal a hátukon, mert mikor élted alkonyán visszanézel, nem fog tetszeni, amit látsz. Ne dőlj be hát a félelmeknek! Ha szürke az életed, színezd be, változtass, lépj tovább! Merj élni! A kockáztatás, a komfortzónából való kilépés nem biztos győzelmet, vagy vereséget jelent, hanem, hogy végre élsz. Érzed a különbséget? Ezért ezt kívánom ma nektek: lássátok meg, hogy amikor kiléptek a komfortzónátokból, valójában nem kockáztatni kezdtek, hanem élni. Meglátjátok, felemelő érzés lesz. - Péter Noel
pixelskylines
tangentwithtanner
jimmyeatworldofficial
germansingergirl
areudirty
