[everything-is-important-blog]

JoNaLu magyarul - 26/15 - Sastoll törzsfőnök

Jo és Na, a két kisegér valamint Lu, a kis bogár jó barátok. Paul szobájából nyíló egérlyukban élnek, és jól érzik magukat a szép gyerekszobában. Sok mindent...

Mesekritika #1

Az első mese egy 2010-ben induló német animáció sorozat egy része, a JoNaLuból a Sastoll őrmester. Röviden és általánosan a JoNaLu részekről: három barát, két kisegér és egy katicabogár köré épülő történetek, melyek egy-egy témát dolgoznak fel. Zenés, táncos módon mutatnak be egyes dolgokat, kultúrákat stb, általában a kicsik szeretik a zenés dolgokat, így ez hamar felkeltheti az érdeklődésüket. A mesébe folyamatosan bevonják a nézőket úgy, mintha ők is ugyan úgy a részesei lennének, ez a gyerekek számára nagyon vonzó tud lenni. Tulajdonképpen ennél a mesénél nem tudok kiemelni olyan dolgot, ami árthat a gyerek fejlődésére, vagy ami rossz hatással lehet a viselkedésére. A gyakori ismétlések pedig még fejlesztik is a gyermek memóriáját főképp, hogy minden éneklésbe bevonják őket, és a legtöbb gyerek ilyenkor valóban próbálja utánozni őket (és ezeknek a daloknak még értelme is van).

A kiválasztott részben éppen az indiánok életét ismerhetik meg a gyerekek. A bemutatási folyamat azáltal indul meg, hogy a kis katica a játék során nem érti, nem tudja, hogyan kéne „indiánként” viselkedni, és neki mutatják meg az indiánok életét, ezáltal pedig a nézőknek is. Megismerkedhetünk többek között az indiánok vadászati és védelmezési folyamataival, az indiánsátorral=tipivel (aminek a nevét is többször elismétlik, ezáltal még a szókincsbővítés is lehetséges). Az íjkészítés során azt is megfigyelhetjük, hogy egy kifeszített madzag hangot is kiadhat, és zenélni lehet vele. A környezeti nevelés is szerepet kap az időjárási viszonyok változásával (bár azt őszintén nem értem, hogy miért énekelnek esőhívogatót „esőűzőként”: D).

A mese mintát ad a barátság, a segítőkészség és összetartás fontosságáról is, anélkül, hogy ezt előzetesen vita, vagy udvariatlan viselkedés ellensúlyozná, itt csak úgy, indok nélkül segítenek a madáron, akinek leesett a fészke a nagy szélben. A hálából kapott indiántollak szétosztásakor az igazságos osztozkodás is megjelenik, ami azért fontos, mert a gyerekek, főként az óvodás korúak egocentrikus világképük miatt nagyon irigyek tudnak lenni.

A kép maga szerintem nagyon jól meg van csinálva; gyerekbarát, de mégsem túlságosan stilizált, amiben összekeverhetőek az állatok, mert annyira le van egyszerűsítve hogy fej-törzs-lábak. Alapvetően az állat figurák a kicsik számára nagyon vonzóak, és bár a főszereplők egerek, itt nem csúnyának és barátságtalannak, hanem teljesen az ellentétének, pozitívnak mutatják be őket, ezáltal a nem váltja ki azt a félelmet vagy undorodást, ami amúgy általában az egerek megjelenésével jár.

Összességében erről a meséről tényleg nem nagyon tudok rosszat mondani, esetleg azt, hogy a magyar hangok kicsit sipítozósak, vinnyogósak, de még ezt sem mondanám olyan jelentősnek, de az eredeti az egyértelműen kellemesebb tónusú. Illetve még azt tudnám rossznak kiemelni, hogy az igaz, hogy megfelelően vannak ábrázolva az állatok, de a logika és az arányok egyáltalán nincsenek meg. Persze a barátságot szimbolizálja az egész mese, meg az elfogadást és az összetartást, de ezáltal az állatvilág logikáját teljesen máshogy kapják vissza a kicsik, mint az valójában van. Mikor fogunk olyat látni, hogy egy egér egy katicabogárral él együtt vagy, hogy a madárral játszik (ami nem mellesleg ugyan akkora, mint az egér)? Természetesen ez nem akkora baj, valószínűleg a gyereknek fel sem fog tűnni, de ha mégis akkor összezavarodhat, főként, ha kisebb gyerekekről van szó, mert ők még nem tudnak elvonatkoztatni a mesétől, a fantáziától és összekeverik a valósággal.

A német verzió linkje: https://www.youtube.com/watch?v=xIMCXUi075A

[everything-is-important-blog]

Fogszabályzó? Megéri?

Nos, mint a címből is kiderül, ez egy fogszabályzóval kapcsolatos bejegyzés lenne. Sajnos én gyermekkorom óta küzdök különböző fogproblémákkal. Amíg tejfogaim voltak nagyon sok szuvas lett, ez szerencsére a maradandó fogak megjelenésével megszűnt, de körülbelül 8 évig hordtam fogszabályzót, kezdetben csak éjszakára, később pedig rögzített készüléket kaptam, illetve egy tenisz „baleset” miatt egy fogamat gyökér kezelni is kellett. Ezen kívül volt pár rossz élményem fogorvosokkal, ezek közül az egyik vezetett gyakorlatilag a fogszabályozáshoz.

Elsőként azért fordultunk a fogszabályzás felé, mert egy kevésbé türelmes és kedves fogorvos rossz tejfogamat húzta ki, illetve ezután kihúzta azt is, amit eredetileg kellett volna, ez pedig azt eredményezte, hogy az alattuk lévő maradandó fog középre ékelődött be, mellé pedig nem fért másik, így a feleslegesen kihúzott fog utódja a nyelvem alá tudott csak nőni. Ennek ellenére az első fogszabályzó, amit kaptam csak arra szolgált, hogy az állkapcsaimat összehangolja, ugyanis mint kiderült, el voltak csúszva egymástól, ezáltal nem volt jó a harapásom sem. Ez egy rettenetesen kényelmetlen dolog volt, mivel egyben volt az alsó és a felső rész, és lényegében csak csukott szájjal aludhattam, különben nem ért sokat. Ezt 2 évig hordtam, mikor is fogorvost váltottunk, valószínűleg ha ezt a lépést nem tesszük meg, a mai napig össze-vissza állnának a fogaim (egyébként alapból a nővérem miatt váltottunk, neki már akkor rögzített fogszabályzója volt, már 2 éve, mégsem történt semmi változás a fogaival, a doki meg le akarta venni a többtízezres készüléket… otthagytuk, és az új orvos 1 év alatt teljesen rendbe hozta a fogsorát). Az új orvosnál már kaptam egy újabb készüléket, ami végre a fogam helyes helyzetét segítette elő. Eközben azonban az is kiderült, hogy alul két fogam csírahibás, tehát nem is volt és nem is lesz azokon a helyeken csontfogam. Általános iskola végén kaptam meg az első rögzített fogszabályzómat alulra. Ez két év alatt kijavította a természet adta optikai hibát, összefüggő és rendezett alsó fogsorral büszkélkedhettem, de hogy ez így is maradjon hordanom kellett egy újabb éjszakait, amit most 2 év után kezdhetek elhagyni, talán jövő ilyenkorra már nem lesz rá szükségem (:D ). A fogszabályzóm levétele után került sor a gyökérkezelésemre, amikor az orvos megemlítette, hogy nyílt harapásom van, ami annyit tesz, hogy a felső fogsorom kijjebb van, mint az alsó, a metszőfogaim nem érintkeznek egymással. Így jött egy újabb hosszadalmas procedúra, csak ez esetben két ép csontfogamtól is meg kellett válnom, hogy meg tudják oldani ezt a problémát. Ezután következett újabb 2 év, és a végzős évben a tablófotózás előtt 2 héttel már élvezhettem a végre megfelelő rendezettségű fogaimat. Természetesen ezután is kaptam egy éjszakai fogszabit, hogy így is maradjon, illetve hogy az apróbb elcsúszásokat még koordinálhassák.

És akkor, hogy megbántam-e? Egyáltalán nem, és örülök neki, hogy a szüleim foglalkoztak ezzel a kérdéssel és még a 18. életévem betöltése előtt sikerült megoldani ezeket a problémákat. A rengeteg készülék miatt így sem volt két fillér, de még így is olcsóbban megúsztam, mint ha most kapnék észbe, hogy bakker, nekem ezen változtatnom kell. Voltak kellemetlen pillanatok az egész kezelés alatt, mint a fogkihúzás, a fogszabályzó feltétele illetve levevése, az első pár hét fájdalma (baba kaja, pürésített ennivalók…), amikor feltörte a számat (és a mai napig nem tudom, hogy kellett volna használnom az ennek megakadályozására szolgáló viaszt) stb..Néhányszor én is vacilláltam, főképp amikor arról kellett dönteni hogy két teljesen egészséges fogamtól megváljak-e, de így utólag az volt az egész idő alatt a leges legjobb döntés. Régi képeket (nem is olyan távoli, 2 évvel ezelőtti) visszanézve egyértelműen segített abban, hogy esztétikusabb fogsorom illetve ezáltal karakteresebb arcom legyen. Ha még a fehérségén is sikerül változtatnom a közeljövőben teljesen meg leszek elégedve 19 év után a fogaimmal.

Amit tanácsolni tudok azoknak, akik gondolkoznak a fogszabályzón, vagy tudják, hogy mindenképp kell majd hordaniuk, az első sorban a megfelelő tájékozódás az orvosok körében. Manapság nagyon sok embernek van fogszabályzója, ilyenkor érdemes őket megkérdezni, hogy kihez járnak, jól végzi-e a munkáját, mennyire megbízható stb. Ha nem tudod biztosra, hogy szükséged van-e erre, vagy hogy később nem fogod-e megbánni, gondolj abba bele, hogy mi történhet? Rosszabb valószínűleg nem lesz, mert azért értik a dolgukat az orvosok, főképp, ha már sikerült egy megbízhatót találni. De ha még így sem győződtél meg róla, hogy kell ez, akkor kérdezz meg több szakembert, szerintem, ha nekem a gyökérkezelős fogorvos nem mondja soha nem szántam volna el magam erre a lépésre. Ha az gátol meg a döntésben, hogy „úristen hogy fogok kinézni az alatt a 2 év alatt, amíg rendbe rakják!”, ezt felejtsd el! , gondolj arra, hogy majd utána milyen jó lesz szép, rendezett fogakkal mosolyogni például a tablófotózáson (saját esetemben ez mindenképp motiváló volt). Egyébként én még azzal is bíztattam magam, hogy mivel nem olyan fehérek a fogaim a fogszabályzó miatt ez nem lesz feltűnő, illetve, hogy mivel nagyok a fogaim a fogszabályzó majd optikailag kicsinyíti (: )). Ha már alapból úgy nézel bele a tükörbe, hogy neked mennyire nem tetszik a fogsorod, sosem mosolyogsz úgy, mint ahogy igazából nevetnél, mert szégyelled, akkor nincs kérdés, mindenképpen érdemes megcsináltatni, annak érdekében, hogy te magad jól érezd magad a bőrödben.

Ejtsünk szót azért a pénzkérdésről is. Ha még 18 éves kor előtt kerül sor a kezelésre sokkal kedvezőbb, feltéve, ha nem magánorvoshoz fordul az ember. Ha még van rá lehetőség, érdemes ilyenkor átesni a dolgon. Ha már elmúltál 18, akkor a pénz sajnos beleavatkozhat a tervbe, de szerintem, ha van rá mód, megéri áldozni rá annyit, mert sok esetben később lehet belőle probléma, például a nyílt harapásnál elkophatnak a fogak, nagyobb fog közötti réseknél előfordulhat, hogy a bölcsességfognak nem marad hely és azzal kell majd orvosokat járni (bár sajnos ez más esetben is előfordulhat, de ha van rá lehetőség jobb megelőzni) stb. Szerintem amiatt is megéri, mert ha költünk az edzőteremre, hogy jobban nézzünk ki, ezáltal jobban érezzük magunkat, akkor erre miért ne?

Ennyi lett volna az én tapasztalatom, véleményem, tanácsom a fogszabályzással kapcsolatban, a végeredményért teljesen megéri, a néhány kellemetlenségről pedig csak annyit: „A szépségért szenvedni kell”.:)

[everything-is-important-blog]

Mesekritikák

Szeretnék egy mesékkel kapcsolatos folyamatos „bejegyzés sorozatot” készíteni, amikben különböző mesékből veszek ki egy-egy epizódot, amit elemezni fogok. Mint leendő óvodapedagógus illetve reményeim szerint jó szülő, fontosnak tartom, hogy a szülők tudják, hogy a gyerek mit néz, mert a gyerekeknél a mese az első számú tanító forrás, legyen ez hallott, látott illetve a későbbiekben olvasott mese. Gyakran a szülők csak leültetik egy adott mesecsatorna elé a gyereket, amin éppen értelmes, de lehet, hogy csak első ránézésre megy normális mese, de az ilyen csatornákon gyakran olyan bugyutaságokat adnak, ami még a felnőtt embert is butítaná, nem hogy egy befolyásolható 2-10 évest.

Én személy szerint imádom a meséket, képes lennék egész nap azt nézni, már ha jó meséről van szó. Gyakran nézem az m2-t, ahol reggeltől estig gyerek műsorok mennek, innen jött az ötlet is, hogy a mesékkel kapcsolatban írhatnék véleményezést. Egymás után folyamatosan leadják a régi, még szüleink meg mi korunkban híres meséket, amik még teljesen jók, maguk módján poénosak, és nem butító jellegűek (ilyen például a Frakk, a macskák réme; Süsü, a sárkány; Pöttöm George(személyes kedvencem J); Kérem a következőt! stb.), és ezek közé beékelve lejátszanak ránézésre valóban gyerekeknek való, de értelmetlen ráadásul sokszor olyan szószerkezeteket használó mesefilmeket, amin még én is elborzadok. Hogy rakhatnak be egy gyerekeknek szóló műsorba olyat, amiben szó szerint ez hangzik el: „Takarodjatok innen!”… Ráadásul egy aranyos medve szájából. Természetesen ezek az első dolgok, amiket egy gyerek megjegyez, mert szerinte ez milyen vicces. Hát nem az… Illetve olyat is láttam már, amiben az volt a poén, hogy szellentett az elefánt, vagy víziló vagy nem is tudom mi volt már, és a gyerek ezen nevet… és mit tanul meg belőle?: hogy ezt nyugodtan csinálhatja társaságban és még nevethet is rajta…És ő valójában nem tudja, hogy ez rossz, mert ezt látta a mesében, ahol pedig nevettek rajta.

A mesék közül hozni fogok példának régebbi, jobb mesék, illetve az újak közül is (ha van ilyen) lesznek értelmesebbek, de a katasztrofális meséket sem akarom kihagyni a kritika alól.

És még mielőtt valaki belém kötne, igen tudom, hogy az összes csatornán van minimum 6-os karika, de néhány mesét még a 10 éveseknek sem ajánlanék, illetve néhányat meg simán megnézetnék egy 3 éves gyerekkel is. Én a legszívesebben mindegyiket külön karikáznám, ha lehetne ilyen opció, illetve kivenném azokat, amik csak rossz hatást gyakorolnak a kicsikre, de mivel ezt nem tudom megoldani, így csak esetleges tanácsot tudok adni, hogy mit hagyjunk és mit ne megnézni a gyereknek.

[everything-is-important-blog]

Tények és tévhitek az óvodapedagógiáról – avagy válaszok az értelmetlen kérdésekre

Több mint egy éve, amióta a pályaválasztás szóba jött a végzős év közeledtével bombáznak ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, mint a „Ha okos vagy, miért erre mész/mentél?” vagy „Minek ahhoz egyetem? Csak vigyázni kell a gyerekekre meg játszani velük.”. Sajnos a többség így viszonyul az óvodapedagógiához és a pedagógusokhoz, márpedig nincs igazuk, nagyon nincs.

Kezdeném az első számú legfrusztrálóbb kérdéssel: „Ha okos vagy, miért óvodapedagógiára mentél?”. Első sorban nem a szerint választottam pályát, hogy okos vagyok-e vagy sem, sőt, úgy gondolom, hogy az főiskola/egyetem eléréséhez alapvetően kell egy meghatározott tudásszint, nem hiába szenvedünk az érettségivel, tehát ez a feltevés innentől kezdve már hülyeség. A választás aszerint történik (legjobb esetben), hogy mit szeretnénk csinálni, mi az, amiben el tudjuk képzelni magunkat 4-6-8 év múlva több évtizeden keresztül. (Bevallom az első számú nálam sem az óvodapedagógia volt, és később azt a választást is szeretném megvalósítani, és akár egyszerre működni mindkét szakmában.) Azonban amiatt is értelmetlen ez a kérdés, mert kíváncsi volnék hány szülő járatná olyan helyre a gyermekét, ahol kevésbé okos pedagógusok veszik körül. Az óvodás kor a tanulás egyik legfontosabb állomása, a gyerekek ilyenkor a legfogékonyabbak arra, hogy megismerjék a környezetüket, magukat stb. Ilyenkor a nap több mint felét töltik az óvodában, tehát ha kérdésük merül fel, ami a 3-7 éveseknél elég gyakori, nem feltétlenül a szülőtől fogja megkérdezni. Na mármost, ha az óvodapedagógus nem valami okos, hogy fog tudni válaszolni? Ahhoz hogy ezekre válaszolni tudjunk, kell egy bizonyos tudás, illetve az a készség, hogy ezt érthetően, leegyszerűsítve, a gyerek nyelvén adjuk át, ez pedig csak akkor megy, ha mi magunk tisztában vagyunk az adott dologgal, értjük azt. Szerintem az óvodapedagógusnak kellene a legokosabbnak lennie bármelyik szakma emberei közül, mert egy kicsit mindenhez értenie kell.

És akkor térjünk át az egyetem részére, és hogy „minek az?”… Már az eddigiekkel is igazoltam, hogy az teljes mértékben téves állítás, hogy az óvodapedagógusnak nincs sok feladata, de ezt kifejtve nézzük, mit is tanulunk az egyetemen. Az óvoda az iskolára készíti fel a gyermekeket. Egy óvodapedagógusnak tudnia kell, hogy milyen szinten áll minden egyes gyerek, és hogy melyik területeket miként tudja fejleszteni játékos módon. Minden tevékenységbe bele kell szőnie a különböző nevelési feladatokat, amik fejlesztik a személyiséget is. Nem csak leülnek játszani, vagy a szoba egyik feléből figyelik a játszó kicsiket. Minden egyes tevékenységet tudatosan visznek be a csoportba, még akkor is, ha spontán módon történik. A gyerekek természetesen ezt mind szórakozásként, örömmel élik meg és nem veszik észre, hogy igazából mennyi mindent is tanultak.

További kérdések közé szokott tartozni a jövedelem kérdése…”És hogyan fogsz megélni ebből?”, „Hát akkor egy pénzes férjet kell kifognod…”. Való igaz, az óvodapedagógus nem keres sokat Magyarországon, de ha van egy kis affinitása is az embernek más dolgokhoz, akkor ezt könnyen átfordíthatja olyan mellékmunkára, amit szívesen csinál, nem megterhelő, de mégis plusz keresetet ad. Beszélek itt az egyéb külön tevékenységekről, amit délutánonként lehet tartani, akár az óvoda épületében is, és akkor még a felesleges utazást is elkerülhetjük. Ezekre a külön programokra sok szülő szívesen járatja a gyermekét, lehet ez valamilyen sporttevékenység, ének-zenei program, táncos program stb. Ezentúl ha valamilyen továbbképzési úton a hiperaktív vagy mozgáskoordinációs zavaros vagy egyéb javítható problémával küzdő gyermekekre is specializálódik az ember, nekik tarthat külön foglalkozásokat. Ezekre manapság elég nagy szükség is lenne, mert az óvodások többségére jellemző ezek közül valamelyik. Az óvodapedagógusi munka nem 0-24-es műszak, így ezek a plusz egy-két órák megoldhatóak, ha az ember tényleg szereti ezt csinálni. Ezen túl vannak olyan szakmák, amik passzolhatnak az óvodás korosztályhoz és akár magán vállalkozásban is végezhetők (természetesen a megfelelő papírok kiváltásával stb.). Az én ötleteim között is szerepel például a cukrász szakma megszerzése. Szívesen sütök otthon, hát miért ne fordíthatnám ezt pénzügyileg is hasznossá? :) Az óvodában pedig ott van a célközönség, a legtöbb gyerek imádja az édességet, és hát egy évben mindenkinek eljön az a nap, amikor az ő kívánságai a fontosak, hiszen a szülinapjukon ők vannak a középpontban (bár óvodában még minden nap az egocentrikus világkép miatt :D ). Ilyenkor a szülők szaladnak a csoki tortáért marcipánfigurával, a marcipánnal bevont tortáért, mignonokért, érzékenység esetén a cukor, liszt, tojás vagy tej mentes, de finom és szép tortákért. A szülőnek is egyszerűbb, ha megbízható forrásból szerzi be a gyermek kívánsága szerinti süteményt, és akkor talán elkerülhető, hogy Minnie egér helyett egy szakácsnőnek öltöztetett egér kerüljön a várva várt finomságra. Ezeken kívül még számos más kiegészítő kereslet is szóba jöhet, az embernek csak fantáziadúsnak és vállalkozó szelleműnek kell lennie.

Nagyjából ezek azok a kérdések, amiket ha hirtelen nekem szegeznek nem tudom összefoglalni és inkább csak egy kisebb veszekedés alakul ki belőle, mert a kelleténél erélyesebben fejtem ki a véleményem arról, hogy miért gondolja ezt mindenki… :)

[everything-is-important-blog]

hogy mi is ez?

Ezen a blogon a véleményemet, sajat tapasztalataimat, élményeimet fejtem ki különböző témákkal kapcsolatban. Sokszor van olyan alkalom, amikor szívesen kiírnám magamból egyes dolgokról a gondolataimat. Ezek mások számára is ismert problémák, kérdéskörök lehetnek, így gondoltam ezt egy blog formájában valósítanám meg, aztan ki-ki döntse el, hogy érdekli-e vagy tovabb ugrik. :)