Remélem legközelebb sikerül meghalnod:)
Herr Szilvia, Vajda Kristóf, Polgár Csaba, Rácz Dávid, Lénárt Judit, Csúcs Olívia, Schell Judit, Rezes Judit, Kardos Róbert, Lehóczki Zsanna, Mácsai Pál
Schwechtje Mihály állami forrásból egészen érthetetlen módon nem támogatott remek tinifilmje egyrészt borzasztó fontos és aktuális témával foglalkozik végre, másrészt közvetve vagy közvetlenül több nagyobb figyelemre érdemes gondolatot vet fel, mint bármelyik magyar film az elmúlt sok évből.
A rendező több tehetséges társához hasonlóan nem tartozik a Filmalap-rendszer kegyeltjei közé, ahol nyilván igen erősen leegyszerűsítve, de a (szándék szerint) tömegeket megszólítani képes, valójában felülmúlhatatlanul súlytalan és prosztó vígjátékok (Pappa Pia, 2017, Csupó Gábor; Valami Amerika 3, 2018, Herendi Gábor; Kölcsönlakás, 2019, Dobó Kata) és a komoly díjakra esélyes, fajsúlyos, művészi igényű presztízsfilmek (Testről és lélekről, 2017, Enyedi Ildikó; Saul fia, 2015, Nemes Jeles László) élveznek elsőséget. A sok bicegős kategória közül leginkább midcultnak nevezhető filmek (amikkel mondjuk az A24, vagy a Fox Searchlight és hasonló profilú forgalmazók foglalkoznak az igazodási pontnak mondjuk nyilván nemigen használható amerikai piacon) nálunk bajosan jutnak pénzhez, vagy aztán közönséghez.
Pedig egy ilyen film, mint az (alkotói által is használt rövidítéssel élve) RLSM, semmi olyan elidegenítő formai, cselekménybonyolítási, vagy a mindennapi élettől elemelt, komoly háttértudást igénylő gondolati motívumot nem tartalmaz, ami befogadását egy átlagos filmbarát számára megnehezítené. Ráadásul tinédzserekről szól, akik már jó ideje a mozik kiemelt célközönsége. Az egyik fő karakter Eszter (Herr Szilvia), egy átlagosnak mondható tinilány, a szokásos szorongásokkal, pár hozzá hasonlóan manga- és anime-bolond baráttal. Osztálytársai körében nem kiugróan népszerű, de nem is egy pária, introvertált, de nincs kórosan begubózva. Addigi zavartalan élete kicsit felborul, mikor szeretett angoltanára egy külföldi munka miatt távozik az iskolából. Az egyébként nős Csababá (Polgár Csaba) aztán a távolból már meg meri vallani a lánynak, hogy jóval többet érez iránta mint illdomos volna. Egyre többet beszélgetnek Skype-on, Eszter boldog, de idővel a férfi követelőzővé válik, cybersexet és mind több figyelmet követel a lánytól.
Ennél többet nem volna szerencsés elárulni a történetről, a film pont úgy van összerakva, hogy minden ott, akkor és úgy derüljön ki a néző számára ahol, amikor és ahogy ennek meg kell történnie. (Érthetetlen miért nem tartotta a Filmalap fejlesztésre érdemesnek a forgatókönyvet.) Tudható azonban, ezt már az RLSM beharangozói is nyilvánvalóvá tették, hogy szerephez jut többek között az internetes zaklatás témája is. Tény, hogy a film olyan túl sokat nem tesz hozzá a jelenségről már több alkalommal elmondottakhoz, de nagyon okosan, átélhetően és kellő érzékenységgel mutatja azt be, ami rettentően fontos. Egy olyan generáció számára, aki többet van online mint off, egy ilyen filmen keresztül látni az internet által nyújtott óriási szabadság könnyen veszélyessé váló oldalait sokkal megfoghatóbb lenne, mint elolvasni bármilyen nevelő célzatú tájékoztató füzetkét.
Schwechtje nagy húzása, hogy (egy váratlan nézőpontváltással) sikerül úgy bemutatni a másik felet is, hogy legalább bizonyos mértékig megérthessük a motivációit, és átérezhessük milyen spirálba került, és milyen reménytelennek érződhet kijutni onnan. Általában tizenévesen már a valamivel korábbi generációk számára is a legfontosabb az volt, milyen szerepet tölt be az ember abban az osztálytársak és barátok alkotta mikroközösségben, ahol ideje tetemes részét töltötte. Jelesül, mennyire népszerű, ami látszik azon, kik nevetnek a viccein, kik barátkoznak vele, elhívják-e a legjobb bulikba illetve mennyire vonzó, amit aligha meglepő módon legpontosabban az mutatott meg, jut-e szexhez az illető, és ha igen, mennyihez és kivel. Utóbbit kár lenne tagadni, mindenki tisztában van a kamaszkorban zajló biológiai változásokkal, mégis kulturálisan valamiért nem elfogadott kijelenteni, hogy a tinédzserek bizony szeretnek lefeküdni egymással. A probléma ezzel csak ott van, ha valaki nagyon vágyna rá, de se nem népszerű, se nem elég vonzó, és kívül reked azon a körön, amibe nagyon szeretne bekerülni. Ők ezzel nem ritkán a teljes megsemmisülés érzését, az önbecsülésük totális leépülését élik meg. .
Pár éve már komolyabb figyelmet kap az ún. incel közösség, ami leginkább olyan fiatal férfiakat jelöl, akik már hosszabb ideje küzdenek ezzel a problémával és olyan internetes fórumokba tömörültek, ahol egymást hergelve erőszakos nőgyűlölő nézeteket terjesztenek, valamint rendkívül felháborítónak tartják, egyrészt hogy ők nem kapnak bármikor szexet bármilyen általuk kívánatosnak tartott nőtől, másrészt, hogy mióta egyenjogúak lettek, minden nő erkölcstelen, pénzéhes kurva. Ebből a rövid, durván vázlatos leírásból is érzékelhető, alapból nem egy túl ésszerűen gondolkodó, pozitív szemléletű, szerethető csoportról beszélünk, de hogy a helyzet még rosszabb legyen, több tömeggyilkos is kikerült már köreikből, ami nyilvánvalóan tovább rontotta ezeknek az egyébként zárkózott, korlátozott szociális készségekkel bíró, kisebbségi komplexusokkal küzdő férfiaknak amúgy is rossz hírét. Az RLSM is megismertet minket egy kamasszal, aki potenciálisan közéjük nőhet fel, de a film nagyon objektívan mutatja be őt, nem démonizálja a karaktert, nagyon is empatikusan megpróbálja felfejteni, ki, mi, milyen külső körülmények illetve milyen saját hibái tették ilyenné.
Ahogy már esett szó róla, a film állami támogatás hiányában igen kevés pénzből készült, ami kár tagadni, látszik is rajta. A rendező és segítői azonban próbáltak kreatívan közelíteni a problémához. A szokásostól eltérően a film 4:3-as képaránnyal készült, ami kisebb részt mutat a környezetből, aminek a bevilágítása megfelelő lámpák hiányában gondot okozott volna, ellenben jobban kiemeli a színészeket és jobban hat a sok arcközeli is. A sajátos képarány eredményeként kialakult kétoldali fekete sávban pedig elolvashatjuk mit írnak egymásnak az éppen chatelő fiatalok.
Schwechtje filmje alapvetően hiteles és őszinte, és ami nagyon fontos, végtelen együttérzéssel ábrázolja a tinik problémáit, soha egy másodpercre sem érezni úgy, hogy itt most egy felnőtt elmondja a tutit a ti jelentéktelen kis nyűgeitekről. Bizonyos pontokon éppúgy eszünkbe juttathatja a hasonló témájú, jó szándékú, bár kissé szentimentális 13 okom volt...(13 Reasons Why, 2017-) című sorozatot, ahogy Lukas Moodysson csodálatos Redvás Åmålja (Fucking Åmål, 1998) egyenességét, érzékenységét is. A kamaszkor problémáit nem redukálja le, borzasztó összetettnek mutatja be azokat a társas és lelki folyamatokat, amik boldoggá, szerelmessé, önteltté, vagy megalázottá tehetnek bárkit. A film teljesen természetesnek veszi a Skype, a Snapchat, a Facebook létezését és szerepét az életükben, amit szüleik, nagyszüleik fiatalkorához képest még nehezebbé tesz, hogy nekik már két fronton kell megfelelniük, hogy megbecsült tagjai legyenek a közösségüknek, a különféle virtuális tereken és IRL. Két különböző szabályok szerint szerveződő minitársadalomban, eltérő írott és íratlan etikettel.
A látottak hitelességét nagymértékben növeli, hogy most nem kora harmincasok, hanem tényleg tinik alakítják az RLSM tizenéveseit. Mindnyájan drámatagozatos suliba járnak, nem először szerepelnek, nem lógnak ki a rutinosabb kollégák mellől. Az Esztert alakító Herr Szilvia meglepően erős a film azonosulásra leginkább alkalmas karaktereként, nemcsak a kitettebb, drámaibb jelenetekben van elemében, a kis pillanatokban is nagyon természetes. Az egyetlen apró, és tudom, szőrszálhasogatónak tűnő probléma az lehet vele kapcsolatban, hogy kicsit talán túl szép a szerephez. Az egyik nagy fordulópontnál a fiatal színésznő rövid időre félmeztelenül jelenik meg, ami alapvetően egy dramaturgiailag megalapozott, a film hitelességéhez fontos, és tulajdonképpen ízlésesen megrendezett és felvett rész. Utóbbi kettő azonban vesz is el a konkrét jelenet éléből. Természetesen nem állítom, hogy egy kellemes külsejű személynek nem lehet gondja a meztelenséggel, vagy ne lehetnének gátlásai a testével kapcsolatosan. Amióta viszont mindennapos, hogy kihívóan felöltöztetett és fotografált, grafikai termékké retusált tini modellek pucsítanak emeletes házak falaitól, a tévéreklámokon át az Instagramig mindenhol, mindenféle méretben, egy lengén öltözött, vagy akár felül semmiben mutatkozó csinos külsejű fiatal lány nem feltétlen sugároz olyan védtelenséget, kiszolgáltatottságot akár egy hasonló kép, akár jelen film nézője számára, mint esetleg egy olyan, aki nagyobb mértékben tér el a jelenleg divatos szépségeszménytől. Egy ilyen minden bizonnyal végtelenül önbizalomhiányos lánytól észbontóan nagy lépés volna így megmutatnia magát a szerelmének, és így - őt és a vele azonosuló befogatót is - a film végi "bosszú" is százszoros erővel vágná gyomron. A problémát árnyalja persze, hogy a film története szerint hárman is belezúgnak a lányba rövid idő alatt, így bizonyosfajta vonzerővel rendelkeznie kell. A két fontos fiúkarakter Péter és Beni bár elég pontosan és árnyaltan vannak megírva, színészileg azért kevesebb izgalmas feladatot adnak Eszternél, de jegyezzük meg, hogy az őket adó Vajda Kristóf és Rácz Dávid is tehetségesek, őket is szívesen látnánk még újabb filmekben. Például olyanban amit Schwechtje Mihály rendez sok pénzből.
