Mire a zenekar fellépésére sor került, Maniac már járni is alig tudott, egyes pillanatokban az is valós veszélynek tűnt, hogy a késeivel megsebez valakit a nézőtéren. A backstage-ben aztán a részeg énekes tombolni kezdett, hamarosan üvegszilánkok borítottak mindent, és csak Berberian erőteljes fellépésének köszönhető, hogy nem sikerült a teljes rendezvény áramellátását biztosító kapcsolószekrényt is tönkretenni. Az énekes természetesen belegázolt az üvegcserepekbe is, majd – hiszen akkor jó ötletnek tűnt – a talpáról összeszedett vért a frissen szerzett kiadójuk főnökének arcán kente szét. A kaland végül egy pontosan elhelyezett jobbegyenessel (Maniac állán) és egy szóbeli elismeréssel (Hellhammer részéről) ért véget, Berberian pedig úgy utazhatott haza, hogy minden, részben még meg sem keresett pénzét egy olyan bandába fektette, amelynek tagjai a saját énekesüket is rühellik. Persze itt a Mayhemről beszélünk, egy olyan brigádról, amelynek neve az intézményesült káosszal forrt össze, szóval ha úgy tetszik, az efféle akciókkal is csak a saját hírnevüket öregbítették. Legközelebb a lemez mesterszalagjának átadásakor találkoztak Svédországban, ahová a kiadó főnöke készpénzben, egy bőröndben, a saját kocsijával vitte el az ígért összeget, majd megtörtént a csere (a lemezt a pénzért), a zenekar pedig a norvég vámosokat kicselezendő, apránként szállította át Oslóba a pénzt (csak halkan teszem hozzá: átmenetileg állítólag egy erdőben ásták el a bőröndöt). Utóbb Berberian is az amatőrség csúcsának minősítette az esetet, a punk hozzáállásban gyökerező akció naiv bája azonban már akkoriban is határozottan gyönyörködtette
baratheonpilled
theartofmadeline
ellievsbear
turnnoffyourmind
kaledo-art
janainaart
snowghoul
