Nem gondoltam volna hogy megint ugyanitt fogunk tartani de mindegy mostmár eldöntöttem, hogy elengedem én is ezt az egészet, viszont ezt leírom mert így könyebb lesz nekem és tudom, hogy ennyit megérdemlek. Júniusban lesz egy éve, hogy megláttam életem első, első látásra szerelmét. Ezelőtt azt hittem ilyen nem is létezik meg ez egy faszság. Aztán rájöttem, hogy valaki szemében nem láthatod azt a világot amiben végre szeretnél élni akit nem is ismersz. Szerelmes lettem a szemedbe, a mosolyodba, a hangodba, a beszédedbe és minden lépésedbe de igazából én a mai napig vallom, hogy beléd csukott szemmel is szerelmes lettem volna. Annyi mindent elvett ez az egész belőlem. Annyi esélyt adtam neked, mindig ott voltam melletted és elfogadtam azt aki vagy. Mikor az egész világ nem akart én akkor is akartalak. Nem lesz elég rá egy élet, hogy rájöjjek miért nem voltam neked soha elég. Minden szerelmem, szeretetem és törődésem neked adtam volna. Soha nem tudtam elmondani mennyire szeretlek és nem azért mert képtelen vagyok kimondani hanem mert nem tudtam volna soha elmagyarázni. Szerettelek annyira, hogyha megkértél volna, hogy várjak rád életem végéig, csak azért, hogy legyen időd más emberré válni, azzá aki már szeretni fog, vártam volna. Akármikor láttam, hogy neked valami fáj és sírni láttalak, mindig azt kívántam, hogy inkább fájjon nekem 100x mint neked egyszer is. Rengeteget bántottál de ha ezer könnycsepp nem lett volna elég, ejtettem volna többet csak még egyszer érezzem, akkor is ha 2 percre de érezzem, hogy a karjaid között otthon vagyok, mert mindig ott éreztem magam. Nálad nagyobb nyugalmam sose volt senkinél. Sose fogom tudni elmagyarázni mennyire szerettelek de már nem is fog kelleni. Amit már elmondtam neked és sose fogom letagadni de akárhány darabokra tört a szívem én az összessel téged szerettelek. Őszinte leszek veled, tőled voltam a legboldogabb de egyben te tettél tönkre, de mindig úgy voltam vele hogyha egyszer megtalálom azt az embert akiért megéri szenvedni is nem csak boldognak lenni mellette, ne engedjem el bármi áron se, akkor sem ha ő ezt kéri, soha ne engedjem el! Talán az enyhít a fájdalmamon, hogy már neked nem lesz plusz terhed. Egy kis ideig minden emlékünk a vállamra nehezedik és ettől széttörik a szívem. El fog múlni. Amit sose fogok neked elfelejteni, az pedig az, hogy megmentettél. Minden nap értelme volt felkelni, mert tudtam, hogy látlak aznap. Remélem sose fogod azt a sok jót elfelejteni ami kettőnk között történt és jó emlékként fogsz rá gondolni.