"I don’t know you anymore"

☽ I need myself back ☽ ☼ Text me if you need company ☼

[genesisthreetwenty]

it is november again which means i am feeling nothing and i am feeling everything

[mournfulroses]

Sonya Vatomsky, from a poem titled "Spring Flowers," featured in Salt Is for Curing, publ. in 2015

[wordx]

[gabortob43]

Mindig többet adtam neked, mint amit kérni mertél.

És most bennem már nem maradt semmi más,

csak az a kevés, amit nem vittél el..

[the-sign-to-do-it]

Tudod mi az a kegyetlenség?

Az amikor egy másik emberben olyan reményt keltesz, hogy megéri várni olyan dologra amiről te már tudod, hogy sose jön el..

Ő meg csak vár, vár, vár és vár....

[gabortob43]

Változtam, próbáltam. Mégis valami mindig kevés neked. Mintha már zavarnék az életedben, pedig csak annyit akartam, hogy benne lehessek.. "Büntetsz" azzal, hogy már nem vágysz rám, én meg reménykedem, hogy egyszer újra fogsz..

Nem értem, miért én vagyok mindig az,

akitől el lehet menni,

következmények nélkül.

[gabortob43]

El akartad hitetni velem, hogy milyen különleges szerepet töltök be a szívedben, és én ittam minden szavad, hittem neked, hittem benned.

[i-am-bad-baby]

Olyan érzés, mintha semminek nem lenne értelme nélküle...

[discolor3d]

[gabortob43]

Te már elengedtél.

Én meg még mindig két kézzel kapaszkodom beléd.

[gabortob43]

Nem hibáztathatlak azért, mert nélkülem vagy boldog. Magam hibáztatom, mert azt hittem, hogy nélkülem nem vagy boldog.

[gabortob43]

Ha hiányozni kezdenék, csak emlékezz rá, hogy te választottál mindent, és mindenki mást helyettem. Miközben én mindig minden esetben téged választottalak.

[gabortob43]

Nem akarok így élni tovább.

És nem „így” nem akarok tovább élni.

[im-leaving-soon-s2]

,,Maradtam akkor is, amikor nem éreztem magam szeretve, és ez alapvetően mindent elmond arról, mennyire akartam, hogy te legyél az."

[the-sign-to-do-it]

Vajon meddig bírja a testünk leplezni megtépázott lelkünket?

[vlonethxg]

[abit-weirdoo]

Az élet egyik legnehezebb próbája, amikor az elménk már tudja az igazságot, de a szívünk még mindig nem hajlandó elfogadni.