joe's library//[-napló-], visongás, meg ami jön...
@joe-a-nevem
// books, what else? //olvas//ír//néz//+lát//hallgat//beszél//gondol// néha troll//gyakran érző lélek//ND//GAD//HF ADD//RSD//ED. én meg szenvedek tőle :S -[warning]------------- jelen mikroblog tartalmából levont következtetésekért, azok...
igazából a Holdig elérő, végtelen reménytelenség van bennem.
mert mikorra lehet érdemi, érezhető változás?
amire alapozva tudok szerethető, jobban fizető munkát találni.
van meg kb. 15 aktív évem.
MAXIMUM.
utána meg lófasz nyugdíj….
ez a kibaszott realitás.
add ne mondjam, hogy ez mennyire lehoz az életről ..
és tényleg, tényleg nem tud olyan és annyi jó történni velem, hogy egy esetleg felbukkanó
reménysugár ne aludjon ki mint a csillagszóró sziporkája.
és ez totális kétségbeesésbe ránt minden kibaszott nap minden kibaszott órájában.
nincs reális, belátható időn belül érdemi javulásra lehetőség.
gyakorlatilag 30 évnyi életlehetőséget veszítettem el önhibámon kívül - behozhatatlanul.
esélyem se volt.
szóval leginkább kibaszott LOBOTOMIA KELLENE.
aztán salátaként elvegetálok valahol egy sarokban.
de legalább fájdalom és szenvedés nélkül.
vagy ami még biztosabb:
minden tárgyi dolgomat elosztogatni, kidobni, albit, telefont felmondani, minden online lábnyomot felseperni és kicsekkolni a picsába.
de hát mit lehet tenni, most mondta fel a szolgálatot a 2016-ban vásárolt, tehát 10 évig tökéletesen működő BEKO 5530 típusú masina.
becsületemre legyen mondva, megpróbáltam megjavítani, ahogy annak idején a mosógép motorban is cseréltem szénkefét. ezt is megpróbáltam youtube tutoriálok alapján, de úgy tűnik, vezérlőpanel hiba, meg hát mégiscsak 10 éves, úgyhogy hálás szívvel, de végül eljátszottam a papot és feladtam neki az utolsó kenetet.
asszem a beko török márka, de annyi baj legyen, árban nagyon jók, úgyhogy egy szintén beko gyártmányú új gépre esett a választásom, remélem gyorsan kiszállítják, mert addig csak gyűlik a szennyes edény, én meg nem fogok kézzel mosogatni, mint az állatok. meg különben is takarékoskodni kell a vízzel, amit kézi mosogatással csak pazarolnék.
a faszom tele van azzal, hogy ha az ember valamire azt mondja, h NEM akkor magyarázkodni kell állandóan, h miért. azért mert NEM. ennyi. NEM. mert nem akarom és kész (utalás vissza a pár napos posztomra).
miért van az, h ha más mondja, h nem azt nekem el kell fogadnom, de ha én mondok nemet valamire akkor magyarázkodnom kell.
én nem akarok strandra menni és kész. nem akarok beszélni a testszégyenemről, az ocd-s/szenzoros szarjaimról, hanem nem akarok menni és kész.
de a céges klotyóban nincs nedves törlőkendő :( úgy kell craftolni, ha kullantani megyek, hogy húzok pár papírkéztörlőt, átitatom a csapból vízzel, és azt viszembe magammal a fülébe :/ (a budipapír nem maradna egyben, ha azt vizezném be előre)
OK, csak azért kérdem, mert az egyik előző irodában egyszer kitettek minden mellékhelységben egy papírt, hogy ne dobjunk nedves törlőkendőt a wc-be, mert eldugul. Volt egy ilyen "ami a szívemen, az a számon" munkatársnőnk, aki addig sem volt rest szállítani a meghökkentő dolgokat, de erre a kiírásra úgy bepipult, hogy amikor visszaért az asztalához, le sem ült, csak puffogott folyamatosan és közölte fennhangon, hogy "NA DE HÁT HA FOSOK??? Akkor dobjam a kukába, hát milyen szag lesz ott, ha mindenki ezt csinálja?" És akkor ott kicsit mindenki lefagyott és azóta is az jár a fejemben, hogy cseppet sem megoldott ez a munkahelyi szarás téma, szerintem bidé kéne az irodákba!
Ja varj, nem a kukaba, hanem a wcbe. Hat mar akkor szetfoszlik, amikor kihuzom a zacskojabol, mert osszeakad-ragad a fel csomag, aztan meg ugy kell visszatuszkolni, ami nem kell. Nyugodtan dobaljad bele, direkt ugy fejlesztettek ki ezeket. Ha attol eldugul, akkor a kulatol is el fog.
de van a nem szétfoszlós törlőkendő amit nem szadat WC-be dobni, meg a szétfoszlós ami meg még azelőtt szétfoszolna mielőtt bedobnád a WC-be általában a kezed és a segged között.
sztm a nedves wc-papírokat mind (úgy hirdetik, hogy) le lehet húzni, nedves törlőkendőnek viszont a babák tisztogatására való, nagyobb méretű és vastagabb anyagú kendőt hívják, amit viszont tényleg nem szabad vécébe dobni, és valahol az elmúlt évtizedekben ez a kettő összekeveredett a fejekben. illetve azt se zárom ki, h vannak, akik tényleg babatörlőkendőt használtak erre a célra, és aztán csodálkoztak, h eldugult a vécé.
viszont a nedves wc papír vs bidé vitában még mindig nem vagyok meggyőzve a bidé fennsőbbrendűségéről, mert nem tudom elképzelni a higiénikus use case-et 😬
odáig rendben, h szarás után vizet spriccelsz a területre, kézzel odanyúlsz és megmosod, aztán vécépapírral szárazra törlöd, de
1. az a víz nem szappanos
2. ha odanyúlsz kézzel és lemosod a szarmaradványokat, akkor vizes-szaros lesz a kezed 🤢
3. vizes-szaros kézzel fogdosod össze a ruhád, míg felöltözöl, h a mosdónál kezet moss (a mosdó csapjának összefogdosását már nem is említem) 🤢
4. sima kézmosás ezután lófaszra se elég, ehhez minimum körömkefés-antibakteriális szappanos sikálás kell 🤢
4. merthogy a vizes-szaros segglyukadhoz kellett nyúlnod, amitől vizes-szaros lett a kezed!! 🤮
szóval a lehúzni-nem lehúzni dilemmában nekem továbbra is a nedves wc-papír a barátom 😢
Szerintem túlkomplikáljátok. Páróra vagy legkésőbb másnap szaros lesz, minden kitörlés felesleges. Annyira kicsik és semmik vagyunk a világ természetes körforgásában, mit számít hogy naponta 2 percet vagy 24 órát szaros a seggünk? Embrace the freedom!
ez így, a gyakorlatban, a natúr mindennapokban elég hamar eltérdel.
erőforrások hiányában nulla bármire is az esély.
már ha a racionálisan elérhető halmazon belülaradunk. és tudomásom szerint az irracionális zónába bejutni illetve ott tartósan, biztonságosan haladni, fejlődni -és nem elkorcsosulni és/vagy összebaszódni- nem igazán lehet erőforrások hiányában.
kérlek vezesd le - fact check alapokon - hogy egy kis varázsgomba hogyan is oldja meg pl. azt, hogy ezidáig kizárólag hulladék munkahelyeim voltak és nincs _semmi_ "munkaerőpiacilag az eddigiekhez képest jobban értékesíthető" amit be lehetne írni CVbe... na így hogyan is lesz több bevételem?
vagy... elkezdett a testem fizikailag is amortizálódni. konkrétan töredékét bírom a korábbiaknak. ez tovább szűkíti az amúgy sem széles lehetőségeket.
azt pedig nem tudom összerakni, hogy 30 évnyi lemaradást, hiányzó élettapasztalatot a varázsgomba hogyan is pótol?
ahogy a csontig beégett 'misfit' státuszt sem tudja eltörölni.
ez így, a gyakorlatban, a natúr mindennapokban elég hamar eltérdel.
erőforrások hiányában nulla bármire is az esély.
már ha a racionálisan elérhető halmazon belülaradunk. és tudomásom szerint az irracionális zónába bejutni illetve ott tartósan, biztonságosan haladni, fejlődni -és nem elkorcsosulni és/vagy összebaszódni- nem igazán lehet erőforrások hiányában.
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.
nem gondoltam, hogy eljutok idáig. biztosan megkeseredettnek tűnhetek kívülről. ha ilyent láttam korábban, azt gondoltam, hogy ennél az embernél valami nem oké. eltört.
így három évvel az esküvő, és mintegy két évvel a szétmenés után arra jutottam, hogy belekezdeni bármibe is felesleges. és ezt minden nosztalgia nélkül.
merthogy EGY, elhittem, hogy van esély arra, hogy az a kapcsolat életem végéig fog tartani, de akkorát tévedtem, hogy most már nem hiszek az ilyesmiben. KETTŐ, megvolt a legjobb, és azt is elég nagy meló volt legjobbá tenni; semmi motivációt nem találok magamban (e pillanatban?) egy kevésbé jobb sztorit építgetni. HÁROM, e két év alatt minden komolyabb nekifutásból csak csalódás lett.
túl a csúcson olyan verzióban, hogy nem a stallone a főszereplő, hanem én, és nem happy end a vége, de nem is szomorú, csak olyan semmilyen. érdektelen. nem kifejezetten baj, meg elég természetesnek is tűnik, csak az újdonság, hogy nem készülök/várok már semmi elsöprően jóra.
örülj, hogy egyátalán megtörténhetett.
tapasztalhattál, gyarapodhatott az élettapasztalatod, a megélt élmények, érzések, minden.
van akinek _valódi_ esélye sem volt még arra se, hogy eleve elbaszódott kapcsolata lehessen. :(
semmi sem örök, így az állapotok sem, a kényszerpályák sem
a béklyót sosem késő levetni,
és a harcot feladni mindig túl korai
nincsenek előre megírt sorsok:
az vagy, amit (el)hiszel magadról
azt érzed, senkinek nem vagy fontos, ezért már magadnak sem - ezt ismerem
van, akinek most is hiányzol
van, aki hisz benned, aki jót akar neked
aki segítene
te közéjük tartozol-e?
én úgy érzem, elsősorban magamnak tartozom azzal, hogy soha ne adjam fel a boldogság keresését, a Reményt - mert csak ezt az egy esélyt kaptam az életre
sorrynotsorry, ez eléggé rózsaszín napszemüveges, már a toxikus pozitivitást súrolóra sikeredett…
a kibaszott félredrótozott agyam az örök, halálom napjáiig velem marad.
ebből következik, hogy az általuk meghatározott működési eltérések, amik nem a pozitív irányba kormányozzák a hajót ugyanúgy megmaradnak és kibaszottul sok energiába telik kompenzálni/lemaszkolni azokat
-> másra, fejlődésre, haladásra, gyarapodásra kuuuurvára nem marad energia.
így a kényszerpályák bizony kényszerpályyák maradnak, ráadásul nem is saját döntés alapján. és azért kuurvára nem ugyanaz, hogy oké elakadtam lássuk merre lehet kerülő úttal mégis haladni, mint az, hogy az idegrendszeri eltérés miatt a saját döntések helyett kb. 100%-ban vészhelyzeti, kritikus popnton túlra jutva mindenféle megfontolást kényszerűen nélkülözve 'csak megtöténnek' a dolgok.
harcot feladni?
amikor minden tetves nap olyan, mintha reggel kirántanak az ágyból, rádadják a futócipőt (jó esetben, mert a napok töbségén még futócipő sincs a közelbe se) és nyomás, fuss egy maratont.
aztán másnap ugyanez. 24/7/365. nincs szabadnap, nincs kivétel.
és még ezen felül heti minimum 5 napon van egy MMA meccs is, csak nem szólnak előre. de azért lehet sejteni, de nem lehet kivédeni, teccik vagy sem, MMA meccs. a maratont megfejelve.
ez az 'az vagy amit elhiszel magadról" dolog kuurvanagy bullshit abban az esetben, amikor eltérően működik az agyad és kuuuurvára nem számíthatsz magadra (az esetek max 20%-ában, de ez a nagyon max) hogy ha bármit eltervezel, az meg is fog valósulni.
ennyit arról, hogy az lehetsz amit nagyon beteszel a fejedbe….
self-abandonment: amikor évtizedeket lehúzol úgy, hogy a fő tapasztalás az, hogy saját magadra sem számíthastz igazán, akkor többek között az önbecsülést tolja el kb nullára a dózer.
önbecsülés nélkül pedig kb. lehetetlen bármibe is beleállni. és még ha esetleg sikerül is, akkor jön a max. 20%… és 10-ből 8x esélyed sincs betartani a magadnak tett ígéreteket, akár évtizedes távon is.
-> így lehet bármit, csak fejlődni, haladni az életben, na azt kuuurvára nem lehet.
ja, igen, tökjó hogy valakinek biztosan hiányzok.
csak ez lófaszt se ér, ha nem jut el hozzám, ha nem érzek belőle semmit.
jóakarással ugyanez.
persze, értem én, jó dolog amikor valaki önszántából akar/szeretne segíteni.
csak ha nincs térképe és iránytűje ilyen "normálistól eltérő" (a.k.a.: neurodiverz) egyénhez, hogy ilyen emberekkel mi a helyzet, hogyan miként kell/lehet hozzájuk viszonyulni, mi működik és mi nem, akkor térkép és iránytű hiányában kb. lepattan a segítség, mert - hülye hasonlat - kínai legóhoz (aminek eltér a modulmérete!!!!) akar originál LEGO elemeket illeszteni. hát kuuuurvára nem fog passzolni.
remény? amikor tudod, hogy 30 éved ment a levesbe. és mindaz ami történhet egy teljesen átlagos emberrel 30 év alatt örténhet, amit átélhet, érezhet, tapasztalhat. na azt mind kuuuurvára nem lehet pótolni sehogy, semmilyen módon és élete hátralevő részének minden kibaszott pillanatában mínusz 30 évvel lesz kevesebb.
már a külvilághoz képest.
így aztán a szociális kapcsolódások sem tudnak gördülékenyen - már ha egyátalán - működni, mert a mínusz 30 évnyi élettapasztalás eléggé kívülállóvá tudja tenni az embert.
az emberek - úgy nagy általánosságban kibaszottul kirekesztőek és ítélnek, külső, mid van, mit értél el, van eg családod szamárvezetők mentén.
és hány helyre kell bekopogni és mennyi időt eltölteni egy-egy helyen, hogy kiderüljön hogy ők is ilyenek vagy kivételek és nem ítélnek és képesek elfogadni és tudok illeszkedni.
mondok egy példát:
van egy felsőfokú végzettséged, de soha nem dolgoztál azon a területen, mert az eltérő idegrendszeri beállításod miatt kibaszott módon elkerülsz minden olyan helyzetet, ahol megszégyenülhetsz, elbukhatsz, kudarcot vallhatsz. ((szerencsére a félredrótozásod miatt mindenféle érzelmet plusz és mínusz irányban egyaránt) a szokásosnál sokkal erősebben élsz meg, mert az idegrendszered hiperszenzitív és túlreagál gyakorlatilag mindent. (mellékszál, folyamatosan radarozó érzékszervek, potenciális veszélyforrásokra kihegyezve, nem lekapcsolható módon)
szóval krónikus módon elkerülöd ezeket a helyzeteket, így például az állásinterjúkat.
így aztán nulla esélyed van, hogy jobb, többet fizető állásod legyen, helyette kékgalléros/underclass, szarfos melóid vannak és azok is kb. kivétel nélkül valami kényszer hatásáre kb. ad hoc alapon és soha nem saját döntés ((één most ezt a melót akarom, ezt szeretném csinálni, stb) hanem kényszerből,és a vele járó ótvar főnökökkel mukatársakkal, fejlődési lehetőség nélkül.
és lehúzol így 30 évet. se szakmai előrehaladás, specializáció lehetősége adott szakterületen, mert minden meló kb. full másik szektorban volt.
és akkor most, napjainkban kibaszottul nincs semmi olyan korábbi munkatapasztalat, amit be lehetne írni egy tetves CV-be, amivel a korábbiaknál kvalitásosabb unkát tudnál szerezni, mert egyszerűen nincs olyan korábbi, amit ki lehetne tenni a kirakatba.
ugye az eléggé nulla valószínűség, hogy behívnak arra, hogy "nézdmá ez az ember 30 év alatt 5-6 full eltérő szektorban megállta a helyét, igaz, hogy csak legalja munkákban, de mindenhol teljesített."
nem ilyenek nem szoktak történni.
szóval őszintén szólva a rózsaszín napszemüveges megközelítésektől kb. ökölbe szorul a kezem vagy….
a saját példás toxic pozitivitás sem működik, hogy "nézd, mekkora szarból vakartam ki magam, ez neked is menni fog…."
aha… erről kérdezzük meg a félredrótozott agyamat is.
ja! és mivel soha nem volt érdemi támogató support a defektekkel kapcsolatban, így a 3 évtized alatt összejött egy combos cPTSD is.
bónusznak, mert vicces.
és persze tudatában vagyok, hogy terápia az kellene. csak kuuurvára nincs havi +80-100k akérévekig, hogy magánba járjak, mivel az állami rendszer olyan lyukas, mint a csillagközi tér.
van még kérdés, miért érzi Joe végtelenül magányosnak, reménytelennek és reményvesztettnek magát?
