Just Poetry

A költészet nem más, mint csoda és titok.

[barmikonkretan]

Erdős Virág

[kedvencversek]

Tóth Krisztina - Somnivore

Szeretkezés alatt a téli utca 

szemed mögött kigyúló lámpasor

és a járdát a fény befutja

állni egy ház előtt ahol

Nagy a hideg a kutyák se ugatnak 

nézel a hóba fagyott pisifoltra

és próbálod a csikket beledobni

ha eltalálom most mi lenne hogyha 

Elmondanám hogy nem bírlak szeretni 

hogy sose bírtam senkit igazából

Ha most bemennénk nem történne semmi 

mert mindig ott egy utca ott a máshol 

Hogy évek óta nem tudok aludni

ebben a testben senki kézzel 

ha simogatja se tudja lehunyni 

benti szemem a hóba néz fel

Ha becsöngetnék csak mert éppen arra 

jártam leülnék semmi újság

Ha kinyitnám a szemem belehullna 

a szemedből az összes szomorúság -

[kedvencversek]

Szendrői Csaba - Satír

csak egy vonalat húzok inkább cikcakk firka vonalak jobbra vonalak balra jó sok túl sok vonal satír majdnem középen egy satírozott fekete gömb inkább lyuk rajzoltam egy lyukat elnevezem semminek inkább nem nevezem el sehogy firkálok a fehér részekbe kócember kócbaba de ez is csak egy fekete lyuk lesz ez már kettő pedig a semmiből egy sincs ebből lehet tudni hogy van újabb fehér rész rajzolok állatokat egy amőba halgyík madár de ez is csak egy lyuk lesz fekete satír rajzolok oda fényt elrontom legyen hát itt is fekete folt elkezdek fekete foltokat rajzolni fekete lyukakat míg elfogy a papír magamra az ágyra a falakra a házra az utcára kint a lámpa nem lesz se zöld se sárga csak lyukak csak rések hasadások törések nem lesz széle ott kezdődik ahol vége

[kedvencversek]

Parti Nagy Lajos - Nyár, némafilm

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor, válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától, a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét, meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva, vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa, bár kormos és vörös szemed az éjszakától, s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától, szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost, majd fognak és kifőznek, irkába papirost. Vedlik a nyár, szivem, lenyergelt vattapóni, na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni, pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát, na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát, kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod, mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?   az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen, mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen, hol forrón és puhán kering a vattazápor, s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.

[kedvencversek]

Tamási József - Oda-vissza

bezárkóztam önmagamba néha kopogok néha bekopognak tovább nem megy

[kedvencversek]

Strausz Kinga - Hétköznapok

az elalvás színe éjjel narancssárga. a felkelésé hajnalban fehér. ébredéskor kiégett fénykép a táj. induláshoz csuklya, kesztyű. a mandulám duzzadt, onnan tudok a meglétéről, hogy fáj. a levegőt beszívom, olyan hideg, hogy már éget. jó volna az ilyen reggelekre valami katalizátor, tejeskávé ízű csók, polármellény melegségű ölelés, akármi, csak tudjam: bár elengedett, este hazavár.

[barmikonkretan]

Peer Krisztián - Zsidók és elvált apák party

Szenteste nyolc körül a négyes-hatos csak félóránként jár, és csak homelesseket szállít. Kérdés, honnan tudom. Melyiknek öltöztem?

A családot a nők intézik. Leszarom, ha lekéssük a buszt. Gyűlölöm az utazást, mint apám és nagyapám, kérdés, hogy kerültünk ilyen távol egymástól.

Már haza sem utazom. Viszlát, kamaszkor, nagyapa így már biztos nem leszek, hogy negyvenévesen még apa sem vagyok.

Apám Búbánatvölgyben élt, nagyapám Bajon, akkor kellett volna leköltöznöm Ürömre, mikor még éltek.

[kedvencversek]

Miklya Csanád - korrózió

villamosnak üvöltesz harmadik birodalmat. Wehrmachtsadlernek hívod, pedig tudod, hogy egy négyeshatos nem tehet semmiről. a körút helyett arcod nézem, ablakra feszített árnyjáték.

végül háttal ülsz le, hogy még véletlen se láthassam a szemed, miközben taknyos zsebkendőt veszel elő, remegő kézzel belecsomagolod a nyolcadik kerületet, és farzsebedbe csúsztatod élére hajtogatva, hogy kilógjon az összes utcasarok, amit valaha miattad szerettem.

lapockádat tarkómhoz támasztva nyomkodod a leszállásjelzőt, hogy érezhessem, távolságon több mindent lehet érteni. számodra egy jobb oldalon nyíló ajtóban nyer majd értelmet a Rákóczin. mint állatok, ha megjelölik területüket, hagyod ott a kapaszkodón körmöd nyomát. túl erősen szorítottad, a vas felszínre kerül, hogy utána vízzel és oxigénnel érintkezve korrodálódni kezdjen. a képződő vas-oxid kívülről befelé haladva emészt fel mindent, ami útjába kerül.

[kedvencversek]

Radnóti Miklós - Tarkómon jobb kezeddel

Tarkómon jobb kezeddel feküdtem én az éjjel, a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el; hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben.

Tizenkettő felé jár s elöntött már az álom, oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos, pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden.

Meséled, még nem is volt egészen három óra, mikor már felriadtam rémülten és felültem, motyogtam, majd szavaltam, süvöltve, érthetetlen,

a két karom kitártam, mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát, ha árnyék leng a kertben. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett?

Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem, s hanyattfeküdtem némán, a rémek útja várt. S továbbálmodtam akkor. Talán egy más halált.

[kedvencversek]

Charles Bukowski - A kárhozottak gyönyörei

a kárhozottak gyönyörei a boldogság tömör pillanataiba szabottak: mint a szemek egy kutyatekintetben, mint egy viaszkocka, mint tűz harapózik a városházán, a megyében, a kontinensen, mint tűz harapózik szüzek és szörnyek hajában: és sólymok zümmögnek a barackfákon a tenger rohan karmaik között, Idő részegen s izzadón, minden lángol, minden nedves, minden rendben.

Kulcsár Árpád fordítása

[kedvencversek]

Kassák Lajos - cím nélküli versek - 71.

mellékuccákból jöttem 11 barátommal földig voltunk s virzsinia szivart szívtunk hazai szokásból 12 lányt kerestünk magunknak mikor megtaláltuk őket haragosan szétváltunk s mindnyájan éreztük oldalunkon nővel nem élhetünk együtt suszterekkel szabókkal pincérekkel és nagybajszú minisztériumi tisztviselőkkel a pálya kezdetén voltam szeretsz kérdeztem a lánytól s vártam hogy mondjon valamit amitől ketté hasadnak a falak az emeleti erkélyen állt alig értem fel a melléig sokáig vártam az eredményre de hogy semmi különösebb nem történt vörös úszódresszbe öltöztem és kimentem a tengerre 11 ember feküdt a parton 11 kiégett szivarral a ferde szájában ti már itt vagytok aludtak és nem feleltek fehér madarak szálltak a víz fölött énekeltek és csőrükkel megsebezték az alacsony felhőket.

[kedvencversek]

Fazekas Emma - Hiány

Egyszer majd nagy leszek és nem lesznek már tünetek, Tünetek, hogy tudom Végleg elvesztettelek. 

Mert azóta a tüdőm is csak akkor fáj, ha nem cigizek.

[kedvencversek]

Pilinszky János - Mondom neked

Magasba ülsz, lábad keresztbe ejtve arcátlan elhagyod magad, alkalmat adsz, és mintha rendjén lenne, a lámpa fénye majd beléd tapad. A levegő meg hosszu-hosszu szálon a fogaid közt ki-beszáll. Messze sodor és kicserél az álom. Tükröd előtt fésülködöl tunyán. Vagy olvasol, vagy kényesen leintesz, vagy ásitasz, vagy éppen eszegetsz; parázna vagy, kétség se fér e hithez, parázna vagy, szeretsz vagy nem szeretsz. Tulajdon árnyékoddal összefekszel, mindegy neked, kivel-mivel; de annyi karból hogy merülsz fel egyszer, végűl minő medúzafő leszel? A pusztulás a lábadnál dorombol, miért nem űzöd már odább? A pillantását keresgéled folyton, és ujjaidon próbálod fogát. Lekuporodol, s alólad a párna, a halom párna fölmered, mint néma hasábokból rakott máglya. E pillanatban szinte értelek. Parázna vagy, mondom neked, parázna, - hallgass, míg végére jutok! - de szíved alján embertelen árva, s magad vagy, ki ezt elsőnek tudod.

[kedvencversek]

Zilahi Anna - Hangolás

befordul a huszonnégyes az öreg megkérdi tényleg itt kell-e leszállni ebben az ítéletidőben mielőtt a megállóba fut a gép aminek a belsejében vagyunk megnyomja a vészcsengőt nevetés egy cet gyomrában   a leszállásjelzõ gyerekmagasságban van mondja a magasszikár amilyen lenni akarok attól mindig félek eszembe jutsz közben imádkozom ne legyen a közelemben gondolatolvasó hirtelen összeszégyellem magam egy hangár legmélyén ahova nem szeretni járok felidézem a hangoláshangot jobb mint a koncert mindig utáltam bármibe beletapsolni kopik a vörös köröm  így más az egymáshoz verődő ujjbegyek hangja   rád gondolok és arra nem tudok magamnak megbocsátani és arra remélem ez egy póz és arra remélem most vagyok a legstilizáltabb és ez a hangár itt a béleletlen üresség mert akkor ennél már nem lesz hidegebb

[kedvencversek]

Bertolt Brecht

[kedvencversek]

Halmai Tamás - A nap vége

Csak ezt a kis időt, ezt a valahány órát, ezt a bármennyi évet, csak ezt, amíg a nap,

amíg az íz a szájban, adná meg ezt, csak ezt, marék napfényt, aki magával is adós,

csak ezt a kis időt, ezt a bármennyi bármit, csak ezt, csak ezt, csak ezt véthetném újra el.

[kedvencversek]

Posta Marianna - Hipnózis

Órák óta ülsz a kádban, testeddel együtt hűlt le a víz. A szappanhab ködszerűen szétterült, ellepte a hajlatokat. Halakat rajzolsz bele.

Kéken és fehéren úsznak körülötted, mint gyöngyök a gyorsan hajtott biciklikerék küllőin, hipnózisnál színesen forgó spirál. Egy másik kádba sodródsz velük. Még langyos itt a víz, megöregszel, mire elszivárog.