Dolgok, amikért valaha odavoltam 1
#1 Petrács Zoli: az ovis szerelmem. Vonzott a hasonlósága Petrocellivel. Nem volt jófej egyébként, és nem is érdekeltem. Már alsóban teljesen kiábrándultam belőle. Napköziben a Kicsi kocsit néztük, és ő üvöltve drukkolt Herbie-nek. Egy kocsinak. A tévében. *üvegcsörömpölés*
#2 L'art pout l'art: anno áthívtuk a barátokat és úgy néztük együtt az új epizódokat, szállóigék lettek a műsorból, Evetkének meg Margitnak öltöztünk farsangon. Most képtelen vagyok megnézni, fájóan szarnak érzem, primer és szekunder szégyenérzetem van.
#3 Spongya Bob: fiatal felnőtt koromban szombaton csörgött a vekker, azért keltem 8-kor, hogy megnézzem a Spongya Bobot. Most a gyerekem rajong érte, de a szinkrontól fáj az agyam. Rohadt idegesítő.












