Az alábbi cikk biztosan nem lesz népszerű. Ezt onnan tudom, hogy véleményemmel durván kisebbségben vagyok. De attól még nem gondolom másképp
Európában, parlamentáris demokráciákban ugyanis nem szokás korlátozni a kormányfői ciklusok számát vagy a miniszterelnöki/kancellári hivatalviselés idejét. Nem heppből vagy mert nem tudják, hogyan kell demokráciát csinálni (a tapasztalatok szerint mindenhol legalább annyira tudják, hogyan kell demokráciát csinálni, mint Magyarországon). Hanem mert parlamenti demokráciákban a miniszterelnököt bármikor leválthatja a parlament. A miniszterelnöknek nincs „ciklusa”. A parlamentnek van ciklusa, ugyanis az választja meg, nem a választópolgárok.
A parlament egy parlamentáris demokráciában nem eszköze, hanem fékje a kormány fejének. És le is váltja, ha teheti és oka van rá. Vagy azért, mert – a kontinensen ez a jellemző – az arányos képviseleti rendszer miatt tényleges többpártrendszer van, a miniszterelnök koalíciós kormány élén kormányoz, és a koalíciós partner(ek)nek, illetve szavazótáboruknak nem tetszik a politikája. Vagy azért, mert a kormány választáson könnyen és békésen megbuktatható, és a saját pártja gondolja azt a miniszterelnökről, hogy vele csak bukni lehet. Demokráciákban ugyanis a pártokon belül is demokrácia van.
Mindezek a lehetőségek teljesen kikoptak a magyar kollektív politikai emlékezetből.
onnan ismerni fel a belvárosi ostobát, hogy nem reflektál a valóságra, a közelmúlt eseményeire, a lakosság igényeire, csak azt böfögi fel amit a külföldi könyvekből tanult és még büszke is rá
Kicsit a tervezőmérnök kontra sales-es párharc felé mentek.
De ha igazán belegondolsz, el sem kezded ezt a vitát, mert neki és neked is van részigazságod és a következő 2/3 ugyis annak ad igazat a következő fülkeforr után harom héttel, akit majd a saját céljai szerint jónak gondol.
egyrészt, ha a tiszának annyi esze lesz, hogy nem arányosítja jelentősen a választási rendszert, akkor annyit is ér. másrészt ha egy tervezőmérnök sose készül el a részletes terveivel, csak az összelopkodott látványtervekkel házal, amit látványosan nem tud értékesíteni, akkor lehet új koncepciót kellene kitalálni, hiszen a látványtervek forrásai is jelentős problémákkal küszködnek, néhány dogmát és részletszabályt időnként érdemes felülvizsgálni, hogy eladható maradjon a termék
A látványtervek forrásai valszeg nem azért küzdenek problémákkal ill. nem az lenne a problémáik megoldása, mert/hogy náluk nincs 8 éves plafon.
A mi közjogi rendszerünj viszont elég sok sebből vérzik és erre csak egy kis sebtapasz a 8 éves plafon.
Ennél sokkal több fog kelleni, csak a többi problémás pont (többek közt az arányosabb választási rendszer) az alig-alig kerül szóba, na ezen szokott Széky is habzani.
BTW azt is leírja a publiban, hogy a 8 éves limit bevezetése politikailag érthető is, indokolt is. Csak kevés.
Azt meg, hogy egy publicista mit tud értékesíteni, azt hagyjuk is. Áltálában semmit se, mint ahogy a színikritikus se tud drámát írni-rendezni. Vagy te tudsz olyan sikeres publicistát, akinek az kinyilatkoztatásaiból később intézkedés lett?
úgy érzem minden szavad, külön-külön azt erősíti, hogy teljesen igazam van
