Érdekes belegondolni abba, hogy életünk minden szakaszában elveszítünk legalább egy "barátot".Olyan mintha egy folytonos emlékeztető lenne arra, hogy ahogy egy lépést teszünk előre egy ember lelke már nem képes kapcsolódni a miénkhez.Két tűz, amelyek egymásért égtek ma már csak szikrák, melyek porrá vállnak majd elfújja őket a szél, messze egymástól..
-és belefáradtam abba, hogy néha a szél visszahozza őket, amikor már elfelejteném őket.
halk_lelek















