Jövőkép
Majd amikor már a világ elhalkult
És a szívem többé nem fájdult
Majd akkor értem meg miért történt
Amit szerettem miért szúrt szét.
Megértem hova tűntek azok a szép szavak
Hogy miért hazudott nekem a sok alak.
Erős leszek, bátor, őszinte, de mogorva
Egyedül leszek, a nagyvilágba bolyongva.
Hosszú verseket írok, és hosszú szoknyát hordok
Bort iszok és majd minden féle bölcs dolgot mondok.
Az emberek majd titokzatosnak gondolnak
De nem érdekel majd hogy mit fontolnak.
Nem érdekel majd, hogy ki olvassa írásom
És többet nem lesz hangos a sírásom.
Ez leszek mikor majd bele fáradok az egészbe
Mikor rájövök hogy mindenki kedvébe járok, de senki sem az enyémbe.
Mert ezt a világot még nem értette senkisem
Csak páran azt hitték hogy majd elhiszem.
Most buta vagyok, kiszolgáltatott, és törékeny
Nem félnek, mert nem gondolnák hogy ez tünékeny.
Egyszer majd eljön az időm, lesz egy ostromom
Senki sem fogja tudni hogy mikor hova csap le az ostorom.
