Életem telében voltam, és a férfiak, akikkel út közben találkoztam, voltak számomra az egyetlen nyár. Éjjel úgy aludtam el, hogy azt képzeltem, táncolok, és nevetek, és sírok velük. Három évet töltöttem egy végtelen világturnén, és csak a róluk szóló emlékeim tartották bennem a lelket, kizárólag azok voltak igazán boldog pillanataim. Énekes voltam, bár nem túl népszerű, és egyszer arról álmodtam, hogy gyönyörű költő leszek, de egy sor szerencsétlen eseménynek köszönhetően láttam ezeket az álmokat széttörni és darabokra hullani, mint a millió csillag az éjszakai égbolton, amiktől kívántam újra meg újra; törötten ragyogtak. De igazából nem bántam, mert tudtam, hogy mindent el kell veszítened, amit valaha akartál, ahhoz, hogy tudd, mi az igazi szabadság. Mikor az emberek, akiket ismertem, rájöttek, mit csináltam, hogyan éltem, megkérdezték, miért. De nincs értelme olyan embereknek beszélni, akiknek van otthonuk, nekik fogalmuk sincs, milyen érzés más emberekben keresni a biztonságot, otthon lenni bárhol, ahol álomra hajtod a fejed.
Mindig is különös lány voltam, édesanyám mindig azt mondta, hogy kaméleon lelkem van. Nincs norális iránytűm, ami észak felé mutatna, nincs szilárd személyiségem. Csak egy belső döntésképtelenségem, ami olyan széles és hullámzó, mint az óceán. És ha azt mondanám, hogy nem így terveztem, hazudnék, mert arra születtem, hogy egy más nő legyek. Nem tartoztam senkihez, aki tartozott valakihez, akinek semmije sem volt, és aki mindent akart, tűz lobogott benne minden élményért, és megszállottan vágytam a szabadságra, ami olyan szinten ijesztett meg, hogy beszélni sem tudtam róla, és ez vezetett a nomád őrültséghez, ami egyszerre elvakított és elszédített.
Minden este azért imádkoztam, hogy megtaláljam a népem, és végül megtaláltam, az országúton. Semmit sem veszíthettünk, semmit sem nyerhettünk, nem vágytunk már semmire, csak hogy művészetté formáljuk az életünket.
Élj gyorsan. Halj fiatalon. Légy vad. És érezd jól magad.
Hiszek az országban, ami Amerika volt egyszer. Hiszek az emberben, akivé válni akarok. Hiszek az országút szabadságában. És a mottóm ugyanaz, mint eddig - hiszek az idegenek kedvességében. És mikor háborúban állok magamban, száguldok. Csak száguldok.
Ki vagy te? Kapcsolatban állsz a legsötétebb álmaiddal? Olyan életet teremtettél magadnak, amiben szabadon felfedezheted fel őket? Én igen. Rohadtul őrült vagyok.
discoholicmusic
dailybridgerton
romaincrisis
gummygunk
stormborns