Azt mondtad szükséged van rám, de könnyebben dobtál el, mint a reggeli cigid
Jules of Nature
almost home
he wasn't even looking at me and he found me
No title available
Today's Document

blake kathryn
wallacepolsom

if i look back, i am lost
tumblr dot com
DEAR READER
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
Three Goblin Art

★

❣ Chile in a Photography ❣
KIROKAZE
taylor price

ellievsbear
untitled
Sweet Seals For You, Always

seen from Brazil
seen from United Kingdom
seen from Brazil
seen from Malaysia

seen from Germany
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from Germany
seen from India
seen from United States
seen from United States
seen from Iceland
seen from Russia
@marmindegy
Azt mondtad szükséged van rám, de könnyebben dobtál el, mint a reggeli cigid
olyan érzés volt
mintha valaki egy
törött pohárba akart volna
vizet önteni
nehéz olyan szívet
szeretni amely
darabokban van
és csak néztem ahogy
minden próbálkozásod
hiábavaló
sajnálom, hogy
miközben engem próbáltál
összerakni
te magad is
szétestél
talánténylegvelemvanabaj
“If they were meant to be in your life, nothing could ever make them leave. If they weren’t, nothing in the world could make them stay.”
— Lang Leav
“Stop leaving the door open for someone who no longer deserves a key.”
— R.H. Sin
“if they want you, they won’t lose you and that’s how it works. if someone loves you they’ll drink the ocean to make sure you don’t drown.”
— r.m. drake
“And today, it feels like I’ll never be enough.”
— etoile-filantes
“You’ll never forget a soulmate, a first love, a twin flame, no matter how hard you try to. They’re etched in your bones, buried in your skin, burning in your chest, always. It’s the type of love that leaves something permanent in you, something you’ll never shake.”
— the after
Reggeli rutin
Most tél van, és hideg, és reggel hat. A szoba kezd kirajzolódni. Kéken, néhol puha szürkén tör be hozzám a hajnal mindenfajta kéredzkedés nélkül. Nekem pedig ez a dolgom, beengedni őt. Égnek a szemeim, jó lenne egy szemcsepp, így csak pislogni tudok hasztalan. Szeretném azt hinni, hogy jól aludtam, és az éjszakai felriadásaim is csak rémálmok voltak, de a szekrényen egy pohár víz, aszpirin, meg két tucat gyűrött zsebkendő is árulkodik, hogy ma is sokszor, ma is hideg verejtékben forgolódva riadtam fel, téged keresve magam mellett. Szinte már megszokás.
kicsit tovább
egy párhuzamos univerzumban
más okból szűnnek meg bennem
egész galaxisok,
mikor lankadatlan intenzitással
végigmustrálsz,
mert, tudod,
ott egy kicsit
később húzódtam el,
te meg kicsit tovább maradtál,
én kevésbé voltam részeg,
te meg több ideig tartottál,
én a kezemet a hajadban hagytam,
te meg körémfontad a másikat is,
és drágám
kicsit tovább maradtál
kicsit tovább maradtál
amikor legközelebb jössz velem szemben,
arra fogok gondolni,
hogy Eukleidész szerint még a
párhuzamos egyenesek is
találkoznak egyszer,
a végtelenben
összeszorított fogakkal, levegőt nem véve próbáltam magamban tartani azt a legördülő könnycseppet, ami épp abban a pillanatban szökött ki a szememből, majd végig folyt az arcomon.
annyira hiányzol
Harcolhatunk egy célért,harcolhatunk az életben maradásért,harcolhatunk bármiért. Egyet kivéve:figyelemért. Azért,hogy valaki figyeljen ránk,sosem szabad harcolni. Ha vért kell izzadni azért,hogy valakinek eszébe juss,hogy rád nézzen,hogy visszaírjon,akkor az már régen rossz. Értékeld magad egy kicsit,és hagyd a picsába…
Csönd…
Ülök a buszon reggel, iskolába menet. A sofőr hangosan hallgatja a rádiót. Nem zavar. Én csak az ablakon keresztül figyelem a felkelő napot. Nyugodtság vesz körül… Egy idő után a sofőr lehalkítja a zenét. A buszon csönd lesz. Csak a fejemben nem…Mert ordítanak a gondolataim.
Please tell me you won’t give up on us.
18.08.20.
ne csak szavakkal akarj