A combom megint szètvan vagdosva. Hogy miért? Én magam sem tudom. Próbálok választ találni erre a kérdésre, de csak üressèget érzek. Nem tudok okot mondani. Egyszerűen valami itt bennt olyan... Nem tudom. Szörnyű.
Végig húzom a pengèt a combomon, majd az az egyszerű vonal hirtelen vér vörös lesz. Olyan nyugtató.
A kis vèr cseppek kidudorodnak, majd lefolynak a bőrömön. Én pedig csak nézem, és miközben a könnyek a vèr cseppek utjait követik.
Talán ezért. Azért, hogy békére leljek. Pedig a tini éveim nem erre kellene vesztegetni. Végül is. Mindegy. Állítólag ezek a legszebb èveim. Hát hidd el, nem. Üressèget érzek. De mégis fájdalmat is. És szomorúság a szívemben, ami már olyan régóta itt van. Miért ilyen elbaszott minden? Faszom. Nem is akarok bele gondolni. Csak húzom a piros csíkokat a combomon, és a cigiket a dobozból.
Miért? Miért miért... Erre a kérdésre már választ sosem kapok. Lehet csak ez a sorsom. Hogy ilyen elbaszott legyek. És önmagam szètbasszam. Cigi, penge, pia. Erre van szükségem.