olvass el

main : ertetlenseg

[aidashakur]

[aring-king-king]

[mereng-es]

Menet (Pánikroham) -részlet

"Csak ülök és várok, hátha jobban leszek,

Lélegzetem már jobb, testem kevésbé remeg.

Érzem, hogy vagyok, kezeimmel tapintok,

Még nem haltam meg, még egy kicsit vagyok."

-h.dora

[mereng-es]

"S majd amikor szivárványt hányok és csillagokat látok, rájövök, hogy túl sokat ittam. Félelemmel tölt el a rosszullét, de egyben vonz is az érzés. Tudod, az a meleg, bizsergető érzés."

-h.dora

[mereng-es]

"De hoppá-hoppá. Ráébredek minden percben arra hogy igazából nem is szeretlek csak annyira fontos vagy nekem hogy fülkagylóm bevérzik neved hallatán."

-h.dora

[mereng-es]

Fél óra

Fél óra boldogság, ennyire vágyom. Amikor lelkem darabjait nem hagyom ott az ágyon.

Fél óra boldogság, megiszom a kávém. Úgy fél tizenkettőkor, kábé.

Fél óra boldogság, a cigim megtekerem. Első cigi aznap, beszédültem, leheverek.

Fél óra boldogság, míg érzem a napsütést az arcomon. Egy könnycseppem se koppan a betonon.

Fél óra boldogság, sétálunk a városban. Kifárasztom magam szinte már álmosra.

Fél óra boldogság, bontok egy bort. Minden korty szinte a vérembe hatol.

Fél óra boldogság, írok egy pársorosat. Ez jobban leköt, mint bármely sorozat.

Fél óra boldogság, fejemet párnámra hajtom. Ha elalszok, számomra már az is egy álom.

-h.dora

[mereng-es]

Majdnem szerelmes vers

Tényleg minden jó, minden laza,

De kérlek, vigyél már haza!

Keressünk egy otthont magamnak,

Aztán, ha van kedved, te is maradhatsz.

Kávézzunk este, vacsorázzunk reggel,

Ne foglalkozzunk a sok álszenttel!

Ha szeretnéd, csináljuk így minden nap,

Foglalkozzunk egymással, amíg a szívem veled van!

Bár, ha elég ügyes vagy, megtarthatod,

Annyira fontos vagy, hogy ivóvízként iszom minden mondatod.

Ha esetleg nem találnánk lakást nekem,

A szívedbe beköltözhetek?

Meghúzom magam, ígérem,

Vigyázni fogok rá, hogy meg ne sértsem.

-h.dora

[mereng-es]

Vers egy idegennek

Szemébe nézek, ő pedig az enyémbe,

"Látlak téged!" - ezt felelte.

Egy mosolyt látok az arcán ragyogni,

Annyira nézem, hogy elfelejtek pislogni.

Úgy érzem, a szerelem már kopogtat az ablakon,

De rájövök hamar, szerelmet én nem lelek egy ilyen esős napon.

Esik, esik, mégis napfény szűrődik be a szobába,

Zavaromban inkább belekortyolok a borospohárba.

Magamtól én ugyan sosem szeretek,

Veled talán mégis másabb lenne az életem lassú és fájdalmas menete.

-h.dora

[mereng-es]

Juhász Gyula: Csönd

Mély csönd vizén Evezek lassan. Arany nap ég A kék magasban. Múltak borúja Már távol, távol, Csak messzi köd már, Halotti fátyol Múltak borúja.

Enyém az üdv, A csöndnek üdve, Fekszem némán Álomba merülve. A régi átok Elhallgat lassan, Elnémul búsan Mint távol dallam A régi átok.

Mély csönd vizén Vitorla nélkül Némán megyek. Ég, tenger kékül. Te múlt, te múlt Fekete felleg, Ó, csak maradj, Csak rád ne leljek Te múlt, te múlt.

1906

[mereng-es]

Juhász Gyula: Magányos úton...

Magányos úton építek egy házat, Betérhet hozzám, aki erre fárad, Aki dalolva, virágot keresve, Eltéved a mély életrengetegbe.

És őszi estén, míg az avar sír majd S utolsó szirma hull a rózsáimnak, Magányos vándor, múltakba révedve, Emlékezik majd egy tündérszigetre.

És hírt hoz nékem élet tengeréről, A csodaszépről, távoli tündérről, Kit idevárok és aki nem jő el, Csak egyre szépül a szálló idővel.

1906

[mereng-es]

Juhász Gyula: (Minek szaladtok el...)

Minek szaladtok el, ti szépek? Te pillanat, te álom, te élet, Minek szaladtok el, ti?

Minek oly szép a lány, az álom, Hogy félek tőle, ha megtalálom, Hogy nem merek szeretni?

Minek fájt oly nagyon a lelkem, Mikor a legszebb lányra leltem S mért nem merek feledni?

Mért von felé hiú, vad áram, Hogy megtaláljam, hogy megimádjam S ne merjem megszeretni?

1906

[mereng-es]

Juhász Gyula: Egy fiatal öngyilkosnak

Boldog halott. Vád és virág takar. Eljátszottad az életet hamar. Álmodni tudtál, felébredni nem. Szíved - a boldog - íme már pihen.

A kishitűség káromol s imáz, De téged már nem bánthat semmi láz. Nem hallod irigy bánatom szavát, Élő szívemre visszahull a vád.

Kontárja az életnek, én szegény, Mélázom a szerencse végzetén, Mely néked üdvöt és halált adott, Nekem csak meddő, tengő bánatot.

Én bölcs bolond, ki holt eszméknek él S fölötte a teremtő szenvedély Elszáll ijesztő üstökös gyanánt: Tanulnék tőled életet, halált,

De késő már a boldogság nekem, E rózsaujjú, ifjú idegen, Ha megtalálna, elfordulna tán És megriadva nézne vissza rám.

1905

[mereng-es]

Juhász Gyula: Egy régi nőnek

A múltak májusába Eljössz-e még velem? A múltak májusába, Mely csupa szerelem.

Az én holt ifjúságom A legszebbik halott, Az én holt ifjúságom Vígan föltámad ott.

Az én tűnt édenkertem Csupán neked terem. Az én tűnt édenkertem Az első szerelem!

1905

[mereng-es]

Juhász Gyula: Első szerelem

Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen.

És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel.

1904

[mereng-es]

Juhász Gyula: Költők

Vannak poéták, akik sohsem írnak, Csak a szívükben élnek költemények, Valami nagy búbánat érte őket, S azóta lettek költőkké szegények.

Egy szebb világnak épp úgy álmodói, Rajongás őket éppen úgy hevíti, És éppen olyan szomorúk, lemondók, Mint azok, akik - verset tudnak írni!

1904

[mereng-es]

Juhász Gyula: Szerelmi vallomás

Illat száll a szél szárnyán, A szívem őrli a vágy... Fecske madár az égen, Vígy el egy vallomást. Mondd meg annak, akiért A szív dobog, remél: Nem hiába vár még rám, Ki szeret, hisz, remél... Borba fojtom bánatom, Mert nem jön a madár, Tavasz múlik, elmúl a nyár.

Borba fojtom bánatom, Mert nem jön a madár, Tavasz múlik, elmúl a nyár, Az élet oly sivár. Szeress babám engemet: A szív aranyszekér. Nem hiába vár még rám, Ki szeret, hisz, remél.

[mereng-es]

Juhász Gyula: Nincsen, Nincsen!?

Nincs Semmi és nincs: Minden, Csak az én szívem van és volt, Az én nagy, véres, mámoros Szivem, E szent, e félholt!

Nincsen Öröm és nincsen Szerelem, Nincsen Vigasz és nincsen Pénz, Csak én mindenem és én semmim, Csak én Szivem, te élsz!

Te vagy e Világ Közepe, Körötted forognak balogul A bús csillagok s e beteg Föld, Borúdra mind borul!

Szívem, előtted térdre esem S dalolom a legszebb zsolozsmámat, Tiéd a Világ, a Szépség, a Bűn S Kincseim Kincse: a Bánat!

1908