hát ez van
Kapcsolatokban, munkában, baráti társaságokban vannak olyan helyzetek, amikor nem megfelelő embereket rak egymás mellé az élet. A súrlódások feszültséget keltenek, vagy legyőzöd a másikat, vagy elengeded a dolgot, mindegy, az adott helyzetet és a feszültséget csak a változás oldhatja fel.
Ha a másik fél menthetetlen, mint pl. a gyárban a könyvelőnk, akkor az elengedésen kívül nincs más járható út. Ha valaki beleszorul a saját valóságába, amit évtizedeken keresztül hazudott magának, azt hagyni kell. Nincs mód a változásra, annak önmagában nyomorult vége lesz, és ha küzdesz, csak magával ránt.
Megdöbbentő, hogy milyen sokáig tudom mondogatni, hogy talán a másik mégis képes a változásra....
Megdöbbentő a tisztánlátás is, mikor kikerülsz a hazudozások felhőjéből.
Sok komolyabb változás elé nézek a közeljövőben, sok érdekes projekttel. Viszont vannak dolgok, amiket el kell engednem, ezek közé tartozik a tumblr is.
mindenegyforma néven kezdtem még anno kettővel ezelőtti munkahelyem korában, akkor még albérletben, 2009-10 környékén valahogy. Nem vagyok olyan versenyző, aki mindenáron az elsők között akart lenni (azt meghagyom másnak), pont emiatt is érdekel kb ennyire az első regem időpontja.
Remek embereket ismertem meg innen, néhányotokkal volt szerencsém találkozni. Aztán persze akadt olyan is, akinél nem feltétlen a szerencse szó jut eszembe elsőként.
Most viszont beleszaladtam egy olyan helyzetbe, ahol csak az elengedés hozhat változást.
Mindig akad egy olyan, aki nincs meg a pöcegödre nélkül, és ezért a gerincét is szívesen eltávolítja, hogy a mindennapi figyelmet megkapja. Én sosem akartam ilyen lenni, és hálát adok a [megfelelő felsőbb lény neve beírandó]nak/nek, hogy ezt sikeresen el is kerültem. Nekem sosem lesznek körömnyomok a tenyeremen a görcsös látszani akarástól és az erőlködéstől.
Viszont mivel nem is szeretném, hogy ez az egész magával rántson, elköszönök. Az accountot itthagyom, a queue-t törlöm, így motoros képek sem lesznek már. Jó mulatság volt.
