Some Random Topics

Hello You! It's my personal blog. I post there little stories, pictures and quotes about random stuff I feel like. I'm hungarian and i post my little "sort of" poems in hungarian. If you like it, let me know, please! I have a 2nd blog http://mjfrrrusreblogs.tumblr.com/with all the funny stuff. Take a look at them. Have a good time here :)

[mjfrrru]

Leült mellém a csend. Néma volt, nem szólt, nem ítélkezett, csak lesett. Nézte ahogy eszem, ahogy falom az élvezeteket, és  közben féltem h félrenyelek. Néztem a csendet, hallgattam. letettem a kést és a villát. Ő átölelt. Szedni kezdtem a lépteim. Mind gyorsabban, mert nem féltem hogy útközben elesem.

[mjfrrru]

Tükröm a tükröd tükre. Ezerfelé szórja a fényt. Csábító az éjben. De a napsütésben  már nehezen megfogható. Nem nekem, neked. Edzett a bőröm, mégis  gyöngéd és ruganyos. Érez mindent. Éreztetni is képes. Ha elfogadod, fogadd el  egészen, azért adom. S tőled nem kérek, de ha kapok, kínálj bátran. Ha adsz, úgy, add az egészet, nem azért mert önző volnék, hanem mert te sem. Ha mégsem, akkor egy szót  se adj,mert hazug lenne, amolyan félszeg. Nem  azért mert verembe esni félek. Csak nem  én lennék, s te nem Te.

[mjfrrru]

Élénk kék volt az ég, pont úgy mint a tenger. Ezer csillag ragyogott, s engem az érdekelt mit mesél a hold. És hallottam, néha mikor  egy percre csendben maradtam, hallottam amit súg. Bársonyosan körbeöleltek a szavak csengtek, bongtak a szÍvemben, és ismétlődtek a fejemben. Mindig megújul a gyönyörű hold, és egyre fényesebben ragyog.

[mjfrrru]

Szelíd Tigrisem farkával végig simít. Letörli a könnycseppet arcomról. A könnycseppet melyet az Erős Farkas lehelt oda. Megfáradva szuszogva, fújta rám e sós cseppet, hogy ezt magából kiadva, harca készen ballagjon tovább.Puha Tigrisem, átölel, melegít, Ő őrzi a parazsat, vigyáz rá. A Sas a magasból néz le rám. Szárnyait feszítve siklik fenn a napsütötte égen. Kérdezi némán, hogy mire vársz? Elmosolyodom és Tigrisem hátát gyengéden cirógatva, elindulok. A Sas boldog lendületében feljebb röppen, oly magasba hogy nem találom meg a tiszta égen.  -Várj, így nem látom, hogy hol jársz! Kiáltok utána.  -Majd ha fent leszel megtalálsz! Jön a határozott válasz. Mély levegőt veszek és újra mosolygok, tudom, hogy igazat beszél.Megyek tovább, lépek újra meg újra.A puha tappancsok velem szinkronban járnak. Szemben velem a bokáig érő zöld fűben, egy cseppnyi tiszta tóban egy Koi-ponty pislog rám. Néz némán, majd tovaúszkál. Vállat vonok  és a mező, mellett fekvő erdőbe sietek, Tigrisem az erdőbe csak néhány fáig követ, ott leül és izgatottan vár. Az erdő tele élettel, a sok állat egy pillanatra engem néz, majd megy minden tovább, mókus fáról fára ugrik, a madár csicseregve ágakon hintáz és gyorsan röpködve száll, a hangya sor szépen menetel tovább. De van egy Szarvas aki egy bokor aljában bujdos. Összekuporodva fekszik. Fejét előlem elrejti. Rohanok felé. Mellétérdelek a porba, és fejét a két kezemmel magam felé húzom. -Mit csinálsz? Nézz Rám! Mond kérlek mit csinálsz? -Nézd az agancsom.Beszél halkan a Szarvas. Az egyik fele le van törve. Csúnya. Sérült. A másik fele gyönyörű, szélesen szétágazó, nemes, tekintélyt parancsoló. És nézd ezt a felét. Oly csúf, aszimmetrikus az egész. Olyan kicsi, és gyengeséget sugárzó. -És fáj? -kérdezem. - Nem, csak csúnya. Jön az értetlenkedő válasz.Volt idő, hogy fájt, mikor friss volt, és sérült. Most már csak heges és csúnya. -Ezért fekszel itt a porban? -Egyszer- egyszer jártam kinn  a mezőn, amikor senki sem látta.  -Akkor állj fel most és gyere ki Velem. Vannak kint más állatok... -Nem, szó sem lehet róla. Itt az erdőben, már megszoktam az állatokat, de kinn a réten azok oly nemesek, nem illek én oda közéjük. -Szerintem tévedsz. Legnemesebb lehetnél mind közül, ha a csúfnak vélt szarvadat büszkén viselnéd.Az egyik fele csak egy csonk, a másik fele pedig teljesség. Ez így egybe, az egésznek képe. A legszebb agancs amit valaha láttam. S attól lesz még szebb, hogy ez a Tiéd. A Szarvas némán lesett rám. Én felálltam és visszaindultam a Tigrisemhez, ki az erdőből, vissza a mezőre. Ott újra megálltam a kis tónál, most nagyobbnak tűnt mint előtte, nem sokkal csak éppen 1-2 cseppel. S a Halacska újra engem nézett. Én néztem némán ahogy, ezüstös pikkelyeitől a tiszta víz is ezüstösen csillogott. Újra mosolyognom kellett. Hozzáértem a vízhez, játékosan lubickolni kezdett a Hal ahogy a kezemmel gyengéden játszottam Vele. Majd újra csak engem nézett, amíg vissza nem tért nyugalmába az Őt körülvevő édes vizű “tenger”. Koi Pontyomnak , annyit mondtam, köszönöm. Majd a Tigrisemhez siettem aki közben a rét közepére sétált és ott leült .Megsimogattam a buksiját majd körülnéztem. Kirajzolódott messze egy szürke, hatalmas hegy, melynek derekán ott pihent a Farkas, nyugodtan és jól megérdemelten szunyókált, de közben mégis engem figyelt. Fent a magas égen néha a bárányfelhőkből kikandikált Sasom szárnyvégi tollaiból néhány. És hallottam vidám önfeledt énekét. Tudtam merre jár. Szemem a tó felé vetettem, de a háttérben feltűnt az erdőből kibúvó Szarvas. Nemesen és büszkén járt. Tiszteletét tette. Majd visszatért az erdőbe, mert oda tartozott, de többé  nem bujkált, mindenhol bátran járkált. Nevetve a tóra néztem, csendes volt és békés, pont amilyenek szeretem. A Halacska benne nyolcas alakban úszkált. Újra a Tigrisemet néztem és a fejét simogattam.  -Ez a Te Kerted. Mondta, kellemes nyugodt hangon. Nincs kerítése, így határtalan. Mélységes tisztelet járja körbe így mégis van ami körülfogja. Ide, csak Te léphetsz be. És ha innét kisétálsz sem lesz bántódása. Nekünk sem idebenn, Neked sem odakinn.  Ült tovább a rét közepén a szelíd Tigris. Néztem a szemébe majd, megindultam arra merre a nap járt éppen. Nem szóltam semmit, csak, most már a megszokott mosollyal az arcomon, elindultam. Nem kellett a búcsú, mert tudtam találkozunk még.

[mjfrrru]

Szavakba fogni nem lehet. Táncba fonni, nem lehet. Megannyi érzék, s átadni egyik sem képes. Érezni, mindennél pontosabban, Kifejezni silányan. Itt vagyok. Szemedbe nézek s tudom. Érzem. És megyek. Vakon, de hallok. Ropog az út pora.Az illata csábít. Íze mint egy tiszta pohár  víz.  De hisz tudod Te is.

[mjfrrru]

Téptem, martam húsom, olvasni próbáltam szívemet, de csak ríkattam. Heges lelkem, végül, szeretgettem. És életre keltek a holtnak vélt sejtek. Árnyéktűrő, de  napfényt kedvelő, a bőröm. S testem a templom és pergamen egyszerre. A szív beszél, hallgatni kell azt. Hallgatni, meghallani, szembe nézni és látni. Küzdeni, menni, törni előre, győzni. Szeretni, gyengédnek lenni. És ezáltal megtanulni, élni.

[mjfrrru]

Mint a Nap úgy a Hold  is Bennem. Megsimítottam. A Nap ütemre jár. A Holdat is szelídítem, Pedig kecsesebb az. Nappal is együtt ragyogó, Rám váró csoda. De, még ha lassan is, érkezem.

[mjfrrru]

Nézz! És Láss! Tükörbe, Magad! Hallgass, hogy halld, Érezd szíved, ahogy ver. Ahogy lélegzel. Szemedben a lelked, lelkedben Te vagy. Nézz tükörbe, és Lásd azt aki vagy. Engedd meg, hogy, félj, s ez által élj. Ez is Te vagy. A  hibák, a könnyek. Felszáradnak, de  Rólad mesélnek,  hagyd, had szóljanak. Részed,mint mosolyod, s minden lélegzeted.

[mjfrrru]

A csillagokat paztazom az egen.

De a Holdat keresem.

Bámulok felfelé,

gyönyörű az ég.

Az éjjel is szép.

S reggel a ragyogó Nappal

is a Holdat keresem én.

Tiszta égbolt ragyogasa

két szemem csillogása,

lelkem táncat fedi.

Pedig táncol az esőben, szélben,

csendben, zajban, fényben, éjben,

mert önmaga minden létezesben.

[mjfrrru]

Fuss, rohanj, száguldj felém, Vagy lassabban, csak kérlek haladj! A szívem nyitva, Neked. Téged szeretnélek beengedni Rajta(!)

[mjfrrru]

Akarlak. Most már tudom. Tisztán látom, vágyom Rád. Mutasd meg, tárd fel lelked, Ha akarsz. Mert viszonzatlanságból, Nem építek sem falakat, sem hidakat. Szeress bátran, forrón. Vagy tova sétálok, hűvösen.

[mjfrrru]

Mosolyod a mosolyom. Zavarom a zavarod.

[mjfrrru]

Tudod. Tudom. Érzed. Érzem. Lépsz? Várom.

[mjfrrru]

Sírva zengő szótól Remeg az ég! Szívdobbanás, mint A mennyek dörgése. Oly mély, oly fájó. De nem oly zord, Mint a tünemény képében rejlő Liderc, ki a hárfa húrjain játszadoz.

[mjfrrru]

After this, Im gonna feel bad, Even its for a good thing. And it is.

[mjfrrru]

Volt, van, s lesz. Ki, kiert, miert? Én magamnak s magamért.

[mjfrrru]

Szép szemed villanása,lágyan Pillog rám. Mosoly fakad arcomon, akarva - Akaratlanul. Iszom szavaid, felkavar mind. Békét rejtek Én Neked.Tudod. Csak lépj még egyet közelebb, Had érezzelek. Szíved a szívemmel már együtt Dobogva jár. Csak lépj egyet közelebb és Bátran ölelj át.